Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Május
Szálinger Balázs

A Székelyföld mint műhely

Mindig is utáltam azt a szót, hogy irodalmi műhely.

Hogy ilyen nincs. Irodalmi műhely. A Nyugatra használták legtöbbször. Ül Kosztolányi a tölgyfaasztalnál, töpreng, hogy hogy' is legyen ez a Hajnali részegség, lelassít a vele nem túl jó viszonyban álló Ady Endre, beleolvas a félkész versbe, és azt mondja, olyan az asztalod, Desiré, mint egy állat óla – és ezzel megvan a magyar költészet egyik legszebb költői megoldása, Desiré megveszi egy sörért, átvezeti a versbe – és így működik egy irodalmi műhely.

Vagy hogy.

Gondoltam, ez csak jól hangzik, és ezért mondják ezt a Symposionra, a 2000-re, a Holmira, a Nappali Házra és sok másra.

Ja, persze. Sziveri János megreked egy versben, Csorba Béla ugyanúgy lelassít az asztalnál, és bemondja a megoldást. Ha Sziverinek nem tetszik, akkor megvitatják többesben, és estére kész a vers.

Ezt sugallja az irodalmi műhely kifejezés.

Elég rossz ízű.

Eleve lehetetlen.

Eleve kudarcra ítélt.

Eleve csak jól hangzó lehet.

Mert kétségtelenül jól hangzik.

Hogy irodalmi műhely. Hogy ott faragnak, fúrnak, megcsillan a forgács, a végeredmény pedig a fogyasztható, felhasználóbarát vers, ami a nép fülébe való, hogy látja a nép, hogy ez jó. És hogy ezt összedobják, összefarigcsálják a műhelyben, hogy a nép boldog lehessen, ha már egyszer szar neki.

Közösségi írás. Közösségi képalkotás. Irodalmi műhely. Kommunisztikus individuummegnyilvánulás-sorozat.

Maga a lehetetlen. Ami viszont nagyon jól hangzik.

Körülbelül úgy történt, hogy a Székelyföld folyóirat éveit, évfolyamait látva és megismerve fogtam fel, hogy mégis létezik olyan, hogy irodalmi műhely.

A lényeg... a lényeg: a Szellem.

Hogy van egy szellem, akit Szellemnek hívunk, ő pedig összetart, nevet ad, szeret és jót akar.

A Székelyföld folyóiraton kívül tudok több ilyet is az elmúlt évtizedekből. A Debreceni Disputa és A Dunánál című folyóirat mindenképpen ilyen. Szellemük volt. Nevük volt. Nem volt alakzatuk. De voltak valakik. A magyar irodalmifolyóirat-történet történetében arany betűvel vésetik be a nevük. Ha ez még nem világos, majd világos lesz később.

Eggyel előrébb voltak, mint a többiek.

Mert volt szellemük.

Viszont a Székelyföld ezeket is túlélte.

Nehéz lenne utánajárnom, mikor és hogyan jöttem rá erre.

De ott van az Academica Transsylvanica. A jelenkori magyar folyóiratvilág egyik legfontosabb rovata.

És ahogy köré íródik a szépirodalmi rovat. Ahogy köré helyeződnek a recenziók, a kritikák. Ott a Szellem. Sértetlenül, érintetlenül, nagybetűsen, szeretettelin, végképp-és-soha-sem-provinciálisan, hanem büszkén, ahogy kell, megkockáztatnám, hogy székelyesen.

A Székelyföld folyóirat a magyar kultúra egyik szívcsakrája. Köré szerveződik a többlényegű, többosztatú magyar kultúra egyik legfontosabb erőtere.

Végül tényleg az lett, hogy Székelyföld felé kezd gravitálni az erdélyi kultúra, váradostul, kolozsvárostul, mindenestül. Lehet ennek nem örülni, vitatkozni ezzel, de mutasson valaki olyan folyóiratot bárhol a magyar állam határain túl, ami többet elárul rólunk (a magyarokként vélelmezett, csodálatosan sokszínű egészről!), mint a Székelyföld folyóirat legutóbbi vagy következő száma.

Mint az általuk kiadott Székely Könyvtár tetszőleges része.

Megtisztelő és még ennél is megtisztelőbb, hogy vagy másfél évtizede tagja lehetek ennek a műhelynek. Ha egyáltalán mondhatom, hogy az vagyok. Most, hogy kezdem felfogni, milyen jelentős ez a folyóirat, látom, hogy mekkora nagy megelőlegezett bizalmat kaptam tőle annak idején, és meg vagyok győződve róla, hogy addig vagyok a helyemen, amíg azt érzem: még mindig nem szolgáltam meg ezt a bizalmat.




.: tartalomjegyzék