Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Június
Fekete J. József

„A varjak es csak guggolásba repültek”

Székelyország furcsa világ. Faunájának azt a részét, amit Alfred Brehmnek nem sikerült leírnia, megismerhettük György Attila Bestiarum Siculorum című könyvéből, viszont még ott sem találkozhattunk guggolásban repülő varjakkal, amelyek a Hargitára halmozódott magas hó miatt kényszerültek ilyen akrobációra, különben beütötték volna a fejüket az égbe. Ehhez el kellett olvasni Muszka Sándor Sanyi bá című, székely egyperceseket tartalmazó kötetét. Az „egyperces” műfaji megjelölés nem örkényi „áthallás”, hiszen az abszurditás jószerével mellékes eleme az anekdotáknak, inkább az olvasással, vagy a meghallgatással eltöltött időtartamra utal.

A kiadvány viszont nem a tájegység állatvilágával foglalkozik, hanem székely anekdotákat gyűjt egybe, adja Sanyi bá szájába a különös történeteket. Sanyi bá remek mesélő, tudja, mit kell elhallgatni, mit átugorni, mit tömöríteni, az elmondott történetek dramaturgiája a hallgatóközönségre épít. Az anekdoták eleve orális előadásban terjedtek, kocsmában, családi vagy baráti körben mesélték őket, miközben egyre színesedtek, a szürke, eseménytelen, a végkifejlet tekintetében érdektelen részletek kihullottak a szövegből, a történetek egyre csavarosabbakká váltak. Másfelől a szerző méltán népszerű stand upos, tehát ért az orális előadás megkomponálásához, harmadrészt meg a kötetnek van egy cd-melléklete, amelyen a szerző mondja el a székely egyperceseket. A hangzó és a nyomtatott anyag kapcsolódását illetően fölvetődhet a tyúk és a tojás esetével szemléltetett dilemma, amit huszárvágásként azzal oszlathatunk el, hogy a két médiumot önállóságukban egybetartozó kiadványnak tekintjük.

Sanyi bá igencsak szórakoztató figura, ő a dolgok megmondója. Nem egy túlképzett személy, viszont furfangos, csavaros észjárású, olykor hatásvadász, néha Münchausen báró történeteit is maga mögé utasító kalandokat fundál ki. Ugyanakkor erős a realitásérzéke, a józan paraszti ész mentén látja a dolgok alakulását. Történeteiben egymás után bukkannak föl a népi bölcsesség gyöngyszemei, szólások sora, és olyan közmondásnak tűnő egyedi szófűzések, amelyek olvastán gurul az olvasó. Megjegyzem, én éppen emiatt becsülöm inkább a nyomtatott változatot, mert meg lehet szakítani az olvasást, és ha jól kiröhögte magát az ember, újra lehet kezdeni.

Kacagtató, humoros, szórakoztató mivolta ellenére közel sem viccgyűjtemény a Sanyi bá. Annál sokkal több. Muszka Sándor azzal ugyanis, hogy összegyűjtötte, lejegyezte, lemezre mondta ezeket a paraszti és urbánus anekdotákat, egy népi, orális műfaj kincsét mentette át az irodalom terepére. A folkloristák, antropológusok biztosan más szempontból tárgyalnák ezt az anyagot, de kétségtelen, hogy olyan elbeszélői produktumok kerültek a válogatásba, amelyek magukba zárták a székelység mibenlétének dokumentumait. Ennélfogva bizton állítható, hogy a szerző tükröt tartott a székelység elé, amiből még akkor is szeretetteljes és szerethető kép vetül vissza, ha ez a tükör görbe tükör. Egytől-egyig szimpatikus figurák kerülnek Sanyi bá látókörébe, akik általában pálinkázgatás és sörözés közepette adják elő történeteiket, adnak számot probléma-megoldási készségükről, narratív világuk nyelvi megképződéséről.

Az írott szöveg is igyekszik valamelyest jelezni az ejtés árnyaltságát, az elnyelt hangzókat, ám a szerző által előadott történeteket alig értem. Nem az elbeszélésbe iktatott tájszavak, jövevényszavak, kölcsönszavak jelentés-értelmezésének nehézségei miatt, hanem az élőbeszéd tempója, dinamikája, artikulációja és lejtése miatt, ami nagyon idegen a fülemnek. Az írott és a hangzó anyag mintha nem is ugyanannak a szövegnek lenne két előadási formája, az utóbbiról úgy tűnik, mintha egy erősen romlott nyelvállapotot dokumentálna. Tudós nyelvészbarátaim viszont váltig állítják, hogy a nyelv nem romlik, hanem csupán alakul. Ezt elfogadva, nem marad más hátra számomra, mint többször meghallgatni Muszka Sándor előadói cd-jét.

És van a kiadványnak egy harmadik értékes felülete is, Csillag István találó, karakteres illusztrációi, amelyek nyomán, és a szövegeket olvasva a könyvet lapozó maga is átéli a székely kiskocsma hangulatát és szinte érzi a szilvapálinka illatát.




.: tartalomjegyzék