Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Augusztus
Dimény-Haszmann Árpád

Versek

VI. IMA

 

Messzelátód fonalkeresztjén

szürke idegenek vergődnek.

Mindenki egy katartikus

pillanatra vár.

Mindenki vallomást akar,

a bűnösök főleg.

És mindenki bűnös,

szemtanúi vagyunk egymás bűnének.

Ábrándos szemű lányok és legények,

gyönyörig sebzettek vagy sebet okozók

vajon felismerjük-e a szépet

vagy csak várunk,

egészen addig, míg testünk földszínű lesz

öröktől fogva létező,

földig hajló árnyékodban.

Van ez az érzés,

mintha az élet kicsúszna az ujjaim közül,

mintha a jövő mindig mögöttem lenne.

Rendbe hozhatom a dolgokat?

Legyen a levegő ismét tele

gyönyör-sápasztó illatokkal,

a nagykanálról csorogjon a méz,

s te csak hagyd, hogy az életem

úgy fusson szét, akár a vízen a hullám.

Megszámláltattak napjaim, mert az idő

is téged szolgál.

 

VII. IMA

Borbély Szilárd emlékére

 

Állíts bár falhoz,

mert azt mondom, nincs meg benned.

S ha nem küldenéd ránk

nap mint nap a Vadászt,

létezésed semmi más nem bizonyítaná.

Állíts bár falhoz vagy a térdedhez,

mint gyermeket.

Mint gyermeked. Mert jó vagy?

Mert jó vagy a térdeplőkhöz.

Jó vagy, mint a szív, melyben nincs idegvégződés.

Állíts bár falhoz,

mert azt mondom, nincs neked.

Egyedül vagy és titkos.

Nélküled nem él meg Semmi.

Pedig te is csak úgy vagy itt,

mint öreg fák a nagy parkokban.

Az öreg a kulcsszó, vagyis az Idő.

Amit egyirányúnak érzékelünk.

Például téged fent és mindenhol jelen.

De a téridőnkön kívülről nézve

a mi időnk nem létezik.

A mi időnkön kívül nem létezel.

Egy lapos körben élünk,

egyetlen, anyaggal telített valami vagyunk,

tömegünk is van. A Tér lehetsz te.

A dimenziónkon kívül minden

maga az örökkévalóság, amiben ugye

az idő sem létezik,

semmi nem születik, nem nő, nem öregszik.

Minden változatlan. Ez a te nagy Erőd,

nagy Titkod. Csak mondd, senki ne sírjon.

 

VIII. IMA

 

Ahogy ellökünk egy csónakot a parttól,

a mellünkön kigomboljuk a nagykabátot,

csak három szusszanás.

Vagy egy.

Szuszogó élet.

Mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Apám fekszik az ágyban, a feleségéhez bújva.

Vagy csak mellette.

Még meleg, de már nem köhög.

A falakban lüktetnek a vezetékek.

Rozsdát lök maga előtt a vízgőz.

Úgy feledkezhetek meg apámról,

ha közelről szemlélem a dolgokat.

Valahogy így láthatsz te is minket.

Amíg elkenem a fekete cipőkrémet a lakkozott felületen,

annyi időre el tudom felejteni.

És így tovább.

Ne bántsd felebarátodat, ezt te találtad ki?

Rosszabb dolgokat is tehetünk.

Végignézzük, ahogy te

módszeresen, sorra kicsinálod őket.

A világűr elképesztő hidegére és csendjére gondolok,

ahol apám a feleségét várja.

Az idő nem a tied.

A halál teremtette,

hogy felnőhessünk neki.

A test görbülete,

a merevsége, a holtszíne is az övé.

Sötét nedvek eredeznek szét minden irányba,

miközben ugyanabba az életbe születünk bele,

amibe mindig is beleszülettünk.

Figyelsz még?

Beszélhetnék apámmal?

Én vagyok az, apa.

Lengsz az űrben?

Hiányzol.

Szeretlek és jól vagyok.

Kikötve mint a hinták.

Hajt a huzat.

Fogalmam sincs, mit mondjak.

Elnémít ez a cifra öröklét.

Azért minden rendben lesz.

Várd meg, kérlek,

míg elfojtja a sírást,

mert bocsánatot szeretne kérni tőlem.




.: tartalomjegyzék