Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Augusztus
Lövétei Lázár László

Szabó Gyula utolsó könyvéről

Gyermekkorom nyári estéi többnyire azzal teltek, hogy zsíros kenyeret majszolva a felnőttek – nagyapám, Lázár Ignác „Mézes” keresztapó, György Istán bá vagy az „öreg” Bencze Lajos – beszélgetését hallgattam időjárásról, szénatermésről, elhalálozásokról s más ilyen fontos semmiségekről. Általában „Mézes” Ignác keresztapó vitte a prímet: ő fiatal korában Oklándon (tehát a járásközpontban!) volt szolgalegény, majd 1944 őszén leventekatonaként ő is bevonult a Székely Határvédelmi Erőkhöz (hadnagya unszolására a Bucsinról szökött meg visszavonulás közben). „Mézes” Ignác keresztapó tehát járt-kelt embernek számított, aki rendkívül színesen tudott mesélni a „kicsi magyar világról”: hadigazdálkodásról, beszolgáltatásokról, kakastollas csendőrökről vagy éppen a jól vágó „méhes” kaszákról…

Ezt a gyermekkori „fílinget” éreztem Szabó Gyula utolsó, befejezetlen könyvének kéziratát olvasva. Egy tízéves gyermek szemével, alulnézetből látjuk, hogyan élte át a székely faluközösség (Homoródalmás) a visszacsatolás pillanatát, illetve hogy miért fogadta ez a közösség akkora eufóriával ezt a pillanatot!

Bizonyára lesz majd olvasó, aki „fönnakad” a kézirat „nem-píszí” címén. Nos, egy olyan, önmagával szemben is „szigorú” író esetében, mint Szabó Gyula, nem lehet véletlen a címadás. 2003. október 1-jén kezdi írni (gépbe) a kéziratot, öt hónap múlva, 2004. március 7-én kerül a cím (ceruzával, kézírással) az első gépelt oldalra, 2004. november 5-én pedig már a következő szomorú bejegyzés áll (szintén ceruzával, szintén kézírással) az utolsó gépelt oldalon: „Vaskos iróniája a sorsnak, hogy mire jól belelendültem a régóta »melengetett« témába, 2004. augusztus 30-án, a bécsi döntés napjának évfordulóján Udvarhelyen a hólyagom rákos burjánzását takarították ki az urológián, amit hat hét múlva, október 15-én ismételni kellett, s most már kezd olyan lenni a kilátás, hogy a »magyar világ« leírásának végképp befellegzett.”

Úgy gondolom, a Székelyföld folyóirat tartozik annyival Szabó Gyula emlékének, hogy a „magyar világ” leírásának elkészült oldalait megossza olvasóival is…

 

Csíkszentdomokos, 2014. július 21.




.: tartalomjegyzék