Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Szeptember
Nagy Attila

Ködbezárt fájdalom

„Rothadjon a nyelv, mely téged profánál,

Édes enyím, szentem, magasztosom!”

Arany János

 

1.

 

Édes Hazám

Úgy vagyok veled

Mint szombat esti csendben

A kimosdatott gyerek

 

Várja csak várja

A csodás vasárnapot

Majd kézen fogják s viszik

Oda ahol halott

 

Nagyapja anyja fekszik

Fölöttük vadrózsa ága

S kiül a néhány káposztalepke

Mint napfényre a szomorúságra

 

2.

 

Édes Hazám

Naponta újraéled

Bennem is az őshonos

Maradék gyönge néped

 

Kapna erőre újra

Mert tudja már hogy mit akar

Mint őszi bánat jár a kútra

Ha Európa bezavar

 

Ha elrabolnak újra – vége

Statisztálnak majd szégyenek

Állnék veled újra az élre

Mielőtt lehull sok ékezet

 

3.

 

Hazatérőben mindenünnen

De hát merre a haza

Mintha az ember másnaponként

Tilosba hajtan

 

Miféle titkos létezésbe

Kódoltad magad

Gyanútlan boldog érkezésbe

Ahol a mégis-létezés

 

Néma nagy múltú kérdezés

 

4.

 

Baj lehet velem

Ha annyira vágyom

Nem siratni kórosan

Mindazt ami álom

 

Voltak-e vajon szebb korok

 

Mellet döngetve kódorog

Néhány idülten beteg elme

Ó józanság ó békesség

Maradtok még/már elmeszelve

 

5.

 

Édes Hazám

Ki elveszti gyermekét

Leül és nem szól többet

Föld issza be a két kezét

 

Köréje dobja késeit

Az elrettenő bánat

Csillag kutyái tépik szét

A növekvő éjszakákat

 

 6.

 

És akit

Körbevettek

S marnak cinikus kegyek

 

Mi marad annak

Mi légyen tét ott

A hajnalba mosdó rétek és hegyek

Elkoccintani a langy esőt

Óvni a termést gyermeket

S nem gondolni már soha arra

 

Hogy nem szabad hogy nem lehet

 

7.

 

Mert megalkuvóink árulók

Manipulálnak szítnak

Lealáznak a válúig

Ők más füvekből szívnak

 

A más bűneit érdemként

Nyomnák le görcsös torkodon

A lelkük szutykos bálványait

Szórják szerte a wordokon

                                                  

A kollektív bűnös billogját

Már csak te hordod egyedül

S az aki gyilkol kéjelegve

Helyünkre lopózik és beül

 

8.

 

Pusztuló értékek tanújaként

Dühöngve majd lehiggadtan

Bámulok egy messzi tornyot                

S árnyékomat a roppant hóban

 

Fekete-fehér negatívon

Fakul a múlt rögzül a jelen

Betűk a sárguló papíron

Izgága vonások rejtelem

 

Hol annyi minden jeltelen

 

9.

 

Édes Hazám

Most éppen esteledik

S a Kozmosz kényes titkait

El csillagképek fedik

                              

Éledezik a mentafű

Hűse és zöldje árad

Sötétben ül a tentahű

 

A Hold a hegyre fárad




.: tartalomjegyzék