Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - április
György Attila

Árpád apánk

Valamikor a kilencvenes évek elején, az Előretolt Helyőrség nemzedékének indulásakor, minket, zöldfülű újoncokat az a kivételes szerencse ért, hogy keblére ölelt minket az előttünk járó nagy nemzedék.

Néha a szó szoros értelmében is: afféle virtuális, de annál fontosabb és megtisztelőbb apa-fiú, bátyám-öcsém kapcsolatok alakultak ki, s tartanak ezek a kapcsolatok mai napig. Csupán kevés nemes patina rakódott rájuk.

Farkas Árpád volt az, akit kicsit mindig is egyfajta szellemi apámnak tekintettem.

Tekintem most is.

Emberségről példát, vitézségről formát mutatott számomra – és egy egész nemzet számára.

Nem csak költészetével: teljes emberi tartásával.

Erre hivatkozva idézném most egy hét évvel ezelőtti írásom részletét: újabb főhajtással Farkas Árpád apám-bátyámelőtt. Akkoriban éppen egy igen rangos anyaországi kitüntetést utasított vissza, emlékezetes emberi méltóságot tanúsítva.

Azért jó tudni, hogy vannak még költők. Hiszem, hogy ha látnák, hallanák, Balassi bólogatna, Arany János bólogatna, és József Attilának, akinek, ugye, anyja kun és apja félig székely, ugyancsak megcsillanna a dacos fény a szemében.

Mert, végső soron, ez az alapállás, amelytől a költő más, lényegesen több, mint a fogyasztók kiszolgáló személyzete. Bizonyos körülmények – ilyen körülmények! – között egy költő csupán egyet tehet: lelkiismeretére, hitére és büszkeségére hallgatva összeszorítja száját, és nemet mond a kalmárok vállonveregetésére.

Úriember rangon alul nem harcol, és úriember rangon alul nem barátkozik.

Farkas Árpádról még egyszer bebizonyosodott, hogy úriember. Amilyennek minden költőnek lennie kellene; és amilyen minden igazi költő.

Abban a korban, és abban a közhangulatban, amikor a társadalommal elhitették, sőt már-már paranccsá tették: íróember és pap ne politizáljon, csupán ezek a gesztusok maradtak meg. A büszkeség, a visszautasítás, a példamutató emberi tartás gesztusa. Ott, ahol a közösség kormányzását könyvelőkre és közgazdászokra, vállalkozókra és lézengő ritterekre bízzák, a közösség lelkiismerete egyet tehet: nem vegyül e korpa közé. Tovább alkot, és szerényen, de határozottan kilép a ráirányított, művi és hazug reflektor alól.

Aligha véletlen, hogy minden embertelen korszak, és minden diktatúra, a nemesség, a költők és a papok kiirtásával és hiteltelenítésével kezdődik. Verd meg a pásztort, szétszéled a nyáj. Sározd be a lelkipásztort, a hívő dagonyázni fog.

Nemességünk alig van már. A klérus menetrendszerű össztűz alatt. Maradtak még a költők. Becsüljük hát meg őket: kitüntetés helyett szeretettel, olvasással és kézfogással.

Hiszen ezekben az ordas időkben egy kézfogás sokat érhet. Egy kézfogás őszintesége mindennél többet érhet.

Mit is mond erre a költő? Mit is mond erről Farkas Árpád? “Tisztelt Elnök úr (…) elnézését kérem, de az Ön sepsiszentgyörgyi, nemzeti sorskérdéseink iránt érdeklődő látogatása alkalmából futólagos kézszorítása is többet jelent számomra minden, e jelenlegi kormány által javasolt és érintett érdemrendnél.”

Ezt mondja Farkas Árpád: mert a költőnek nemcsak büszkesége, hanem stílusa, érzékenysége és jó modora is van.

(…)

Hát ezt a lojalitást kellene megtanulni tőle. Ezt a lojalitást kell megköszönni neki.

Köszönjük, Árpi bátyánk.

Köszönjük, hogy nekünk is van Árpi bátyánk.”

Még egyszer köszönöm Neki, ahogyan barátságát is.




.: tartalomjegyzék