Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Május
Füzi László

Elvarázsolt

Nehezen találom meg Székelyföld általam megteremtett jelzőjét. Ha arra járok, mindig azonnal eszembe jut, most napokig kell küzdenem érte.

Elvarázsolt, mondom ki az előhívott kifejezést. A Székelyföldön autózva nem kell küzdenem a kifejezésért, ott él bennem, ahogy él bennem mindaz, amit ott éltem meg.

Nem tündérkert, ahogy Móricz egész Erdélyt nevezte, különben is az a kifejezés összetettebb és gazdagabb annál, mint amit a hétköznapi szóhasználat kapcsán értünk alatta, s nem is varázslatos, mert ezt túl hétköznapinak találom, ráadásul ez a kifejezés az értelmezéshez sem ad támpontot.

Elvarázsolt, mondom ismét.

Ha a Székelyföldre érünk, annak a világnak az elvarázsoltsága azonnal szembeötlővé válik. Elsőként a táj érezteti ezt, de ha csak a tájról lenne szó, akkor még mindig csak a varázslatos, romantikus kifejezéseket használnám, mint akkor, amikor a Szent György-hegy és a Gulács környékén járunk. Elvarázsolttá az egyik pillanatban romantikus, aztán pedig hatalmas távlatokat nyitó tájat a föld történetére visszautaló jelenségek megőrződése teszi. A sóhegyek és sóbarlangok, a vulkanikus emlékek, a hőforrások, a felbukkanó vizek, tölcsér alakú kráterek, kigőzölgések, borvízforrások, rejtélyes barlangok, lápok-lápvilágok a természeti világ működésére emlékeztetnek, nagyobb erővel, legalábbis engem, mint a Föld bármelyik pontja. Emlékszem a Szent Anna-tó, Tusnádfürdő, Szováta természeti világának felfedezésére, semmi más nem ragadott ki úgy a magam világából, mint ahogy az itt megtapasztalható természeti jelenségek tették azt. Ehhez az élményhez kapcsolódott a táj élménye a kovásznai Tündérvölgyben, Tusnádfürdő környékén, a Hargita alatt, Csíksomlyónál, a Gyimesi-szorosban, annyi zöldet, s annyiféle zöldet sehol másutt nem láttam, mint ezeken a helyeken.  Mondhatnám tovább is az elvarázsoltságra utaló jelenségeket, végig, amerre járnom adatott.

Az elvarázsolt tájhoz, a tájban megőrzött földtörténeti emlékekhez kapcsolódnak a történelmi emlékek, sokszor romos, szétomló állapotukban, máskor már felújítva. A történelem talán sehol nincs olyan közel az emberhez, mint itt. Nyilván azért érezzük ezt így, mert ez a történelem különbözik más tájak történelmétől, jelenléte ezért ver mellbe bennünket. Ezt a másságot is sokan leírták már fogalmi nyelven, nyelvi-történelmi-művészeti emlékeit össze is gyűjtötték már, mítoszok és csodák emlegetése nélkül, de mindazt, amit ennek kapcsán leírtak, sokszor kellene elmondani, akkor értenénk meg az itteni embereknek a saját világukhoz való viszonyát.

Szükség lenne ennek az ismeretére, mert nem tudjuk, én legalábbis nem tudom, milyen ebben az elvarázsolt világban élni. Az elvarázsoltság, s annak elemei ugyanis a legalapvetőbb emberi viszonyulásokat is elfedik. Az, aki kívülről érkezik ebbe a tájba, alig talál kapaszkodót ennek a kérdésnek a megválaszolásához, ráadásul nem is nagyon igyekszik megválaszolni ezt a kérdést, annyi különös jelenség köti le a figyelmét. Éppenséggel az elvarázsoltság, aztán pedig a sajátos történelem, majd a más népekkel való együttélés számos mozzanata, nem beszélve az itt sokáig megőrződött hagyomány számos jelenségéről. Pedig sem a hagyományokban, sem az elvarázsoltságban nem lehet élni, különösen nem egy évszázaddal azt követően, hogy Max Weber a világnak a varázslat alóli feloldódásáról beszélt.

Emlékszem, mekkora küzdelmembe került, amíg erdélyi-székelyföldi útjaimon az elvarázsoltság megannyi jele mögött észrevettem magukat az embereket, s megpróbáltam megválaszolni a magamnak feltett kérdést, hogyan is élnek itt az emberek. Ha egyszer bejárhatnám a Székelyföldet, azzal az alapossággal, ahogyan mondjuk Orbán Balázs tette azt, egyedül erre a kérdésre keresném a választ.




.: tartalomjegyzék