Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Augusztus
Noszlopi Botond

Versek

A SZELÍD KERTÉSZ

 

Árok mentén álldogál

piros szemű Rózsa.

Csini kebel, pici váll,

mint ki jó kertészre vár,

kezében a rúzsa.

Ráfüttyent, ha arra jár

néha egy fiúcska.

 

Hé te hó, céda legény!

Hova tartasz, merre?

Meddig űz a vak remény,

s van-e benned lelemény,

hogy kitérjél erre?

Nem bánod meg, légy az én

fogásom reggelre!

 

Jaj, Rózsácska, szép virág,

futok merre látok,

elmondtam vagy száz imát,

orvosolná a hibát,

s nem törik az átok:

húsom csontos, mi lerág,

nincsen olyan zápfog!

 

Ó te daliás legény,

nem kell ide ima,

csak tőlem egy vélemény:

az számít itt, ki kemény,

s ki fog megbökni ma.

Világ most már az enyém,

fölös minden rinya.

 

Tied-tied rózsaszál,

ez is az én terhem.

Férfi erőm ködbe mál,

s csak lóg, de már sosem áll,

régi dicső szervem.

Fel hiába ülsz te már,

széjjelment a nyergem.

 

Ej, Fiúcska, mit beszélsz,

semmi baja annak.

Csak hát tunyán éldegélsz,

s lassan a szobapenész-

mohák rád ragadnak...

Törj le, dúlj fel, legyek kész,

jajgassak alattad!

 

Nem-nem Rózsa, közöd sincs

gyöngédséghez, bájhoz.

Hajad között művi tincs,

öved korbács és bilincs,

nem kell ilyen wild rose!

Vér serken s reped az ing,

mikor karmod hámoz.

 

Jaj, Fiúcska, sok beszéd

nem visz soha jóra.

Üt, s míg elveszti eszét,

hátra köti a kezét,

a vérszomjas rózsa.

Tűrni kell te férfiszép,

ez a pásztoróra!

 

Árok mentén álldogál

piros szemű Rózsa.

Dél elmúlt s jöhetne már

egy pejlovas dísz-huszár,

ki ebédre volna.

Árok mélyén ott szunyál

pár lehullott morzsa.

 

BORDAL

 

Legyél naiv vagy épp kiégett,

ameddig bírja májad-léped,

igyál a búra s lépj tovább!

A lányok ma is olyan szépek,

mint hajdan voltak,

mint hajdan, ma is átkarolnak,

s farukra szűk a short, bevág.

Igyál a búra s lépj tovább.

 

Öröktől fogva ugyanolyan

kegyetlenül az idő rohan,

jó bordóit igyál tehát!

Józanul elviselhetetlen

az ittlét. Teher.

Gyötrő, ha az ember nem vedel,

vagy iszik jól, de csak teát...

Jó bordóit igyál tehát!

 

JÁRATLAN ÚT

 

Az allé végén csend honol.

Arcodhoz érnek száraz ágak.

Ahogy haladsz levél s a por

körözve fölrepül utánad.

 

Hová tartasz? Honnét jöttél?

Ha eltérsz, vajon merre térj el?

Mögötted szintén összeér

az út, ha néha visszanézel.

 

Ne félj, ha baljós szürkület

fáradt szemedre fátylát bontja.

Egy féltenyérnyi égszelet

az ág hegyén a cél kolompja.

 

Noha a vég most idegen,

és magadra hagy az utadon,

fészket rak tán a szíveden,

ha megérkeztél, a nyugalom.




.: tartalomjegyzék