Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - április
2019 - Március
2019 - Február
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Május
Ferencz Imre

A látogató éjszakája

Nem tudtam elaludni

nem jött álom a szememre a szülői házban

2013. július 23-ra virradólag –

szellemek randalíroztak a fejem felett a padláson

hátul a csűrben hazajáró lelkek dorbézoltak

régi kötelekből hintákat kötöttek fel

a macskafára

 

öreg szüleim megnyugodva aludtak

a szomszéd szobában

az ágy alatt a fejszével

amely önvédemi eszközként hever ott

de leginkább azért mert

egyszer már bebizonyosodott:

rossz fejsze is elveszhet a favágóról

 

itt

sok szólást sok közmondást

meghazudtolt már az idő

miközben a jóslatok beteljesülését

vártuk

 

a tegnap jöttem haza hogy apám

vásott kaszájával lekaszáljam az udvart

rám hárul már ez a feladat

úgy nő már az udvarunkon a fű mintha az EU

fizetné zöld áradat lepi el a helyet

s nyomul a küszöb felé

talán az elhagyott kaszálók füve

akar itt kinőni

bosszúból

 

valamikor itt

nem nőtt fű szekerek kerekei állatok patái

taposták ki úgy tartották

a fű a szegénység jele az udvaron

nem tudtam elaludni

nem jött álom a szememre

2013. július 23-ra virradólag –

 

múzeumba tájházba illő eszközök tárgyak

kerekek lőcsök szekerek alkatrészei

mint elsüllyedt hajó roncsai hevertek

a közelemben

s énmagam is mint hajótörött

kit a part felé sodornak a hullámok –

éreztem a szívem elnehezül

mint a kútba merített veder

 

reggel aztán hajtani kezdték a teheneket

ki az utcán a csordába

szóltak a kolompok a csengők

és acsarkodások káromkodások hallatszottak

az élet folytonosságának jeléül

és eszembe jutott a Virág nevű tehenünk

amelynek a tején életben maradtam

 

és eszembe jutott A tehén című versem

amely megjelent az Igaz Szóban furcsa

körülmények között:

 

azt írta Székely János költő-szerkesztő

Imre kedves megkérem küldje vissza nekem

az a múltkori versét a megszégyenült tehénről

mert azóta sem ment ki a fejemből márpedig

akkor mégiscsak van benne valami –

 

talán ezért maradt meg emlékezetemben

ez az elkallódott versike:

üzent a pásztor menjünk mert

megszökött a csordából a tehén

s mi elindultunk apámmal ott lesz

a havas mélyén mondtuk s ott is volt

ott állt soványan és anyátlanul

nem rontott nekünk szarvaival

nyakán irgalmatlanul kacagott a csengő –

 

és amikor

áthajtottuk Virágot a hegyen

Csíkszentmártonra a hetivásárra

ahol 1700 lejért megvették

anyám dorgálta apámat hogy

túl olcsón vesztegette el

apám érvelt de hiszen már

öreg volt

 

 

nem tudtam elaludni

nem jött álom a szememre

2013. július 23-ra virradólag

se tévé se rádió se újság

nem tudtam hogy mi történik a nagyvilágban

csak azt tudtam hogy minden

megismételhetetlen

és visszavonhatatlan

 

csak azt tudtam hogy elkerülhetetlen

az emléktelenítés s majd a fűnyírógép után

a füvet a kukába dobják és hogy nincs kizárva

hogy az utolsó éjszakám volt ez a szülői házban

amely majd kedvező áron eladó lesz és mindenek

mellett alkudható is mert nagyon-nagyon

belejöttünk már a megalkuvásba –




.: tartalomjegyzék