Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Május
Fekete Vince

(Táj. Szitakötők)

A TETŐN

 

A szálloda mögött kordon, mellette rendőrök.

A parkolóban hagyják az autót, s a fákra pingált, fehér

alapon kék pontot ábrázoló jelzéseket követve, a hatalmas

bükkfák között nekivágnak a kanyargós, emelkedő erdei

ösvénynek. A barlang, a tábla szerint, harminc percre van,

de folyamatos járással, kisebb pihenőkkel hamarabb

elérhetnek a kéndioxidot párologtató barlangszájhoz.

Felfelé jövet, az autóból az egyik kanyarban még

megmutatja a cukorsüveg alakú, meredek hegyoldalon

a hajdani várból megmaradt egyetlen oromfalat.

Csodálatos idő. Több mint ezer méter tengerszint fölött.

A fák közé beragyogó napsugarak. Mint hallgatag

óriások, pompáznak a napfényben az évszázados bükkök.

 

A POKOL KAPUJA

 

Egy kőkereszt állja útjukat, majd’ százötven éves

mementóként őrzi egy helybéli férfi (Jósa Izsák)

emlékét, aki talán szerelmi bánatában emésztette el

magát e környék életeket is kioltó barlangjainak

egyikében. Jobbra haladnak, egyenes rész,  

kanyar, majd emelkedő után a levegőben megjelenik

az orrot birizgáló, záptojás illatú, átható kénes szag.

Kén- és széndioxidot kibocsátó sziklaüregek:

a Gyilkos-barlang, a Timsós-barlang, a „pokol kapui”.

A faragott kövekkel kirakott Büdös-barlang pedig,

akár egy vasúti alagút szája: a „pokol bejárata”.

Lehelete pedig: a „pokol levegője”.

 

DELEJ, DÉLIBÁB

 

A telefont, karórát a barlang előtt, egy nagyobb kőre

rakják, s ahogy bemennek, pillanatok múlva érzik,

ahogy kellemesen átmelegedik és bizseregni kezd a

testük. A padon ülnek mozdulatlan, szinte áhítattal

adva át magukat az érzésnek. Ahogy kinéznek a barlang

száján, a talaj felszínén délibábszerű, delejes kipárolgásban

lengedeznek a fák csúcsai.

 

MADÁRTEMETŐ

 

A hegy oldalán félkörívben, északi, észak-nyugati

irányban egy régi, felszíni kénbánya sziklarepedésben

folytatódó mélyedését, vágatát, a Madártemetőt kellene

útba ejteniük. Amikor fölötte a madarak elrepülnek,

rögtön elkábulnak és belepotyognak a mélyedésbe –

de most nem találják.

 

PHALLUS IMPUDICUS

 

Előbb a keskeny, mintegy kéttalpnyi szélességű peremen

vezet az útjuk, lepillantani is veszélyes, majd szélesebb ösvényen,

fák között, bokrok oltalmában, az ösvényen átdőlő, hatalmas

bükkfákon magukat áttornászva. Egy forrás mellett is elhaladnak,

fiatal bükkösön is átvágnak. A fák között és az ösvény mentén

apró, színes kalapú gombák, meg egy már jó messziről

bűzét árasztó, pikáns népnévvel megjelölt, félreérthetetlen

hasonlóságú, tönkformájú gomba.

 

KOKOJZA, ÁFONYA

 

Vagy talán mámorka? Mindegy, kipróbálják. Esznek belőle.

De itt tenyészik a szibériai hamuvirág és egy „húsevő” növény:

a kereklevelű harmatfű is, ami a rovarokat élénkvörös színével,

és leveleit borító csillogó, cukortartalmú, ragadós anyagával

vonzza magához. Amikor azok rászállnak, menthetetlenül

odaragadnak. Még a nagyobb testűek, a szitakötők is.

Aztán a csapdába kerültekre mirigyszőrök hajlanak,

a levelek begörbülnek, és az emésztőenzimek megkezdik

a munkájukat, lebontják a rovarok fehérjéit, emezek pedig

örökre felszívódnak a levelekbe. 

 

TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET

 

Rogyadozó padok, elhagyatott, düledező táblák, széttört, földre

dobott útjelzők, itt-ott szétdobált pillepalackok. A lassan szétmálló,

betontetővel befödött forrás környékén pedig sorsukra hagyott,

vastag műanyagcsövek.

 

A HEGY DÉLI OLDALÁN

 

félkörívben, előbb keleti, majd északi, észak-nyugati

irányban vezető jelzések mentén jöttek. A viharvert

eligazító tábla negyven-ötven percet írt, de lett egy óra is,

mire a keskeny ösvényeken, kiszélesedő erdei utakon,

csapásokon, cserjéseken, az ösvényre dőlt fákon átmászva,

fenyvesek és bükkösök között elértek a láp

környékére. Talpuk alatt hangosan döngő, süppedős,

tőzeges, mohás talajú, fehér nyírfák ligete által övezett,

sásos, áfonyabokros, mesebeli táj. Deszkapallók

vezettek a két kisebb-nagyobb tavacskát körülölelő nyírek

közé, ahol korhadozó padokat, leszakadt feliratos táblákat

találnak. A nagyobbik tavacska partján pedig deszkákból

kiépített ingatag tákolmány hajlik a tótükör széle fölé.

A kis tavakból és a két nagyobb medencéből is

bugyborognak, mint a felbontott borvizes palackból,

a gázbuborékok, s az iszapos, süppedős talajon is

itt-ott pukkadozva tör fel a titokzatos vulkanikus

mélység állandóan pöfögő, nehéz illata.

 

LEÜL AZ EGYIK

 

padra, és arcát a nap felé tartja, a levelek között déli

irányból rézsútosan betörő sugarak irányába. Behunyja

a szemét, figyeli, ahogy hallgat a mély, és szinte zúg

a csend a fülben, mialatt kellemesen bizsergetik arcát,

tagjait a jóleső napsugarak.

Nyugodt. Három őr áll nagy némán e mesebeli táj fölött, a

savanyúvizes ingóláp fölé emelkedve évezredek óta. Most is.

Rettentő némasággal strázsál a három környező hegy:

délen a Büdös-, keleten a Géczi-bérc, nyugaton a

Bolondos-.




.: tartalomjegyzék