Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Május
Gazda József

Tűnődés

Géza egész életét a kereszt alatt, a nagy kereszt alatt élte. Szülőföldje, Sóhajföld amolyan gyepű-terület volt, a régi Magyarország gyepűje. Fontos létesítményeket ide nem volt értelme tenni, mert ugye a perem az perem. Jöhet az ellenség – és jött is folyamatosan, kunok képében, mongolok képében, tatárok képében, törökök képében, németek képében, oroszok képében, aztán immár közel száz év óta folyamatosan: románok képében… Volt, hogy  a haza kiverte őket, volt, hogy az ő népe – mert ugye ők katonanép voltak, „katona részen valók” – megvédte a hazát, volt, hogy elvérzettek védői a vártán, aztán csak visszaállt a rend – egy ideig mindig visszaállt –, jöhettek az új áldozatok, az új életbérek: „életemmel fizetek a hazának, életemet adom a hazáért”, és a haza állt. Állt, mint egy bástya, melyet meg-megostromoltak, volt, hogy betörtek a kapuján, végigkaszabolták nemcsak a védőket, hanem asszonyaikat, gyermekeiket is. Az is megesett, hogy lányaikat gyors lovaikra kapták és elvitték, egészen Konstantinápolyig, vagy még azon is túl. De aztán a betört kapukat visszaállították, az ágyútűzzel meggyengített falakat befoltozták, visszaépítették, s a haza csak állt.

Állt, amíg… Igen, addig… Amíg az a kereszt, a nagy kereszt el nem készült s fel nem állíttatott.

Amikor ő született, az Úr 1930-as esztendeinek egyikében, a kereszt ott magaslott valahol a Kárpátok ormán, az Új Golgota ormán, talán a Hargita vagy a Fogarasi-havasok, Máramarosi-havasok ormán, a haza veszedelmét jelző, a hazáért harcba hívó őrtüzek helyén, vagy a Cenk ormán, ott, ahol hajdan Árpád fejedelem szobra állt, melyet első dolguk volt az újonnan érkezetteknek szétzúzni, lerombolni, s oda állítani a helyébe, fel a magasba a keresztet, a nagy keresztet, Krisztus keresztje mását, mintegy figyelmeztetőül, hogy lássák, lássa mindenki, aki feltekint a Kárpátok ormai felé, hogy azok az ormok már nem Árpádra, az Árpád szerezte hazára emlékeztetnek, hanem ama Golgotán emelt kereszt mására, mely nekik készült, Árpád utódainak, és folyamatosan értük van ott a Kárpátok ormán. És rajta az ország teste, a haza teste, a nemzet teste. Ott van felfeszítve, szegek a lábában, szegek áldó és simogató tenyerében, vérző, még ma is vérző, tőrdöfte seb a szíve táján, és a lecsüngő fej, rajta még mindig a töviskorona. Hogy érezd te is, mai ember, mai magyar, hogy kereszt alatt állsz, kereszt alatt, mely hazádnak, a nemzetednek, s ha magyar anya szült, neked is készült…

Látta ezt, tudta ezt első eszmélése óta Géza, amikor az akkor még vörösben álló román templom köve – melyet Zoltán a Sóhajdon épülő, az ő faluja fölé, az ő népe fölé emelt román templom földjéről vett fel, s fölhajította a magasba, föl valahová a kupola nyílása felé – visszahullott, pontosan a Géza fejére, valahová a homlokára, s ömölni kezdett a vére, elöntötte az arcát, a szemeit. Géza sírva, bömbölve ment haza, s édesanyja kétségbeesve rohant szembe vele: mi történt? Ő csak bőgött, alig bírta kimondani, hogy egy kő a román templomban, a román templomból, hogy az a kő betörte a fejét. S ahogy édesanyja – a Jótündér, mert mindig ott van a Jótündér is az életünkben, minden ember, a nemzet és talán az egész emberiség  életében is ott van mint láthatatlan, óvó kéz – törölni kezdte a sebét (mert az anyák mindig törlik gyermekeik sebét), akkor abból még jobban kezdett ömleni a vér… És az a seb úgy hegedt be, hogy a nyoma mai napig is ott van Géza homlokán, vagy ott, a szívén, mint a keresztre feszített sebe, és az a seb, mely ott van a szívedben, folyamatosan vérzik és folyamatosan fáj.

E sebbel éli az életét Géza első eszmélése óta, és tudja, hogy ez a seb nemcsak az ő sebe, nemcsak az ő homloka és szíve sebe, hanem a népéé, nemzetéé is. Mert a kereszt áll a magasban, a Kárpátok ormán, ott a szívükben is, a tudatukban. És ott áll a földünkön emelt kupolás templomokban is, nemcsak mint Krisztus keresztje, hanem mint a mi keresztünk mása. Népünk keresztjének a mása. Mert ama templomok nemcsak Isten dicsőségére, hanem azért is építtettek-emeltettek, azért is épülnek-emeltetnek, hogy figyelmeztessenek bennünket: Krisztus sorsa a mi sorsunk is. S hogy ama jeruzsálemi nagypéntek a mi nagypéntekünk is.




.: tartalomjegyzék