Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - November
2019 - Október
2019 - Szeptember
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - December
Zudor János

Versek

DIÓFÁSI ELÉGIA

 

Orvos sehol. (Szombaton érkeztünk.)
Kitettek a mentőből egy szűk folyosón.
A nyár hirtelen véget ért, már szálingózik a hó.
Be jó volt Váradon, a strandon, félbeszakadt
idő, irány a mócvidék megint...
(Csak úgy, magától, vitetett az anyós...)

 

Mintha rongy volnék, egy rongydarab,
akit ide-oda lehet lökni... Mint egy szemetet!
Szóval véget ért a nyár! Hirtelen félbeszakadt!

 

A zárt osztály vár! Mint egy rongybabát!
(Aki nem követett el semmit! Csak úgy, a
semmiért, évekig, mint a fegyházban! A különbség
csak ennyi!) Zárt osztály megint!

 

Pedig milyen jó volt a strand, a Váradi
strand, a vesztegzárhoz képest. Hogy
hogy képzeli el a világ! A világ
csodálkozik? Egy csöppet sem!

 

Most is visznek kiképzésre, verni,
utamra, satuba, mint fába szorult férget,
csak már szabadulnék, végérvényesen szabadulnék...

 

A világ ronda fája ne kísértene...
(Mint eszköz, mint üzenet, mint kínzókamra,
mint végzet!) A fájdalom ösztöne,

a világ sírja, a világ sírja...

 

 

DIÓFÁSI SONG

 

Milu megjárta Zsil-völgyét,
megölt nyolc embert,
útban a Zsil felé,
azután kikötött Diófáson,
egy szűk folyosón, ahol én is,
úgy megütötte a koponyámat,
hogy csillagokat láttam,
(azért jutott Diófásra,
mert nem volt beszámítható),
azóta is csillagokat látok,
ez itt a Nagy Göncöl, ez meg a
Kis Göncöl, szóval Milu
vagy nyolcat megölt biztosan,
háromig sem tudott számolni,
pedig geológiát végzett,
de már mindent elfelejtett,
csak ölni nem, azt még tudott,
elvárta, hogy generálisnak
szólítsuk, mint gyakorló
fegyencet. Ha úgy vesszük,
én is fegyenc vagyok
így közöttük, már nem
szabadulok soha, nyomnak
az emlékek, siralmas
voltom kitelt, már nem
tudok megfutamodni,
az öléstől sem, a haláltól sem.

 

Ami még rám vár, az a pár
boldogtalan perc, a megfutamodás
valami elől, ez már nem élet...

 

Ez már siralmas, boldogtalan halál,
vesszőfutás a sors elől, az idő
cselezett kijátszása, ami még
hátra van, ez már kettőzött halál...




.: tartalomjegyzék