Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Október
2019 - Szeptember
2019 - Augusztus
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Október
Balla Zsófia

Versek

ESŐ UTÁN

 

Itt nincs hang,

itt csak a Nap folyik

a gerendák közé,

itt minden zaj kipattan.

A csöndet juhkolomp döfi

át – harsog némelyik!

Egy gyerek ordítása szétfűrészeli

a teret, a cseresznyefára

tör haraggal, hogy félig érett

rendjeleket visel.

 

Egy tekintetből is süthet a csend.

A képernyőn is megjelent,

párnás szívvel,

és elsüketült  érzékeivel.

 

Az esők a jelen felszínét csépelik.

A nagy tó minden zajt benyel,

mélyén hajótörött múlt terpeszkedik el.

A rózsák a csendet újra felépítgetik.

 

Kettős szivárvány a domboldal fölött:

Vajon mire szólít föl, mire hív el

Éli, a láthatatlan érdem?

 

Zug, 2014

 

MAGÁNYBAN

 

Sírásod egy kongó térben előbb

ide-oda csapódik,

nincs puha test, amely felfogná,

elébe állva. 

Aggodalom felhőzi kéken

a megnagyobbodott  szobákat:

mint posztós bunda gőze terjeng,

szúrósan ölel, ez a kezdet.

Félelmedben matatni kezdel,

egészen elmerülsz a feladatban,

 

és észre sem veszed,

hogyan jár át a megkönnyebbülés,

a titkát még nem ismered.

Egyre nagyobb kedvvel lapozgatsz,

és eszel néhány falatot.

S már jön az első sms, egy mail, a jel,

hogy aki nemrég elment, jól halad,

nem érte baj s nem hagy egészen el.

 

Lassan felöltöztet a csönd,

a néma lehetőség. S mi korábban

vastag dunyha volt, megfojtó teher,

az most fényes pléd, csillámos takaró.

Egyre több a dolgod, s az, ami érdekel,

egyre több, mire kedved támad.

Megvarrsz elszakadt holmikat,

kitakarítod a szobákat, készülsz,

mire? kissé restelkedve, a piacon

egy nagy csokor nárciszt veszel.

 

Néhány óra – de legyen: napok – múltán

felcsendül s lassanként betölt

a szabadság édes, erős őrülete,

boldog erő, ahogy

minden tagod életre kel.

A magány sorvadás előbb.

Aztán erő, oxigén, tárgy –

szabadság!

A legillékonyabb valóság,

a legvalódibb eszme.

Életed értelmévé finomul

a magány némasága –

egyedül vagy, szeretetlen, magadban.

Szabad vagy.

                                   

VÁLTOZAT

 

A magány is, mint a kinti idő:

Hol szőrös ködbe fog,

hol szabad fénybe lő.

A magány sértő szó,

amely horgára kap.

Élet-utáni szabadságból

tartós mintadarab.

 

Zug, 2014. febr. 17.

 

 

SZEGÉNY, ÖREG SZÍVEMBŐL

 

Szegény öreg szívemből

kicsillog már az éjszaka.

Mások kezében sorsom eldől.

Pénzverte szónak nincs szaga.

 

Ami most az eget betölti,

füst és tűz, s lágy fény, egy kevés.

Itt a ranghoz még nem kell ölni,

– nyel és nyelvel a törtetés.

 

Világ s tudása elborul:

gazdag háborúk szabják össze,

míg vad szegények botorul

vívják. Az ész mért jár, ha közben

fényvető gyöngye kifakul?




.: tartalomjegyzék