Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Március
György Attila

Költemények prózában

A BARLANG

 

– Olyanok vagyunk, mint a vikingek – mondta a férfi.

– Éspedig? – kérdezte a nő, miközben hagymát hámozott.

– Vagy mint a honfoglaló magyarok. Kalandozó népség. Úgy értem, mi férfiak.

A hagyma hámozódott, a férfi kortyolt söréből, és csatornát váltott a televízión.

Aztán vízcsobogás, a vacsora is sülni kezdett, a férfi újra csatornát váltott, közben a macska odabújt hozzá.

– Nem viszed le a szemetest, kedves? – kérdezte a nő.

– Pillanat, lelkem. Majd holnap, ma este már úgy sem kér enni... – válaszolta a férfi. – Nem hozol nekem még egy sört?

A nő hozott. Kissé morcosan tette le az asztalra, de azért visszamosolygott a férfira.

A férfi is rá. Érezte, valami nincs a rendjén, de mégis rendben van.

– Tudod, kedves – mondta –, valamikor matriárchátus volt ezen a vidéken. Talán ma is az van... A férfiak bolond emberek, akik elmennek, harcolnak, veszekednek, verekednek... A nők fenntartják a házat, a családot, a vagyont.

– Csak úgy, persze... – mondta érezhető éllel a nő.

– Nem, nem csak úgy –  mondta a férfi. – Mert ez így természetes.

És csend lett.. Szeretettel teli csend. Hagyma, sültkrumpli és pecsenyeszag áradt a levegőben. A férfi kortyolt söréből, és ismét csatornát váltott a televízión.

A nő megtörölte szemét: a hagyma erős volt.

A férfi felkelt, átölelte és megcsókolta:

– Holnap reggel elmegyek, és fogok neked egy kardfogó tigrist...

Fölnevettek, egészséges, szikrázó nevetéssel. Ahogy a vikingek. Vagy a kalandozó magyarok.

 

 

LA ROTONDE

 

Hideg volt, erős, metsző szél fújt a Szajna felől. Párizsba nyilvánosan, nagy erővel bevonult a tél.

Végigsétáltak a Champ Elyséen, néha kézen fogva, néha csak úgy, időnként megálltak, és forralt bort ittak. És boldogak voltak, amilyen boldog csak a novemberi Párizsban lehet az ember: morcosan, elégedetten, rácsodálkozva a világra és egymásra.

Aztán megálltak egy kávéháznál, ahol valamikor egy szakállas író ivott ánizspálinkát a szerelmével. Beültek, ánizspálinkát rendeltek, forralt bort, és sört, és egyáltalán nem érdekelte őket, hogy ez így mind nem illik össze.

Összeillett.

Ott ült a hajdani szakállas író helyén a szakállas író, és a szerelme helyén a szerelme. Megcsókolták egymást, és valóban, a párizsi pincér pontosan úgy mosolygott rájuk, ahogyan a párizsi pincérektől ez elvárható.

Megittak még egy kis ánizspálinkát.

A szomszéd asztalnál egy idősebb hölgy ült. Ő is olyan volt, mint Párizsban az idősebb Hölgyek: de tényleg pont olyan. Vörösbort ivott, és egy olasz férfit szidott csendesen, aki távozás előtt nem adott borravalót a pincérnek. Na meg őt sem vitte magával.

A férfi meg a nő csendesen üldögélt, a teraszon hideg szellő fújt a Szajna felől. Szinte tökéletes volt minden.

Az idősebb nő átszólt a másik asztaltól:

– Kedveseim, maguk nagyon szépek. Portugálok?

– Nem, magyarok vagyunk – mondták mosolyogva.

A hölgy töltött magának a vörösborból, és elmélázva megjegyezte:

– És engem megcsal a férjem egy huszonhárom éves nővel...

Átnyúltak az asztalok fölött, koccintottak. És minden jó volt, Párizsban, novemberben, ott, ahol egy hajdani szakállas író törzshelyére bevonult a tél.




.: tartalomjegyzék