Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Május
Markó Béla

Székely mennyország

ELŐBB A HIT

 

Nagy Imre:Csűrök mögött, 1959,

olaj, vászon, 64 x 75,5 cm,

Csíki Székely Múzeum

 

Igen, egészen másnak látszik innen,

amit ismerni véltem, a fonák

világ, bár nem vártam soha csodát,

s nem is fogok, de megtörténhet minden

 

velünk is később, elvarratlan szálak

rémítő látványa, korhadt csöbör,

rendetlen fák, s érthetetlen gyönyör,

ahogy egyszerre csak mind háttal állnak,

 

és mint a bogarak a kő alatt,

amikor a sötétség fölszakad,

kivárnak még egy hosszú pillanatra,

 

amíg zuhog a fény, hogy most mi lesz,

mert nem hasonlít Isten senkihez,

s tán nem is ő, de hátha így maradna.

 

KÉSŐBB A REMÉNY

 

Nagy Imre: A bőség forrása, 1959,

tempera, rétegelt lemez, 124 x 170 cm,

Csíki Székely Múzeum

 

Együtt ragyog a nappal és az éjjel,

s hiába minden, egyik sem csitul,

de tombol egymás mellett, mert kihull

Isten kezéből, vagy ki tudja, széjjel-

 

fröccsen magától mindenféle festék,

és lent még nő, középen ég a fa,

míg fennebb a rémítő éjszaka

elfeketíti már kihűlő testét,

 

s úgy lóg a lomb között egy-egy cafat

felhő, s úgy hív a felbuzgó patak,

hogy azt hihetnéd, szabadulsz talán

 

a szomjúságtól, ha a pillanat

nem kapcsolódik semmihez, s magad

maradsz az Úr fenyőfa-asztalán.

 

VÉGÜL A SZERETET

 

Nagy Imre: Öregasszony kotlóval, 1973,

olaj, rétegelt lemez, 53,5 x 65 cm,

Csíki Székely Múzeum

 

Ha végre összeér a kéz a csőrrel,

mint ellentétes pólusok, a villany

kigyúl egyszerre, apró izmaikban

vibrál a menny, hogy búzamag-esővel

 

megjött az Isten, és eléjük szórja

a szeretetet, mert talán kiméri

marokkal így-úgy, de mégsem kíméli,

s pityeg nekik, már majdnem pazarolja

 

a szót is, ami embereknek járna,

csirkéknek adja, s szinte-szinte egyek

lesznek, a tyúkok és az öregasszony,

 

és úgy hajol le, mintha csak imára,

miközben, persze, választ egyet-egyet,

s csak reszketek, hogy ne engem válasszon.   




.: tartalomjegyzék