Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Május
Térey János

Emigránsok

(Erdei ösvény, mocsár, híd ősz közepén. A háttérben magányos, tornácos faház. Legelöl Epifánia halad lehajtott fejjel, főtestőre kíséri, Tekk. Mögötte Felícia lép egy kisfiút és egy kislányt vezetve, majd Gemma és Fiona közelednek – udvari rangjukat leplezve – katonai egyenruhában, barettsapkában, fegyveresen, kezükben zseblámpa, amellyel saját arcukat világítják meg. Kora alkonyat, de máris fönt van a telihold. Bagolyhuhogás)

 

FELÍCIA       Ebben a tömör és keskeny országban

                   Bármerre veszed az irányt,

                   Öt kilométeren belül törvényszerűen

                   Lakott településbe botlasz.

GEMMA        Elvben, csakis elvben;

                   De próbáltad már igazából valaha?...

FIONA         Persze, ha pont akad egy ház,

                   Félig kivilágítva, sötéten, akárhogy:

                   Akkor meg nincsenek otthon,

                   Hiába dörömbölsz.

GEMMA        Tévedtél már el igazából?

FIONA         Olyan jó eltévedni.

FELÍCIA       (megborzong, összehúzza magán a kabátját)

                   De nem fél lábnyom széles úton,

                   Gyerekekkel, csomagokkal a kézben,

                   Sűrű, sötét erdőben... Nyakig érő víz köröskörül.

                   Még nem tudod, milyen a jégbe fagyott völgy,

                   Ahol mindörökre tél van.

GEMMA        Védekezünk a hideg ellen.

FIONA        (a hasát simogatva) Az ő lihegésük fűt föl:

                   Nyomunkban a Forradalmi Gárda!

FELÍCIA       Az árnyékuk még nem vetült ránk,

                   De vadásznak ránk, űznek minket eléggé.

GEMMA        (előresiet) Most kezdődik a, most kezdődik a víz,

                   Vigyázzatok. Baljós moha... Lányok, utánam!

KISLÁNY      Ne, Gemma, ne ilyen gyorsan!...

TEKK           (Epifániának) Úrnőm, hadd menjek elöl, nem biztonságos az út.

EPIFÁNIA     (Tekknek) Hadd menjek legelöl én!...

                   Hadd menjek legelöl én. Ismerem a járást.

                   Ez a teknő a kihűlt tűzhányó krátere;

                   Most eleven láp, áfonyabokrokkal.

KISFIÚ         Lyukacsos a föld, mint a szivacs.

EPIFÁNIA     Vigyázz, csak a palló léceire lépj.

                   Becsap ez a tőzegláp,

                   A rugózó mohaszőnyeg:

                   Alattad emeletmélységben víz és víz.

FIONA         Őzike inal a törpefenyők ágai közt.

                   Lábadnál a cikázó viperák. Ni, az

                   Ösvényen szétszórva a szemetes tartalma.

KISLÁNY      Éhes medve kíváncsiskodott.

GEMMA       (elalélva a gondolatától) Az erdő nyiladékában, a lejtőn

                   Elhagyott csillesor pillérei.

                   Itt gördültek le a völgybe a szállítmányok,

                   Az izzadt bányász lökte a csillét

                   Bazalttal púposra pakolva, kemény kővel rakva...

EPIFÁNIA     (a térképet nézi) A hátsó meredélyen, a tölgyek alatt

                   Rövidítünk. És máris itt a tisztás.

                   Megérkeztünk! Ez az ígért ház.

                   Hiába zörgetek... Hoppá, mit szóltok? Nyitva van.

                   Mit látok az ajtaja mellett?

                   Egy ismeretlen zászlót: érdes a tapintása.

 

Tekk berúgja az ajtót, fegyverrel a kézben belép a házba

 

GEMMA        Háromszínű lobogó.

FIONA         Hm, idegen. Átléptük volna a határt?

                   Ez már igazi külföld, mondjátok, lányok?...

                   Külföldi erdőben még sose jártam.

