Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Május
Czakó Gábor

Kétszer Józsáné körömollója

Amikor meghal valaki, akkor eltűnik a földi világból az ő összes vágya, álma, emléke, szenvedélye, bánata, öröme – több a veszteség, mint amikor egy összegabalyodott csillagvilág pusztul el összes bolygójával és üstökösével együtt. – Erre a túldörzsölt bölcsességre a jókora Kétszer Józsáné jutott, aki lábával földrajzot tanult negyvenhat esztendőn át a varsági domboktól, völgyektől, patakoktól, Varságország széltében-hosszában szétszórt falurészeitől. Így aztán ugyanezt a tárgyat ügyesen tanította is az iskolában, s hozzá számtant, irodalmat, történelmet, éghajlattudományt meg hasonlókat, ami jött, s amelyek mind bőven teremtek a varságországi éghajlat alatt.

Kivéve persze az alkotmánytant.

Könnyű volt neki a nagy tudományt a fejében tartani.

De mi a helyzet mások emlékeivel?

Mit őriznek az ismerősei őróla?

Azok is elmúlnak ama bizonyos másokkal együtt – és így tovább.

És így tovább?

Tovább. Eljön az az idő, amikor már nem fogják tudni, hogy hívták a tanítónőt, aki még távcsövet is vitt a kirándulásokra, és megmutatta a csillagokat, melyek ugyanakkorák maradtak, mint voltak szabad szemmel nézve, csak éppen kétszer annyian lettek. Arról pedig halvány emlékük sem lesz, hogy ki fia-borja lehetett az a férfi, akit jókora Kétszer Józsáné, született Páll Inca az anyjától örökölt görbe körömolló kunkori nyisszantásaival lenyírt a közös fényképeikről, miközben igyekezett önmagából minél többet megtartani.

Naná!

Néhány év múlva kezdhette újra, mert időközben ismét férjhez ment. Kihez máshoz, mint megint ahhoz a dög Józsa Ferihez, aki újra, vagy helyesebben ugyanúgy csalta, mint annak előtte Forrásközén, Központban – Bükköstől Bagzosig…

– Mit vártál, kislányom? – kérdezte Mama jókora Inca egyik nehéz álmában.

– Szeretem… – ezt a szót Inca éberen soha nem mondta volna ki.

– Kislányom, azok a férfiak, akik rajonganak a rohasztott tejfölért meg a férges sajtokért, azok soha nem voltak képesek ellenállni még a legordasabb nőknek sem. Sőt! – Mama a lelencgyerekként nevelkedett kicsi szilvafára tekintett, amely menyasszonyt játszott a susnyókban bodzákkal és csalánokkal, majd hosszú mérlegelés után megismételte kedvenc szavát: – Sőt! – Ideje ugyanis volt bőven: minél holtabb lett, annál több. – Talán a legkevésbé azoknak.

A körömolló kicsit hallgatott.




.: tartalomjegyzék