Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Március
Varga László Edgár

Versek

A TRANSZERDÉLYI EXPRESSZ

 

megint csak magamnak írom ezt a verset
bár úgy volt hogy mindent-mindent elfelejtek
úgy volt hogy fekszem mint egy mogorva hulla
ki már nem is érzi ki már olykor unja

s lassítva jön majd a transzerdélyi expressz
csak mert rossz a pálya csak mert így majd szebb lesz
hisz a gyorsaságban oly kevés a részlet
hát lassítva jön s így mind-mind belefértek

én meg végignézem bár úgy volt hogy alszom
egyedül állok a pályaszéli placcon
fáradtan-unottan mégis végignézem
és nem látszom a peronra hulló fényben

megint csak magamnak írom ezt a verset
talán hogy rólatok bármit elfelejtsek
tán hogy megjegyezzek mindent-mindent – persze
hogy a lassú vonat megálljon egy percre

fáradt vagyok – a vonaton riadt hordák
és a ruháimat is mind mások hordják
sokáig tart majd míg mindent elfelejtek

megint csak magamnak írom ezt a verset

 

VITORLÁK AZ ÉGEN

jöhetnek a nyugodt bölcs és szép napok
most hogy vitorlák zuhannak át az égen
most hogy nincsen már majd sem és nincsen régen
most hogy álarc nélkül mindig én vagyok
és térkép sem kell hisz bármikor rámtalál
a sok barát: hajmásipéter no meg a -pál
most hogy elköszönnek belőlem végleg
a naplementi égről belém szállt bajok
és nem kéne az lennem mégis az vagyok:
a vadász – de most akkor is elvétlek
és várhatom a megfontolt éjszakákat
bambán nézem majd a teraszról a fákat
így telik el egy-két hónap – egy élet
most hogy vitorlák zuhannak át az égen
és már nagyon-nagyon kevéssel beérem
s csak szemlélődök bölcsen mint a vének
és úgy fekszem le éjjel mint egy nagy halott
és reggel friss leszek és nagyon meghatott
mert a szomszédok sorra beköszönnek
szerencsét kívánnak az aznapi vershez
nagyon sajnálnak – mondják majd lágyan – mert ez
nehéz élet – s este ha megjönnek
bort hoznak nekem és sajtot és virágok
ezrei borítják el a szürke gangot
„itt él a költő – súgják majd – jaj szegény!”
és a fellegváron ágyú szól ha írok
mintha halott lennék: egy legendás írnok
és egyre szürkébb és tompább lesz a fény
és arra gondolok: hát ezt is megértem
most hogy vitorlák zuhannak át az égen




.: tartalomjegyzék