Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Március
2019 - Február
2019 - Január
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - április
Lakatos Mihály

A Fehér-Nyikó mentén...

Farkas Árpádnak szeretettel

 

Itten e népes völgyben lakik fajunknak legszebbike,

ott vannak a földnek talán legszebb leányai,

kikre a „szép nem” kifejezés oly méltán reá illik

– rója a délceg Orbán Balázs áhítattal e sorokat,

mert nemcsak tudós ám, de férfiú is, a javából, 

ki munkába is csak úgy temetkezik,

hogy közben nyitva tartja a szemét –

...s valahányszor átutazom lakhelyemhez

szomszédos virányaidat,

mindig büszke önérzet gyullad kebelemben,

mert meggyőződhetem, hogy testi szépség

és lelki nemes tulajdonokra nézve is kevés

párja van népünknek…

...és ekkor még nem tudhatja, hogy ez édeni táj,

a Fehér-Nyikó mente,

számára majd az sem lesz

közömbös, hogy megy-e, ment-e

a könyvek által elébb a világ,

hogy e gyönyörű lányok, asszonyok közt

nemes férfiúk magvát is érleli a szeszélyes idő,

s hogy a folyton bezárkózni vágyó múlton

általuk üt majd rést makacsul az élni akaró jövő,

és Áron nemcsak szorítja, de a fogai közt viszi,

viszi, ki Amerikába, onnét haza, majd tovább

Pestre, s konok székelységgel hiszi, hogy

új pirkadat jön – mert jőnie kell! – a csillagtalan estre.

De hadak vége van, s Áron bizony el-elhagyja magát,

messzi a szülőföld, de sem szívet nem cserél, sem hazát,

és szétvetett lábú állatok lilára puffadt tetemei

úsztak alá  a vizeken, piroslott a Fehér-Nyikó mente,

s csak a magányos Farkaslaka tudja, hogy tőle délnyugatra,

Árpád már partra szállt – új hadakra,

Erdélyi volnék, malomkő van nyakamban,

úszni így tanultam – íme, a névjegy,

s Áron megnyugodva dől hátra, hogy van,

mindig van, mindig is lesz még egy,

és Orbán sem forog már a szejkei nagy kő alatt,

hogy a hosszú kapusor végében feltűnni látja

azt, aki – bár fel-felbukva az avaron – mondja

az igazat, a tisztát, a szépet,

mondja a magáét.

A magáét s a miénket.




.: tartalomjegyzék