Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Március
Márton Evelin

Bestiarum Siculorum

Hogy miért olvassák el György Attila Bestiarum Siculorum című könyvét? Azonnal mondom. Előtte csak annyit említenék, hogy ez a mű valamikor forrásmunka lesz az eredeti székely flórát és faunát kutató biológusok számára. Az irodalomtörténetbe is kénytelenek lesznek felvenni, mert a székely műveknek van egy ilyen rettenetes szokásuk, hogy elébb-utóbb behatolnak az elefántcsonttornyokba. Harmadszor csak annyit, hogy előzetes elnézésüket kérem, a következő szövegben idegesítően sokszor fordul majd elő az, hogy: székely. Egyszerűen megkerülhetetlen volt. A „székely” ugyanis nem helyettesíthető semmivel.  

Évekkel ezelőtt egy a székelyekkel foglalkozó írásomban (melyet több irányból is nyílzápor alá vettek, mondván, hogy pejoratív értelemben „székelyezek” – ez nem igaz!) felmerült az a sarkalatos kérdés, hogy avatatlan szem számára, miért olyan nehéz megkülönböztetni egy székely esküvőt egy temetéstől. Nos, a Bestiarum Siculorumban erre, ha részben is, de mindenképpen adatokkal, érvekkel alátámasztott, hihető választ kapnak. Vagy nem, minden attól függ, hogy ki, mit hisz el.

Az másodlagos kérdés, hogy avatatlan szem-fül számára olybá tűnhet György Attila könyve, mint a Hotel Transsylvania című mesefilm székely változata. De mi is az a székely? Nos, a székely, az elsősorban székely, punktum! Úgy, hogy közben magyar, azaz szívfájdalom nélkül nem tudja önmagát elhatárolni ettől a nemzettől. Annak ellenére, hogy gyakran lebecsmérlően nyilatkozik ez utóbbiról. És a magyar nemzet genezisét illetően nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket harsog. Előfordul az is, hogy ez az egymásba simuló, de nem összeolvadó két nemzetiség kiegészül egy harmadikkal is. Illetve ez a harmadik az alapállapot, melyhez hozzáadódik a másik kettő. Ez az eset az, amikor az ember csángó–székely–magyar. Hogy ezen belül mi van, azt jobb, ha nem tudják meg. Példaként csak egyet említenék. Állítólag az udvarhelyi temetőben ez a felirat díszeleg: „Itt es jobb, mint Csíkban”.

Adva van tehát e furcsa nép, magától értetődő, hogy a mitológiája sem lesz különb. Könczey Elemér grafikái segítik György Attilát ezen legendai őslények leírásában. Az őslények sorába bekerült néhány teljesen új faj, ám jelenlétük ebben a felsorolásban korántsem véletlenszerű. A szerző a világegyetemben elsőként kísérelte meg taxonómiai besorolásukat. Ilyen például a meretricula pitzipoantis balcanicus esete, mely látszólag ugyan az Hominoidea családjához tartozik, jellemvonásait tekintve mégis valószínűbb, hogy egyfajta ragadozó. Fáradtságos, kemény munka, levéltári porok és egyéb egészségromboló szerek bevitelét feltételezi a szervezetbe, tekintve, hogy olyan ritka egyedek leírását is vállalta, mint a székely mintaférj, IFET-ló avagy az abszolút aluldokumentált miacsemeristennyila. Remélhetőleg idővel megszületik a Bestiarum Siculorum második kötete is, melyben a seggetlen varjú, az esőkérő béka, a törött hátú szúnyog az őt megillető helyre kerül. És az az ibóktalan bálványosi bakmedve, amelyet oly gyakran szólítanak fel nemi aktus létesítésére különféle egyedekkel, csoda, hogy el nem halálozott végelgyengülésben. Valószínűnek tartom, hogy a bálványosi bakmedve hosszas élettartamának titka szoros kapcsolatban állhat azzal az elixírrel, melyet köznapi nevén pálinkának szoktak szólítani. Ez az egészséget és erőt megőrző, sőt, egyes esetekben teremtő képességekkel bíró csodaszer, nem hiányozhat egyetlen székely (*székely–magyar, székely–  csángó, csángó–magyar stb.) háztartásból sem. Sem az olyan helyekről, ahová székely ember (*lásd fentebb) betévedhet. Hiánya a blaszfémiával egyenlő értékű. Márpedig a székely az jámbor, istenes ember.

György Attila Bestiáruma ugyanakkor kiváló kézikönyve lehet azon vállalkozó kedvű fiataloknak, akik el szeretnék sajátítani a hagyományos székely átkozódás formuláit, melyekből nem hiányozhat a flóra és fauna darabjainak emlegetése sem. Ember-e az olyan, aki nem tudja, mi fán terem a rézfánfütyörgő? S nem mond számára semmit sem ez az ékes név, hogy Bubo bubo Cupropeneis? Hát nem jön, hogy szégyenünkben megrészegedjünk, mint az albán szamár, és bánatunkban ordítsunk, mint a nádi bika, üvöltsünk, mint a fába szorult féreg? Ezeken tessenek elgondolkodni.




.: tartalomjegyzék