Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Június
Villányi László

Versek

A KÓRISTALÁNY

 

Csókolóztam vele az utca közepén, a folyó partján

öntudatlanul is a legérzékenyebb pontján simogattam,

s nem maradt adósom, többé sosem voltam ilyen merész,

ő a leánykarban énekelt, s már a megannyi lelkesen

artikuláló száj is csábított, azóta ott van minden kórusban,

templomok karzatán, bár a következő randevúig sem

jutottunk el, mert dohányszagot árasztott lehelete,

gyomrom émelygett egész éjszaka, ráadásul (mint később

is mindig), azonnal hosszú távon gondolkodtam,

s egy gyermekeire füstöt eregető anya nem illett

a majdani képbe, de veszettül vonzó négy évtized

múltán is, ahogy mosolyogva közeledik, integet a bicikliről.

 

MATEMATIKA

 

Szándékai hat éves korától fogva komolyak voltak,

ha kiszúrt egy szép lányt, már meg is kérte a kezét

gondolatban, s végigélt vele egy boldog házasságot,

minden szépség mögött szellemet akart látni,

üdvösnek vélte a tisztes szegénységet, aszcendense

egyre inkább érvényre jutott, türelme a szunyókáló

oroszláné, hogy aztán észvesztően fortyanjon fel,

mikor sérelem éri, a kudarcokból levonja a tanulságot,

ne érje be kevesebbel, ne vegyen vissza vágyaiból,

tovább dédelgeti magában a hajdan megteremtődött

ideált, s bár felettébb gyenge matematikából, kiszámolta,

még mindig van huszonhét éve, ha addig él, mint édesapja.

 

FOSZLÁNYOK

 

Nem is értem kamaszkori énemet, miért nem mentem el

a randevúra, ahova telefonon hívott egy ismeretlen lány,

vagy miért nem szálltam le a villamosról együtt az ábrándos

tekintetűvel, miután megállók során nyilvánvalóan kiderült,

egymáshoz tartozunk, vajon végképp felszabadult volna-e

mellettem a chicagoi buszon szemben ülő fekete lány,

olyan hálásan fogadott volna-e a kínai, ha emigrálok

hozzá a Himalájába, az örök tavasz földjére, mint ahogyan

rám nézett, amikor nyújtottam felé a virágot, kórusban

dicsérnénk-e a szerelmet a kórista lánnyal, hogyan teltek

volna az évek, évtizedek azokkal, akik foszlányok maradtak,

velük is mennék-e a bíróságra, hogy kimondják a válást,

vagy élnék mint Marci Hevesen, mert egyikük bizonyosan megvált?




.: tartalomjegyzék