Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - November
2019 - Október
2019 - Szeptember
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - December
Király László

Páll Lajos Válogatott versek című kötetének ajánlása

Vannak festők, vannak költők, de Páll Lajos csak egy van. Ő akkor találkozik az ihlettel – saját vallomása! –, amikor a festőállvány elé áll, vagy kezébe veszi az irónt. Semmit sem bíz a véletlenre, valahol kívül keletkező szándékokra. Erősebb szóval: jól ismeri önmagát, szereti s megbecsüli való képességeit, fortélyos mesterségét (mind a kettőt). Mint a legnagyobbak. Még ha téved is netán, azt is magabiztosan, férfimód teszi. A mesebeli – tizenharmadik! – fiú mintha e tudással született volna, azzal a felismeréssel, hogy a dolgok csak akkor érnek jó véget, ha idejekorán kezünkbe vesszük a sorsunk. Ha mások döntenek rólunk, abból ritkán lehet . Ezt ő korán megtanulta, s ettől kezdve nem kellett félnie, holott könnyen letéríthették volna a választott útról. Ha Páll Lajos nem az lett volna, aki.

Versei köves földön járnak, kitartón és hűségesen, zord hazai tájon, boldogan és férfias nyugalommal – otthon itthon! vannak –, s ha botladoznak is olykor a nem megfelelő öltözék miatt, amilyet divat vagy kíváncsiság okán néhanap magára ölt alkotó ember – akkor is megbízhatóan és magabiztosan haladnak a kitűzött cél felé. Páll Lajos teljes természetességgel őrzi s örökíti utódokra a rá bízott birodalmat: az utcakanyart, a színeket, a szívet-lelket bűvölő erdélyi tájat s történelmét, amely nem szép, csak legszebb – s néhány arcot, melyeket vagy ötezer éve ismerünk. És – nyilvánvalóan a művészi tudást, a gondolatokat, érzéseket, ezek vonzó, nyűgöző, feledhetetlen gubancát, mindent, ami azzá varázsol, bűvöl bennünket, ami vagyunk. Teszi ezt kitartón és hűségesen, dicsekvés és panasz-özön nélkül.

Páll Lajost olvasva meg sem fordul a fejünkben, hogy mindez másképpen is lehetne. Vagyis hogy mindezt el is lehetne hagyni, felejteni. A helytállók költője ő, azoké, akik erkölcstelennek vélik a feledést. Az őrzők költője. Most is (és mindörökké), amikor kissé magasabbra, éghez közelebb költözött a korondi hegyoldalon. Meglehet: onnan még távolabb látni! Több mindent lehet vigyázni. Együtt vagyunk a versben. E könyv olvastán – bizonyosan.




.: tartalomjegyzék