Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Február
2019 - Január
2018 - December
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2015 - Március
Ferencz Imre

Versek

LASSUÁG. ŐSZELŐ

 

Augusztus végén jó

fél évszázaddal ezelőtt apámmal elindultunk

a legtávolabbi kaszálónkra Lassuágba

a havasra Moldova felé keletre át Hegyeskőn

Tekerő fején Halom útján be ahol jobbra

ellátni Honcsokos felé amely valami

természeti csoda talán széldöntés

kidőlt erdők szálfáinak kifordult gyökérzete

tette ilyenné a tájat miután minden elkorhadt

maradtak a halmok amiket benőtt a fű

amit aztán nem átallottak lekaszálni

az emberek ezer meg ezer honcsokot

borotváltak meg  mintha  elsüllyedt vagy

heverő elefántcsordát   borotváltak volna nullásra

 

mit szól vajon a költői szakosztály

az emlékezethez amely nem átall

nem rest visszamenni a gyermekkorba

egészen l961. augusztusáig  felidézni   a hajnalhasadást

amikor apámmal kaszával kaszaszerrel

hétre való elemózsiával elindultunk

a legtávolabbi kaszálóra

amelyet Lassuág pataka szegélyezett kanyarogva

és valóban lassú ága volt a víznek

a patak mivel lapályon kanyargott

árterületén moha nőtt valami kékes színű sás

esős időben vízben cuppogott a láb

magasan kellett tartani a kaszát

de azért vastag rendek hulltak

vagyis a kaszálás próbatétel volt

 

mentünk az ösvényen apám egy csutakot mutatott

és egy rönköt amit még gyermekkorában

vágtak ki nagyapámmal

akit én nem is ismertem moha lepte be

már korhadt volt a csutak a rönk aminek a javát

lovas szekérrel hazavitték akkor szóval

több évtized teltén is még ott volt

ott maradt mint emlék emlékeztető

az a reves csutak az a reves rönk

amely a sötétben foszforeszkált

mintha szentjánosbogarak lettek volna

benne még most is látom világít azóta is

de az is lehet hogy az emlékezet

vagy a képzelet gyújtja fel – 

 

és hajdani vermek rejtekhelyek helyét is

megmutatta apám látod mondta itt valamikor  

a  régi öregek elmondása szerint

ökörnyúzók garázdálkodtak  afféle

rablók banditák gonosztevők

elhajtották az ökröket a jószágot a csordából

a bőréért mert abból szőrös bocskort lehetett

készítetni mert akkor még az volt a lábbeli

a szőrös bocskor akkor még

abban jártak az emberek az volt a divat

 

mit szól vajon a suszteráj

ehhez a vershez amely hajdani ökörnyúzók

rejtekhelyeit emlegeti amellett hogy felidézi

fél évszázad távolából a költő gyermekkorát

a gyermekkor egy emlékezetes hetét

amikor egy augusztusi hajnalon az apjával

a legtávolabbi kaszáló felé igyekeztek

és meg is érkeztek talán két-háromórányi

gyaloglás után aratás után volt már

nyárutó őszelő amikor már rendszerint

reggelente  derékig érő köd lapult lent

a völgyekben de most történetesen szürke esőfellegek

borították be  az eget és az utolsó kilométereken

már csepergett már szitált

éppen csak felakasztottuk a tarisznyákat

a szállásfa csapvégeire

éppen csak felakasztottuk a kaszákat a kaszaszert

máris foghattunk hozzá összeeszkabálni egy kalibát

ágakból fakéregből hogy előtte

lángra lobbantsuk a rőzsét

és a láng fölé akasszuk az üstöt

ami szintén ott volt a tarisznyában

újságpapírba csomagolva

akárcsak a szalonna a túró a tojás

a pityóka a hagyma a só

és természetesen a nagy darab házikenyér

amely búza és rozs liszt

keverékéből készült –

 