EPIFÁNIA     (a zászló selymét simítva) Padlizsánlila, ekrü és olíva.

GEMMA        Semmi alapszín, csak az árnyalatok.

FIONA         Sose láttam még ilyet.

FELÍCIA       Majdnem mindegyik háromszínű, de ez itt...

                   Közepében kacifántos, kastélyos-griffes címerrel.

                   Na, ki tanult heraldikát?

FIONA         Valamilyen... határ menti grófság.

GEMMA        (bólint) Egy elhagyatott nyaraló. Nem ismerős?

EPIFÁNIA     Nekem kicsit... Vagy csak nem akarom ismerni?

TEKK           (térképpel a kézben) Nincsen a térképen, bár létezése tény.

GEMMA        Üldözőink elég ínyenc szörnyetegek:

                   Arisztokratákat hajszolnak.

FELÍCIA       Főleg a királyi család tagjaira vadásznak!

FIONA         Mindenkire, csak nő legyen.

GEMMA        (suttog) Megbecstelenítendő nőkre, akárhogy,

                   Innen és túl a határon...

FELÍCIA       (átkarolja a gyerekeit) Mélységi ellenőrzés, nincs lazaság.

EPIFÁNIA     (leül a padra a tornácon, halkan diktál Tekknek)

                   Anyám szigorú trónját sohasem döntötték meg:

                   Ő fordult le róla, nagybetegen.

                   Amikor meghalt, én örököltem a trónt,

                   Egyeneságon az egyetlen lány.

                   Anyám emlékét tegnap délután

                   Megcsúfolták tegnapi hívei,

                   Hatalma haszonélvezői.

                   Hangsúlyozom, nem a népem fordult ellenem.

                   Hangsúlyozom továbbá, hogy nem csupa férfi,

                   Tehát nem a megszorítások kárvallottjai

                   Háborodtak föl rajtunk... Hanem csupa nő,

                   Aki unja az elnyújtózó dinasztiákat.

FIONA         Köreikben közellenségek lettünk.

GEMMA        Csakis a kutyáik férfiak?

TEKK           Meg a vérebeik meg a szexrabszolgáik.

EPIFÁNIA     A hírszerzésem jó, s a szemtanúk szerint

                   Megkínoznak, megölnek, hogyha a kezükbe kerültök.

                   Ha otthon maradok, a hazám megöl.

FELÍCIA       Ez csak a kézimajmok lázadása...

EPIFÁNIA                                                           Több:

                   Zászlót bontott az éberalvó gyűlölet.

                   Úgy indult, mint egy elmérgesedő vita.

                   Elharapózó járvány, csak lobog tovább:

                   Lemészárolták az Őrezred tagjait.

                   Menekülnünk kellett, percek alatt.

                   Az utolsó helikopterrel... lezuhantunk.

TEKK           (Epifániának, bentről) Akik itt laktak, azok is menekültek.

                   Én nem fekszem le, úrnőm, én résen leszek.

EPIFÁNIA     (Gemmához fordul) Mit hoztatok magatokkal?

GEMMA        Három váltás ruhát, felség.

EPIFÁNIA     Nem is kevés, nem igaz?(Felíciának) Mosakodtál, amióta...?

FELÍCIA       Még reggel, alaposan.

                   Mosakodni egyszer elég egy nap,

                   Pláne emigrációban! Fölöslegesen

                   Nem bontom meg a savköpenyemet.

EPIFÁNIA     Hogy mondtad, micsodádat...?

FELÍCIA       Sav-kö-pe-nye-met.

EPIFÁNIA     Úgy is jó... Mondd, hol a tábornoknő?

GEMMA        Lemaradt, jön. Sajnálatosan

                   Veszekednek a polgármesternővel.

FELÍCIA       Mi lehet most otthon?

FIONA         (cinikusan megvonja a vállát) Átvétel, átadás.

EPIFÁNIA     (Felíciának) Biztos vagy benne, hogy rosszat akarsz

                   Álmodni? Hát akkor?

GEMMA        (Felíciának)               Ne emlegesd

                   A hazádat. Felejtsd el, rendben?

