Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Január
2018 - December
2018 - November
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - április
Vörös István

Versek

CXLII. ZSOLTÁR

 

1 Imádság a plátói barlangban

töltött időre.

2 Nem vagyok egyedül,

de fennszóval hívom az Urat.

Az utcán fennszóval

könyörgök az Úrhoz.

De csak az emberek néznek

össze a hátam mögött –

nem az Úr. Megjegyzéseket

tesznek rám – de az Úr,

nem tudom, megjegyzett-e.

A rendőr igazoltat –

és az Úr leigazol

atlétika-csapatába.

3 Tíz perc alatt futom

le a százat. A teknős

nyolcvan méternél elrobog

mellettem. Jó, hogy

sohasem érhetem el.

A páncélja megcsillan

a napban. Az árnyéka

a cipőmre vetődik.

4 Én magam vagyok

a fal, aminek nekiszaladok.

5 Fordíts figyelmet

az edzésemre!

– Fusd körül az

Édenkertet! Mássz

föl létrán a Mennyországba!

Három kör és öt mászás!

6 Vezesd ki lelkem –

de honnan is? Az nem

irányítható, mint ahogy

idomított medúzáidat

vagy hangyáidat vezeted

kötélen. Az nem.

7 Segíts rossznak lennem

a jók között. Vadnak

a mértékletesek között.

Vezess ki középről,

innen mindent látok,

itt mindent tudok.

Itt mindenki háttal

áll nekem – mert

kifelé bámul.

 

CXLVI. ZSOLTÁR

A kutyák dala

 

1 Dicsérjük Urainkat!

Te a tiédet, én az enyémet.

Nem vagyok féltékeny

a te uradra. De

féltem és védelmezem

az enyémet.

2 Amit ő tesz, az mindig

jó. A jó mértéke

minden cselekedete.

3 Dicsérem az Urat

csaholással és ugrálással,

nyüszítéssel és farkcsóválással.

Azzal, hogy éjjel beszökök

mellé az ágyba. Álmában

is lélegzik az Úr.

4 Szagolgasd, de ne bízz

a másik kutyában,

verekedj vele, de

ne gyűlöld. Rövid

életű ő, egykettőre

elássa a kert végében

az Úr.

5 Boldog, aki eleséget

kap az Úrtól. Boldog,

akinek szőrét nyírja

az Úr. Boldog,

akinek házat épít.

Boldog, akit láncra

ver az Úr.

6 Az Úr eszik. Az Úr

bezárkózik, ha a Hölggyel

van találkozása. Az Úrnak

kölykei vannak.

7 Az Úr teremtette a házat,

és ő építette a kerítést.

Az Úr teremtette a virágoskertet,

hogy gyönyörködjünk,

és zárta el előlünk a baromfiólat,

hogy gyönyörködjünk.

8 De néha – nem tudom,

miért – kaparva a rózsa

gyökerének kell ugorjak.

De néha – nem tudom,

miért – át kell ásnom magam

a baromfiudvarba, és

a nagyhangú kakas gerincét

meg kell roppantanom.

9 Mi lakozik bennem,

Uram? Neked tudnod

kell, aki a magad

képére és hasonlatosságára

megteremtettél.

10 Mi van a kép alatt?

11 Az Úr szívesen

büntet, hogy tanítson.

Néha jutalmaz,

és akkor tanulok.

12 Én oltalmazom az Úr

házát, nevelem állatait.

Erősebb vagyok,

mint az Úr.

13 Az Úr fél napig nincs

is. Becsukja maga mögött

a kertkaput, és elfeledkezik

a teremtett világról.

14 A Hölgy hiába ad

pórázt rám, és visz

ki a kapun túlra, látom,

hogy az nem ugyanolyan világ.

15 Az csak a képzeletem

játéka.

16 Idegen urakat látok,

mert úgy vágyom az enyémre,

de tudom, hogy otthon

üres az ágy, az asztal.

Egy pohár vizet se

iszik az Úr.

17 Ha hazaérünk, kiviszem

élettelen papucsát, és

eltemetem a rózsa alá a kertben.

                                                          

CXLVII. ZSOLTÁR

 

1 Próbáltad már?

Dicsérni jó. De sajnos

másról a háta mögött

rosszakat mondani is jó.

2 Istenről énekelni

baromi jó, vállon is

vereget egy segédpüspök

vagy egy főcserkész.

És vállon veregetve

lenni: jó.

3 Másnak sikamlós viccet

mesélni, vélt vagy valós gyenge

pontját tréfa tárgyává

tenni jó. Nagyapám addig

addig tréfálkozott mindenkivel,

míg a sötétben, amikor

épp a boltot zárta,

egy téglával le nem

ütötte, aztán össze nem

rugdosta valaki, hogy

bőven 8 napon túl gyógyult.

4 Érdekelne az a Jeruzsálem,

amit az Úr épít. Menedékhely

száműzötteknek?

5 Nagyapám nem akart

feljelentést tenni, bárhogy

kapacitálta a főorvos

a kórházban, és a

nyomozásszomjas rendőr.

Maga az Úr kötözgette az

ő sebét.

6 Az Úr rendeli el

a csillagok számát,

nagyapám látta mindegyiket,

amikor az altatásban

a nevüket kimondta.

7 Az Úrnak nem paripák

erejében telik kedve,

hanem a kórházból hazafelé

sétáló férfi látványában.

Új barátja van, Feri bácsi? –

kiabálta nagyapámnak

a szomszéd, és ő hirtelenjében

nem tudott tréfával megfelelni.

8 Jó pletykálni,

de még jobb a pletykára okot adni,

nagyapám másnap meglátogatta

a szomszéd feleségét, amikor

épp az ágyat rakta, és gyönyörködött

bőrének simaságában, fogának

élességében.

9 Erőssé tette az Úr a sértettségben,

és kezébe adta a győzelem

módját. A sok titkos út

közül az egyiket megnyitotta

neki.

10 Ha nem látjuk a megoldást,

az Úr segítségünkre siet,

keresztrejtvényt fejt

helyettünk, kölcsönt

vesz fel alacsony kamatra.

11 Leküldi a parancsolatát

hozzánk, megkapjuk századszorra is,

lefut a földre az a tíz szó,

mint a villám.

12 Olyan lesz a hó, mintha

a felhők gyapját nyírta volna

egy úri kéz, nagyapám ládapakolástól

kérges keze női térdeket simogat.




.: tartalomjegyzék