Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Május
György Attila

Székelyföld, szerelem

Kelet fele haladtak, a megengedettnél nagyobb sebességgel. A nő vezetett, a férfi az anyósülésen ült, sörözött és cigaretázott. Mert barbár volt, ahogyan errefele az emberek. Bal keze a nő combján nyugodott – néha a nő, sebességváltás közben, megsimogatta a kezét.

Kelet fele haladtak, s a régi határ, ahol gepidák és longobárdok, kunok és székelyek, románok és magyarok, oroszok és székelyek harcoltak egymással: ott volt, kitárulkozott, vízválasztó volt, minden, amit el sem lehet mondani.

Ezt érezte a nő és a férfi is. Felkanyarodtak az autóval egy soha nem járt útra a gerincen, majd megálltak.

Balra a Gyimesek, jobbra a Székelyföld. És zöld mező, kaszálásra várva, vadvirágok, csupa giccs, csupa szépség.

És ledőltek a fűbe, és igen, szeretkeztek. Ahogyan az őseik, ahogyan az állatok: mert otthon voltak.

 

....

 

Nyugatra haladtak, a megengedettnél nagyobb sebességgel. A nő vezetett, a férfi az anyósülésen ült, sörözött és cigaretázott. Mert barbár volt, ahogyan errefele az emberek. Bal keze a nő combján nyugodott – néha a nő, sebességváltás közben, megsimogatta a kezét.

Aztán egyszer csak balra – pedig arra nem szerettek menni – kis földút nyúlt ki, amelyre ráhajtottak. Sehova nem vezetett, s ha igen, örök titok marad: valalmi latin-amerikai kis falu, amazonászi település rejtőzhetett a székely földút végén: sosem fogjuk megtudni.

Megálltak, és hosszan nézték a sehová nem vezető utat. Az úttalanság keresésében fogták egymás kezét. Annyira otthon voltak, mint soha.

És semmi nem történt, csak a béke, a szerelem, és aztán kihátráltak az autóval. Vissza a főútra.

 

....

 

Délre mentek, haladtak, a megengedettnél nagyobb sebességgel. A nő vezetett, a férfi az anyósülésen ült, sörözött és cigaretázott. Mert barbár volt, ahogyan errefele az emberek. Bal keze a nő combján nyugodott – néha a nő, sebességváltás közben, megsimogatta a kezét.

Jobbra egy kastély látszott, valószínűtlen, impozáns, tündérregényes, aminek nem itt a helye, ami csak itt lehet. Lekanyarodtak. Megálltak a kastély előtt, s leültek a szerény asztalok mellett.

Egy grófnő érkezett ki, felvenni a rendelést. Tényleg grófnő volt, s a családfája Európa egyik legöregebb tölgye. De azért tudomásul vette a hagymás májat és a sült bordát.

Szilvapálinka is akadt.

Aztán csendes, nyugodt elmélázás, a tekintet körbeszalad a klasszicista homlokzaton, a gondosan újratelepített  kerten, és egymás szemében.

– Hozzám jössz feleségül, kedves?– kérdezte a férfi.

Székelyföld. Szerelem.

Na, és a szabadság is.




.: tartalomjegyzék