FELÍCIA       (alázatot mímelve)                     Igenis.

EPIFÁNIA     (maga elé) Királylány voltam Epifániában, rémlik?

                   Mondd csak, igaz, hogy volt bő negyedórám

                   Élvezni a trónt? Állni az úgynevezett csúcson?

                   Igaz se volt, delejes álom. Semmiség.       

GEMMA        Menedékház. Villany, víz. Fűtés, jó takaró...

                   Keressünk egyenként kuckót, ágyat, zugot.

                   Arra találjátok a... (elhallgat)

 

Elhelyezkednek odabent. Epifánia különválik a többiektől

 

EPIFÁNIA     Minden olyan szűkös lett körülöttem!

                   Odahaza vagyunk vagy már külföldön?                

GEMMA        (a többieknek) Dőljünk hátra, jó?

EPIFÁNIA                                                      Életünkben először

                   Átmeneti szállás... kipróbálandó, igaz?

                   A többit rendezd el te, Igazságos Ég.

                   Ha lejön az égből az eső, akkor fázni fogunk –

                   Mégsem a halál árnyékának völgyében.

                   Addig-addig feszítettem a húrt,

                   Míg meg nem botránkoztattam valakiket?

                   A népemet talán? A népemet, ne... Én?

                   De mivel, a puszta jelenléten kívül?

                    Hiszen időm se maradt kormányozni!

                   Háromszor láttak a képernyőn,

                   Semmit aláírni, foganatosítani, sőt.

                   Ennyi maradt a szülőföldemből:

                   Átutazó vízum... sem.

GEMMA        Felejtsd el mielőbb a hazádat, jó?

                   Nézz csak szét, milyen otthonos itt...

EPIFÁNIA     „Felejtsd el a hazádat”, mondjátok ti,

                   De én nem, soha. Én aztán nem:

                   A hazám maradandó.

 

Epifánia a fal felé fordul. Csak az ő olvasólámpája ég. Magában

 

                   Az államcsőd jelei emitt és amott

                   Burjánzottak, mint rák a szervezetben. És

                   Naponta sötét, súlyos kompromisszumok;

                   A hűtlen kezelés mint udvari divat,

                   S az államadósság, mint földagadt ruha!

                   Anyám reformjai kifulladtak... (Föláll)

                   Legelső csapatunkból lett a lázadó!

                   Főbe lőtték a miniszterelnökömet.

                   A vidék nem állt át, ők harcolnak velem,

                   Légierőnk zöme, gyalogságunk kitart,

                   Van még ütőképes hadseregünk!

                   És titkos vőlegényem jó nyomon halad,

                   Ő az: a hozzám tartozó herceg, Milán.

                   Eltűnt a radarról, de majd előkerül.

                   Jó fiú, nem alattvaló: szinte király.

                   Több, mint egyszerű udvari nemző.

                   Én szerelmes vagyok, bár elvileg tilos.

 

Kinyitja az ablakot, odakint süvít a szél. Epifánia Gemma felé fordul

 

                   Lelkem árnyékos felét faggatom:

                   Gyűlöltem-e az anyámat?

                   Egész biztosan nem szerettem,

                   Node gyűlöltem-e igazából?...

                   Apámat nem is ismertem:

                   Elválasztották tőlünk, régen: így szokás.

                   Elhatároztam az alázatot.    

                   Eddig nem ment. Miért nem ment magától?

                   Mért vágytam nagyra, anyám örökébe?

GEMMA        Neked ezt kellett, erre neveltek, Epifánia.

                   És lázadni saját, kijelölt sorsunk ellen...

EPIFÁNIA     Olyan, mint fölpofozni a levegőt:

                   Nevetséges pökhendiség, igaz?

 

Kialszik az olvasólámpa

 

                   Aki követett minket, lemaradt.

                   Akik a nyomunkra tapadtak, leszakadtak.

                   A szél üvölt, a réseken befúj.

                   Magunkra maradtunk az elemekkel.




.: tartalomjegyzék