vajon mit szól a gasztronómia

mindahhoz ami a tarisznyából előkerült

amit egy hétre pakolt fel anyám vajon ma mit

szólna hozzá ha látná a gasztronómia amely ma már

a tévé minden csatornáján kikönyököl

ajánlataival receptjeivel hogy

így tedd rá úgy tedd rá

de hát akkor még televízió sem volt talán

gasztronómiáról sem hallottam

csak annyit tudtam ki nem dolgozik

ne is egyék –

 

nem akart elállni az eső

lassan komótosan kezdte sűrűn folytatta

mint aki hosszú távra rendezkedik be

nem lesz ennek egyhamar vége  mondotta apám

valamennyit kaszáltunk de félbehagytuk

mert bőrig áztunk hát behúzódtunk

a kaliba alá és fát raktunk a tűzre szárítkoztunk

lám a Fennvaló nem engedi

hogy a világ legrosszabb füvét lekaszálhassuk

feltakarhassuk és tehenes szekérrel

kikínlódjuk Halom útján  ó

hányszor estek térdre a tehenek

meg-meg kellett állni és követ tenni

a kerék alá míg feljutottunk a tetőre

aztán Hegyeskőn befelé

dobálta hajigálta az út a rakományt

villával támasztani rúddal fogni

ügyeskedni hogy ne dőljön el

kereket kötni kerék alá talabort tenni

farkazót kötni a szekér után –

 

ott ázott a kalibánk Roszré pataka mellett

amelyben már zavaros víz csobogott

ősszel ide húzódtak fel a pisztrángok

Lassuág patakából a régi öregek

értették a pisztrángászatot

varsákat helyeztek el tudták hová kell tenni

megteltek a varsák

szivárványszínű pisztrángokkal

s akkor én  megértettem hogy miért

vannak azok a régi varsák a házunk

padlásán –

 

volt időnk gondolkodni és emlékezni

az eső csak csurgott szüntelenül

aztán lassan esteledni kezdett és besötétedett

egy-egy fadarabot dobtunk a tűzre

és el-elszundítottunk hanem úgy éjfélkor

felriadtunk mert kiabálás és kutyaugatás

ébresztett fel a medve megtámadta a csordát

ordibáltak a pásztorok

fogtak a kutyák

torkaszakadtából visszhangzott

a táj –

 

csak hullt csak hullt az eső

csendesen kitartóan semmi jelét

nem adta annak hogy szeretne egyszer elállni

legjobb lesz mondotta apám ha kimegyünk

Disznósorokra eldugtuk a kaszákat a kaszaszert

a rekettyés sűrűjébe és az elemózsiás tarisznyákkal

elindultunk a csapáson az erdő között

a rövidítőn oda ahol valamikor

Fodor János lakott a csángó

hanem most Bene Józsi költözött oda

miután megfordult itt-ott az országban

talán összekülönbözött a feleségével

azért disszidált ide azért emigrált

talán vágyott a magányra mindenből

elege volt hát fedelet húzott a romokra

és most összefutott nála a havas népe –

 

oda hajtotta az eső a népet

Disznósorkon Bene Józsi vendégei voltunk

a szálláshely közepén a tűz felett drótokra

akasztott üstök lógtak és izgalmas történetek

hangzottak el amelyekről nem lehetett tudni

mennyi bennük az igazság

mennyi bennük a hazugság

miközben szalonna pirult sistergett  az üstben

a puliszkakeverő pedig az óra mutatóját követte

vagy a földgolyóét amely állítólag

a Nap körül kering hogy az évszakok

négyes fogatát kihúzza

az idő kátyúiból –

 

ebben a költeményben immár örökké esni fog 

az idők végezetéig megállíthatatlanul

vajon mit szól ehhez a meteorológia

hogy akkor nem is gondoltuk ez lesz a legutolsó

kiszállásunk Lassuágba a legtávolabbi kaszálónkra

amely aztán Disznósorkon végződik

 

