Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Május
Daczó Katalin

Utazások. Székelyföld

'

Amikor indultam, nagyapámék beadták földjeiket a közösbe, a szüleim túl voltak a kerítésfestéseken, s éppen a vasárnapi foglalkozásokat szervezték. 1949-ben elvégeztem a tanítóképzőt, 1945-ben örömmel fogadtam a háborúból sok hányattatás után hazatérő édesapámat, Ignácot. 1944-ben Domokosra jártam a javasasszonyhoz, hogy jósolja meg, hazatér-e az uram. 1940 szeptemberében kürtőskalácsot sütöttem a bevonuló magyar katonáknak. 1931-ben előkerestem a ládafiából nagyanyám szőttesét, s újra magamra szabtam. 1930-ban a karcfalvi csendőrőrsön kegyetlenül összevertek. 1929-ben Szenttamáson leégett a házunk, s mindenünk odaveszett. 1926-ban Brassóba mentem szolgálni. 1918-ban elsirattam az egyik fiamat, s közben szántottam-vetettem, kaszáltam, arattam. 1917-ben feleségül mentem egy zsidó orvoshoz, aki miattam kikeresztelkedett. 1916-ban, menekülés alatt, a Nagyerdőn megszültem kisebbik fiamat, Menyhértet. 1892-ben bábaképző tanfolyamot végeztem. 1906-ban átvettem a Csíkszeredai Polgári Leányiskola igazgatását. Kerékpárral jártam Somlyóra, a reggeli misére, szemüveges is voltam, nem is kaptam férjet soha. 1892-ben bujakór miatt kórházba kerültem, és hazatoloncoltak Máramarosszigetről. 1891-ben, Csíkszeredában a főerdész cselédjeként a petróleumlámpa kicsúszott a kezemből, és a kiömlő petróleum lángot kapott. Tűzhalált szenvedtem. 1880-ban megcsalt az uram. 1875-ben belehaltam harmadik leányom szülésébe. 1860-ban Kantakuzén herceg udvarában szolgáltam, de az Oláországba szóló útlevélkérésemet Apám írta meg, én a betűket nem ismertem. 1848-ban azt reméltem, csak vége lesz egyszer a határőrszolgálatnak, s nem kell a fiamtól zsenge gyermekkorában elválni. 1801-ben az uram szinte félévet idegenben szolgált: a gyermekekkel s az öregekkel szántottam-vetetettem, s még a ruházatot is elé kellett neki állítani. Szőttem, fontam. 1780-ban szegény leány voltam, s egy gazdalegény felcsinált. Többet nem volt megállásom a faluban. Az erdő mellé költöztem, s azután mind hozzám jöttek segítségért a botlott leányok. 1765-ben a testvérem Moldvába szökött az egész családjával. 1764-ben, a legnagyobb télvíz idején, kihajtottak az erdőbe gyermekestől, hogy híjjuk haza a férfiakot. 1694-ben Csíkszentmiklóson kilenc tatárt vágtam le, mielőtt meggyilkoltak. Az 1490-es években jártam először a csíksomlyói búcsúba. Sokat imádkoztam. Szűz Mária megtartott. Megérkeztem. Honn vagyok. Székelyföldön.

'


.: tartalomjegyzék