Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Május
Mózes Attila

(Amint a dombokon...)

Amint a dombokon kisarjadt a fű, szedelőzködtek a falu pásztorai is, kiterelték az aklokból a lesoványodott juhokat, s talán először látszott arcukon az ősz óta a mosolygó derű, amint magukhoz füttyentették a kutyákat, melyek szintén remegtek az izgalomtól, most nem voltak unottak és egykedvűek, nem mutatkoztak félelmetesnek, szimatolásuk is a megszokott kutyáé volt, s egyszer-kétszer hallatták öblös, mély ugatásukat, amikor az elbitangolni kész birkák felé kaptak, le s fel szaladgáltak a nyáj mentén, amint az elindult a dombok felé, hogy a földeken egy sávban egészen a szemhatárig csak hullámzó hátak tömege látszott, a levegő megtelt jámbor bégetéssel, a kolomp távolabb szétterülő, nosztalgiát ébresztő hangjával, mintha a kolompszó csak az állatok vágyát erősítené hallhatóvá, terelné valami lassan lejtő dallamba, mely tiszta és komoly, mint gregoriánus kórusok áhítata a feszülő ég boltíve alatt. Csaknem egész nap vonultak a nyájak távoli vidékek felé, odább már több ágra szakadozva; a legeltetés a falutól nem messze kezdődött, s amint egy-egy dombhátat letaroltak a juhok, a pásztorok lassan vezették őket egyre fönnebb, egészen a havasi legelőkig, ahonnan aztán télire az aszott füvű dombokon át visszatértek a faluba. Komoly volt a pásztorok ábrázata, még az alacsony, széles szügyű Jónás sem ivott az indulás napján, mindeniken látszott a felelősségtudat meg munkája méltósága. Az emberek egyre csak a távolodó nyáj után tekingettek, bár az régen kivonult már a faluból, s még sokáig hallgatták a szétterülő  kolomphangot, melyet kibontott a szél a falu fölött, szépen elterített mindenen, s végül annyira kifakította a messzeség, hogy átsejlett rajta a csend, és a parasztok még akkor is hallgatták, amikor már csak bennük pelyhezett a hangok angyalsikoly visszhangjához hasonlatos emléke, elhallgatott a nosztalgikus, egyhangú dallam, olyan lassan veszett belé a messziségbe, hogy még sokáig kellett hallani, s mindenkiben megkondította azt a hívó kolompot, amely a megmagyarázhatatlan vágyakat tereli a meghatározhatatlan világok hívása elé, hogy aztán minden belevesszen az éjszaka álmának párnázott csendjébe, mely még a lélek hangjait is elnyeli puha, omló sötétjével. Az álom is ázottföld-szagú volt.




.: tartalomjegyzék