Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Augusztus
Czegő Zoltán

Versek

KITELEPEDÉS

 

Igen, a fáim külön fáin hintókon jönnek utánam.

Elöl a szomorúfűz, elomló bő rokolyában. Sose

kérte, hogy mondjam, csak várta,  szeressem.

Novemberemig őrizte millió, sárgán remegő levelét.

 

Az égerről potyogtak elém ismeretlen déli gyümölcsök.

Levelein áttutajoztam minden szoroson le a Dunáig,

és a fa küldte az üzeneteket – ne csüggedj,

lészen édes kikötőd mindenütt, hol eljársz.

 

A nyír, az abszolút leányfa, szinte mindent tudott felőlem.

Egyszer megcsókoltam egy vadrózsa levelét nem messze tőle.

Harmadnap ölén akarván aludni, teljében ragyogó lombját

könnyezte  rám. Azóta vallom véle: a könnynek is illata van.

 

Ó, és a gyertyán, egész cihert sarjasztott értem, lenne

amiből gúzst csavarnék, magamhoz kötözni a hajnalt,

amelyet alatta éltem meg a fűben, arcommal egy szoknyán.

Fodrának nyoma bármikor  pokolra vihetm, s onnan kimenthet.

 

Legtisztább erdő a tölgyeké. Ígért cifra koporsót,

ha kaszákat, nyeleket egyengettem ütközet előtt.

 

Suhognak utánam, ujjbegyeim ismerik valamennyi  testet.

Bebútorozzák majdani világom udvarát, kertjét.

Marasztalom őket, magasztalom lombjaik minden titkát.

Ezer nap fénylik fölöttünk, míg mi élünk, árnyéktalan, együtt.

 

VALAMI AZ UTÓKORNAK                             

 

Kóbor kutya birtokába vett egy

frissen öntött járdát, mert arra járt.

És mint aki dolgát jól végezte –

benne  hagyta két sornyi lábnyomát.

 

És hogy megörökítette végre

tappancsai remek negatívját,

úgy érezte, hogy szíves  angyalok

délebédre, húsos csontra hívják.

 

Hangszerbolt előtt, járdán  a kotta.

Tömíteni ott ugyan ki merne?!

Egy másik kutya arra jártában

némán az egészet levizelte.

 

Kis fiúcska később úgy gondolta,

az a  kotta ott már mindenkié.

Pálcával a nyomokon kiverte,

azt hogy: c  d  é  f  g  á  h  cé.




.: tartalomjegyzék