Ültek körben a kávéjuk mellett
az üvegfalakon átszikrázott a nap
ragyogtak a fiatal költők
handabandáztak hittel komolyan bátran
patikamérlegre vetve a világtörténelmet
tisztítótűzbe Krisztust meg a többi szentet
csak úgy könnyedén a beszéd medrébe
terelve tengert és óceánt
és jártak körbe-körbe a kéziratlapok
tintával golyóstollal ceruzával írva
amit épp aznap dobtak vissza
szerkesztők imitt-amott
ez meg csak úgy leült oda közéjük
aztán hogy mondjon ő is valamit
azt találta mondani hogy
nemrég engedték ki a börtönből
rendes ruhája cipője volt
mutatott néhány kéziratot
valami nagy vidám rusztikus aratásról szóltak
ahol a kalászok fejét lenyisszantják
istenem ahogy az már a mezőn
a tankönyvek és a régi versek szerint is
lenni szokott
handabandázhatott ő is bátran
csak nagy bozontos oroszlán-fején
találtak némi furcsálnivalót
mintha az nem az ő feje volna
de a börtönéveket persze nem hitték el neki
hát hogyisne hiszen
akkor már mindenről tudtak az emberek
akkor már ismerték például
a hold túlsó oldalát.