Ültek körben a kávéjuk mellett

az üvegfalakon átszikrázott a nap

ragyogtak a fiatal költők

handabandáztak hittel komolyan bátran

patikamérlegre vetve a világtörténelmet

tisztítótűzbe Krisztust meg a többi szentet

csak úgy könnyedén a beszéd medrébe

terelve tengert és óceánt

és jártak körbe-körbe a kéziratlapok

tintával golyóstollal ceruzával írva

amit épp aznap dobtak vissza

szerkesztők imitt-amott

ez meg csak úgy leült oda közéjük

aztán hogy mondjon ő is valamit

azt találta mondani hogy

nemrég engedték ki a börtönből

rendes ruhája cipője volt

mutatott néhány kéziratot

valami nagy vidám rusztikus aratásról szóltak

ahol a kalászok fejét lenyisszantják

istenem ahogy az már a mezőn

a tankönyvek és a  régi versek szerint is

lenni szokott

handabandázhatott ő is bátran

csak nagy bozontos oroszlán-fején

találtak némi furcsálnivalót

mintha az nem az ő feje volna

de a börtönéveket persze nem hitték el neki

hát hogyisne hiszen

akkor már mindenről tudtak az emberek

akkor már ismerték például

a hold túlsó oldalát.