Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Március
2019 - Február
2019 - Január
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Március
Király Levente

Versek

MI MEGMENT

 

Ezt az ágrólszakadt háborút

nincs kedv sehol már se vívni,

se emlékezni rá, mert igen,

egyszer már volt ilyen,

pont ugyanez. Ugyanezek

a zászlók lobogtak,

még a koszorúk se hervadtak el.

A halottak itt járnak-kelnek,

csak a szem nem látja,

de ha mély levegőt veszel,

érzed mind, múltjukat s a sok

szenvedélyt, mi hajszolta őket.

Gyertyát hiába gyújtasz,

emeletmagas tüzeket,

zajló folyam se mossa el

makacs lábnyomuk.

Ne félj, közéjük tartozol,

mint pók a hálóhoz,

léghez a légy.

Már csak az ima

segíthet rajtunk,

s mi megmenthetne,

a tiszta ész.

 

 

ŐK ÁLLTAK KINT

 

Annyi gombot megnyomtak már odafönt

a palotában, fontoskodva: ezen életek múlnak!

Sorsok szakadtak, bogozódtak, és születtek is,

persze, de nem a gombok miatt – de ezt ők

sosem tudták meg, mert a kórust mindig gyorsan

összeterelték, és szállt, szállt a dicsőítő ének.

Ott fönt azt gondolták, nekik szól a hála, mi tudtuk,

nem őket dicséri a himnusz, de a gyerekek érezték leginkább,

meddig ér az ének, hiszen mégiscsak ők álltak kint

az oltár előtt, és ők énekeltek.

 

 

LÉLEGZETÉT VISSZA

 

A figyelem lövészárkai közt,

hol a vérrózsa nyílik,

kibiztosított gránátok lapulnak,

túl közel. Mindegy, hazudsz,

vagy igazat mondasz,

robbannak úgyis. Mégis,

mintha ezen múlna minden.

Az összes szem és puskacső

rád szegezve, de te meg se szólalsz.

Nem azért, mert örökké akarsz élni,

hanem mert szép ez a pillanat.

Lélegzetét, eláll a szél,

visszatartja az isten.

 

AZ ÉG MÉGIS

 

Kivezették a világot belőled,

csak azt figyeled, amit tudsz

úgyis. Minden szó ismerősen

cseng, az ég mégis recseg,

ropog. Pattog a rőzse a tűzben,

csak füstöt ad, meleget nem.

A rohadt életbe, könnyezem,

gondolod, de hazudsz. Mert sírsz.




.: tartalomjegyzék