Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - április
Molnár Vilmos

A havasi alkony szobája

El lehet játszani a gondolattal: egy költő verseinek összessége elképzelhető úgy is, mint jókora, sok helyiségből álló épület, amelyben minden vers egy-egy terem, szoba vagy kuckó. Némiképp eltérően van berendezve mindenik, az illető versben használt költői eszközöknek megfelelően, és az ablakokon át a kilátás is más és más, témaválasztástólfüggően. A maga módján palota minden költő életműve;többnyire található benne reprezentációs célokra alkalmas díszterem, de kevésbé fényes, ám annál meghittebb zugok is fellelhetők benne. Lehet ugyan társasház is, ha sok alteregót teremtett magának a költő, és sajnos, még kórháznak is elképzelhető, ha betegségekkel küszködött és erről írt. Talán csak egy épület nem lehet soha a költészet: kaszárnya.

Ha eddig nem tudták volna, a „havasi szép, fehér alkony”, amelyiknek a „szoknyáján kuporgó/ csibe-csillagok” találhatók, Farkas Árpád egyik versében lakik. Nevezetesen a Balladácska címűben: „Érte esők esedeznek, / lombos erdők fenyvesednek, / nincsen álma, nincs hazája, / csak ez a kis balladácska”. Már-már mitikus lénynek tűnik ez a „gyermekasszony” havasi alkony, hiszen „Ő szüli a csillagokat, / makk héjából bölcsőt farag, / s rengeti.” De úgy néz ki, időnként a mítoszoknak is vissza kell vonulniuk és pihenniük egy verset.

Farkas Árpád verskastélyában az egyik meghitt toronyszobácska ablaka épp a havasokra néz. Itt tanyázik a havasi alkony, innen hussan ki, amikor napszentületkor „felsüt a hold, átvilágít / kicsi ingén, idelátszik: / kilenc gyémánt veseköve / felragyog.” 

Farkas Árpád verskastélyában vannak ugyan ennél nagyobb, mutatósabb helyiségek is, tanácstermek, ahol országos fontosságú dolgokról esik szó, lovagtermek, ahol bús vitézek sarkantyúpengése hallszik, vagy gyönyörű kárpitokkal díszített csarnokok, ahol nőket dícsőítő trubadúrdalok hangja száll. De félreeső, meghitt toronyszobákra is szükség van egy kastélyban, ahol titokzatos királykisasszonyok töltik mesebeli idejüket. Különleges, kényes jószág egy ilyen havasi alkony: csupa illat, csupa tisztaság, csupa áhítat. Nem ver tanyát akármilyen költő verskastélyában. De Farkas Árpád nem akármilyen költő, el tud játszani a havasi alkonnyal is, így az otthon érzi magát nála.

Kellenek tanácstermek, lovagtermek, díszes csarnokok, de mit ér egy kastély, ha nincs olyan szobája, amelyikben havasok tisztaságát őrző királykisasszony lakik?




.: tartalomjegyzék