tavasszal bekövetkezett a kollektivizálás

amit már évek óta jósolgattak a jósolgatók

de arról senki sem szólt hogy többé senki

sem lesz bolond Lassuágba menni kiszállásba

kaszálni küzsdölődni kalibában hálni szálláshely

tüzénél füstölődni recsegő-ropogó szekérrel

két tehénnel vontatni át a hegyen a világ

legsoványabb legrosszabb szénáját

mint a hangyák mint a hangyák

cipekedni a kitartás és a szorgalom

vagy a hiábavalóság

jegyében –

 

ebben a versben immár

örökké esni fog mint ahogyan

Lassuágban minden fű kaszálatlan marad

Honcsokos halmait ki csodálja meg

ki veszi észre azt hogy

elsüllyedt csordákra emlékeztetnek

talán már rég felnőtte a gaz a bozót

de kopaszra már senki sem borotválja

azokat

 

mert ott már rég szőrös bocskorban 

ballag oldalog bujdosik csosztat

a gondviselés  az emlékezet

és nem talál kiutat soha már –

 

2014. március 9.

 

SZOMSZÉDSÁG

KICSI JANI –

 

Kicsi Janinak hívták a szomszédunkat

aki velünk szemben lakott

a századelőn született 1905-ben

Ráduly Jánosnak írták be az anyakönyvbe

később bizonyára már

Ioan Radunak  jegyzik

 

nem zavarta őt a magyar beszéd

mivel ő is csak ezen a nyelven tudott –

románságát magyarul vallotta meg

 

a nagyapja talán még beszélt románul

de az apja Kicsi Gyuri már nem –

amikor regátiak jöttek a  faluba

s megszólították látván hogy

kieresztett inget visel

hirtelen dühbe gurult és

a sapkáját földhöz vágta 

 

kisgyerek koromban én is ott voltam

a temetésén a  koporsója mellett

románul misézett a szakállas pópa

ortodox szertartás szerint holott

a keresztelője  valamikor

görtög katolikus szertartás szerint

történt –

 

hanem be-bejött hozzánk

Kicsi Jani és ízes magyarsággal

mesélte az életét

a megpróbáltatásokat a sérelmeit

hát serdülő legényke korában

székely harisnyában

lement ő is a bolt elé hogy

magát megmutassa de akik látták

a fejüket csóválgatták

a zsinór nem illik oda mondták

mivel  te oláh vagy  hát én

mondotta az egyik

ezzel a bicskával

most  lebontom

 

nocsak próbáld meg

válaszolta Kicsi Jani

és nemsokára a bolt előtt

felkavarodott

a por

 

és valahányszor változott a világ

a bosszú bumerángja visszajárt

volt aki megverte a csizmája szárát

volt amikor a bicska is kinyílt

 

Kicsi Janit 

a sors mindkét kezével verte

egyszer a fejszét véletlenül

a térdébe vágta

s többé nem egyenesedett ki

a lába

 

a szárazság idején

gabonáért ment a Regátba

hanem a vicinális utolsó vagonja

kisiklott  s szomszédunk

messzire repült

és  az álla eltörött

 

olykor ő is mint az apja

a sapkáját földhöz csapta

mondván

a magyarok közt oláh vagyok

a románok közt bozgor vagyok

hát akkor én  ki  vagyok –

 

PÓLA

 

1.

