Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Június
Szepesi Attila

Versek

MAGYARI POÉTÁK

 

1.

 

Régi lantverők, magyari poéták, vándor dalnokok és névtelen igricek közül

heggyé magasodók: Budáról elűzött Bornemissza Péter, hajnali zöldben kilovagló

Balassi Bálint, hadak üszkén komoran körmölő Rimay János, éteri szavú Nyéki

Weress Mátyás, fekete rontás ellen bőszült hadúr, Zrínyi – szavatoktól mozdult-

e valamennyi nem a nagyvilág, csak ez a szélűzte puszta, melyet egy varjú

átröpül. S tán nem is ez a kopár föld, elsüllyedt végeivel és emléktelen

ünnepeivel, csontokat termő dombjaival és távol harangjaival – csak a belső

ország, hol igékből a láng megszületik, a teremtés pernye- és zöldalma-

illatában. A belső ország, a mérettelen föld, ahová igyekeztetek, sebzetten és

halálra szántan, száműzötten a rejtett birodalomba, hol a mágusi varázslat az

anyanyelvet homályból fénybe emeli.

 

2.

 

Nem a kinti ordas ország, handabanda, címer, zászló, rangkórság és prófétálás,

maszkabáli majomcirkusz: pergő dobbal, véres foggal masírozó borzas falka –

hívott csak a belső ország, határasincs haza, halkult szívverésem, sorsom,

átkom. Nincs se partja, hegye alig, épül szavak visszfényéből, sejtelemből,

némaságból. Mélyül mégis, ahogy tükör látomása sokszorozza. Hallik távol

harangzúgás gyerekkori kormos éjből, sem itt, sem ott, bondul mégis benn a

benső végtelenben. Behavazott tetők, tornyok, futó lángok: anyanyelvem. Igék

citera-zúgása, hangok első szólalása. Szavak méze ecetté lesz, keseredik

nyelvem hegyén, fogam grádicsán kiárad, feketedik feketévé. Sem-itt, sem-ott

haza: álmok zeneszóvá áttűnőben. Nincsen dombja, temetője, polgára, se

krónikása. Hegyek fényből, sejtelemből, völgyek-utak hallgatásból. Halóföldem,

anyanyelvem, csupa átok, csupa visszfény.

 

A BOLONDOK HAJÓJA

 

Farsang utóján végiggördült valaha a város főutcáján

négy keréken a bolondok hajója.

Benne rikoltozó maszkanépség,

varjúcsőrű mágusok,

festett pojácák és hordó-ülepű szotykák, vérivó hadurak.

Kígyónyelvű lányok, hullát imitáló élőhalottak,

kukorékoló őrültek s kik hóhérgúnyát öltenek, a versenyt jótékonykodók.

Azóta is halad csikorogva-nyikorogva – se éj, se nappal,

sámán-dadogás vagy gazdasági hókuszpókusz hiába,

csikorog a négy rozsdás kerék.

Mindenki hallja, mégse hallja senki,

mindenki látja, mégse látja senki:

meg sosem áll

lárváival a mámoros hajó.

 

PÁLL LAJI

 

Merre kószál jó cimborám, Páll Laji,

hová lettek veres-kék bivalyai?

 

Bolyong tán egy bérc alatt holdkóroson

fenn a hanga-lepte, ködös Firtoson?

 

Szól-e néki rigó- s tücsök-citera,

fecske-csivit, csalogány, etcetera?

 

Ecsetjére feltűzve a telihold,

orra hegye, zubbonya is csupa folt.

 

Körötte tán kecskebakok ugrálnak,

közben hipphopp cigány-lagzit pingálgat.

 

Táncra perdül ottan még a rég-hótt is,

bőszen ropja rogyott pásztor, vak kódis.

 

Ezer ködből támadt lélek – víg a bál:

Hejehuja – füstös kópé muzsikál.




.: tartalomjegyzék