Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Május
Király László

"...Jó lovakkal, szablyákkal..."

„Ameddig templomod tornyából ellátsz, annyi a hazád.

– És vakságos éjjelen?

– Ameddig harangod szavát hallani...”

Efféle bölcsességekről „társalgok” rég múlt emberekkel, sárga, ropogós fóliánsok fölött. Most éppen Sóváradi Szőts István Abodi evang. reform. papmondatai gyönyörítik perceim – mondatok 1841-ből, melyekkel őseim primipiláris levelét – kutyabőrét – „deák nyelvből magyar nyelvre által fordította December 8-dikán”.

Mü Apafi Mihály....– kezdődik az „aranyozott” szöveg mindközönségesen, ám amikor őseim erényeit s kötelességeit számlálja elő, a tiszteletes-fordító költővé emelkedik. Így beszél hozzám (is) a Fejedelem, Szőts uram vertezüst magyar nyelvén:

(A Király nemzetségbelieknek) „hűségekre figyelmezvén és azon hívséges szolgálattyokat megfontolván a mellyeket ők hozzánk és ezen Erdély Országunkhoz külömböző hellyeken és időkben tehetségekhez képest mutattak és tettek s ezután is téjendenek és reá fordítandanak: Azért őket (...) azon Mü gyalog rendben és sorban levő katonáink sorából, melyben születtek, kegyelmesen kivéjendőknek és ezen Erdély Országunkbéli igaz első szőrű Székellyek rendjéhez és számához számlálandóknak, téjendőknek, bevéjendőknek, s azok közé írandóknak határoztuk.”

Fejedelmi szó nem tréfa, s féltizenegy éves koromban, midőn első ízben pillanthattam meg e kincset, megborzongtam, mint kútmélyből föláramló hűvös titoktól. Akikről itt szó van – azok a történelmem. Évek múltán azt is értenem adatott: mi mindnyájan történelem vagyunk. Nincs mód kivonni magunk – hát még ha nem is akarjuk! – a ránk szálló feladat alól. Amint írva van:

„...az elébb mondottaknak fiai s ők örökösseik-következőik mindnyájon jó lovakkal, szablyákkal, sisakokkal, pántzélokkal, paisokkal, dárdákkal és egyéb katonai készületekkel, a többi első szőrüek módja szerént jól felkészülve, a Mü és következőink parancsolattyára minden hadakozási követtségekben, a közönségesekben úgy mint a vészletesekben, azokban mindazonáltal mellyek a Haza szükségiért vállaltatnak fel, jelen lenni és a Haza jóvát munkálni tartozzanak és kötelesek legyenek.” – –

Megértettem – mondom magamban – mindörökre. Ezen az sem változtathat, hogy e nemes levelet több mint harminc esztendeje „kölcsön vették” tőlünk tanulmányozás-fölülvizsgálás (expertiză) végett, akkor hatalmi szóval s eszközökkel bíró látogatók, kiknek utódai egyemberként megnémulnak-süketülnek tulajdonunkat visszaigénylő kérelmeink láttán.

Ámde mért is szólok én most ily személyes ügyről? – Mert hogy: nem személyes! És mert tavaszodik talán, s készül a Székelyföld kétszázadik száma – ami számomra, bármily hűséges is vagyok e folyóirathoz s ahhoz, amit képvisel: szinte hihetetlen. És hiszem, hogy sehol jobb helyet nem találnék kifejezni hódolatom Sz. I. néhai tiszteletes iránt, aki alighanem az első Sóváradról származó író. Üdv Neked, az idők homályán át! Mert itt vagyunk Mü es.

Lelki ösmeretünk s hűségünk parancsolattyára.

Székelyföld-ben, a Székelyföldön.

S nem véletlenül.

 

2014. március 29.




.: tartalomjegyzék