Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - április
Borcsa János

Írói üzenet a palackban

 

Számottevő művészeket ihletett meg Velence, Európa s a világ egyik csodája, amely – azt gondolom – a víz, a szárazföld s az ember „együttműködése” folytán kellett, hogy létrejöjjön, s amelynek látványával és hangulatával betelni nem lehet. Felejthetetlen, akárcsak a májusi virágbaborulás vagy egy színpompás őszi erdő. Ki eljuthatott Velencébe, legyen az akár a szelíd dombok és erdők megéneklője, vagy olyan, aki a cserefát tartja leginkább a szívéhez közel állónak, nem tért vissza anélkül, hogy az mélyen meg ne érintse...

Jelesen Farkas Árpádra gondolok, akinek lírai „hegy- és vízrajzában” fő helyen az erdélyi szülőhely sajátos s előbbi egyedi, egyetemes kultúrtörténeti toposztól teljesen elütő domborzati s ember alkotta formái állanak, s egyszersmind Erdély szellemföldrajzát kedveli, viszont sűrű szövésű prózájában, veretes nyelven megszólaló kisesszéiben kimondottan is jelen van a Velence-ihletés.

Farkas Árpád letisztult, a köz- és irodalmi élet jelenségeit illető gondolataihoz jól illő s könnyen hozzáférhető műfajra lelt az Asszonyidő címmel kötetbe gyűjtött s 1983-ban kiadott (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest), úgymond, publicisztikai írásaiban. Mi több, úgy voltak olvasóbarátok ezek a lírai töltetű jegyzetek, glosszák, kisesszék vagy egy-egy prózavers, hogy nem leereszkedtek a befogadóhoz, hanem magukhoz emelték föl azt, aki nélkül nincs is tulajdonképpen irodalom s művészet. Együttgondolkodásra késztettek és biztattak. Tanúsítja ezt a szövegek egykori olvasójának a mondott kötetben tett számtalan aláhúzása, kiemelése, bejegyzése, széljegyzete...

Ezeknek az írásoknak a témaválasztása és kérdésfelvetése a romániai kemény diktatúra viszonyai között mindenképp bátorságot feltételezett az író részéről, viszont igazi erényük – ami egy rendszerváltás után is megőrződött – gondolatgazdagságukban van, illetve abban a magasfokú művészi igényességben, ahogyan szerzőjük megformálta.

Ebben a Farkas-kötetben találni a Palackposta című jegyzetet, amely az emlegetett Velence-ihletés jegyében íródott, de a megírás belső motívumai erdélyi emberre és írástudóra vallanak, mindenekelőtt az, ahogy közösségének jövője foglalkoztatja, amint a Dózse-palota előtti mólón múlatja az időt. A gesztus, amit szintén erdélyi íróbarátjával tesz, játékos ugyan, de a boros palackba zárt üzenet nem más, mint keserű iróniába foglalt féltő aggodalom népük jövőjét illetően, illetve szorongás a kisebbségi magyar irodalom intézményeinek a fennmaradásáért, lévén, hogy az akkor regnáló kommunista rezsim ennek is, annak is a felszámolására tört. S mivel ama jó negyven évvel ezelőtt fogalmazott s palackba zárt üzenet a huszonegyedik századnak íródott, az Egyetértés és Béke Századának – ahogy a feladók amaz eljövendőt nevezték –, írója s olvasója ma is „tesztelheti” az egykori üzenet érvényességét avagy érvénytelenségét. Ha ezt megtesszük, úgy érzem, azzal szembesülhetünk ma, a huszonegyedik században, hogy bizony nem veszített érvényességéből ama múlt századi palackba zárt üzenet. Mert hiszen ma is nyugtalanító kérdés az, hogy engedi-e, úgymond, ez a század gyermekeinknek, hogy népükhöz hű asszonyokká-férfiakká váljanak, vagy az, hogy saját kisebbségi intézményeink szabadon működjenek, betöltve ezáltal nemzetfenntartó szerepüket, amiért tulajdonképpen létrehozták azokat egykor.

Más alkalommal, A mérceállító című kisesszéjében egyértelműen is kimondta Farkas Árpád: „európainak lenni itthon is, Európában erdélyinek is, de önmagunk mindenütt.” Következésképpen – úgy vélem – megéri figyelni ma is az éppen most hetvenéves Farkas Árpád írói üzenetére!




.: tartalomjegyzék