Most hogy eszembe jutott arra gondolok

vajon miért volt női neve 

a férfinek a falu bolondjának aki szakállas volt

torzonborz

 

mintha egyenesen a Bibliából jött volna

mintha  minden olyan filmen amelyet

a Bibliából merítettek

őt is ott látnám 

oldalvást a tömegben  a gyülekezetben

azok között akik  közelről vagy távolról

követték a Mestert hanem  emlékezetem

úgy vetíti most elém mint aki 

egyedül  közeledik  a jerikói úton

Feltíz felől át Altízen le egészen az impéri

boltig ahol a boltos   marmaládét

csap az arcába egy

csomagolópapíron –

 

az is lehet a lekvár amit 

faládában tároltak és fakéssel szeleteltek

ízlett neki és ezért  tért vissza ide időnként

ezért szökött meg otthonából és indult el olykor

hanem a lekvár nem tiszta szívvel

adott alamizsna volt

inkább a gúnyolódás a gúnyűzés kelléke

rossz vicc mulattató attrakció a csőcseléknek

amely összeverődött a bolt előtt

és javában heherészett a bolondon

mint olyan emberszabású lényen

akiben az ördög lakozik

 

és volt amikor a boltos a földre tette

a marmaládét és amikor Póla lehajolt

a zsineg amivel a nadrágja fel volt kötve

elszakadt és ez volt aztán mindenek

tetőpontja  amikor az ülepe csórén felvillant

íme mondotta a boltos a népnek röhögve

elkészült a fénykép meg vagytok

örökítve

 

és indult visszafelé a szerencsétlen

nadrágja a bokájánál és a gyülekezet

jól szórakozott ez valóban mulatságos volt

lehetett kacagni fuldokolni a röhögéstől

s volt aki bottal rásuhintott más megrángatta

a gönceit vagy  meghajította kővel röggel

más sértő szavakat kiabált kurjantott

addig amíg a szerencsétlen pára dühbe

nem gurult és nem kezdett üvöltözni

sikerült őt kihozni a sodrából talán

kiűzni az ördögöt belőle amellyel békeségben

megfért úgy általában hisz  szelíden

mosolyogva indult el ha véletlenül

nyitva találta a kaput ha véletlenül

özvegy édesanyja 

pillanatnyilag felügyelet nélkül hagyta

 

szóval  sikerült felzaklatni megvadítani megvérezni

a szerencsétlent  mint bikát az arénában

valahol más égtájakon 

majd  provokálni tovább bosszantani

és szaladni  távolabb miközben az

felragad mindent ami megfogható repül a kő

minden irányba  ablak csörömpöl

kerítés döndül és egyáltalán aki ezt

elköveti a hatóság szemében lehetne

huligán aki vét a közszemérem

ellen csóré fenékkel tüntet a falu között

s ami még súlyosabb hogy betöri

a faliújság üvegét ahol

kulákcsúfoló versikék és karikatúrák

dicsérik a tanítónéni tehetségét

aki ugyancsak szerette volna

bebiztosítani a  jövőjét

a népi demokráciában

 

hanem  meghajigálni durván a kerítést

amelyen az állt éljen tanítómesterünk Sztálin

és aki nem velünk az ellenünk

meg az hogy dolgozó parasztok ne hallgassatok

az imperialistákra

lépjetek be a kollektív gazdaságba és

még hány és hány jelszó jelmondat

amely az igazságos társadalom

felé vezető utat mutatta

minékünk

 

és Póla büntetlenül hajigálta a köveket

nincs olyan kő három falu hosszán ami a keze

között meg nem fordult volna ordított

tiltakozott lázadt

és senki sem mondotta vigyázat Póla elvtárs

mert ennek súlyos következményei lehetnek

senki sem mondotta vigyázat mert ez

amit ön Póla elvtárs elművel

az osztályellenség legdurvább

megnyilvánulásaival azonos

és beláthatatlan következményekkel jár

és senki sem mondotta vigyázat

ezért  jöhet még a fekete kocsi

ezért még nehéz börtönévek szabhatók ki

mert Póla nem volt besorolható sem

az elvtársak sem az osztályellenség soraiba

politikailag nem lehetett mit kezdeni vele

és gyakorlatilag sem

például úgy

ahogy a párttitkár megrugódta

a papot a plébánost

mint a klerikális reakció

képviselőjét

 

2.

mert  hajlamosak voltunk

az erőszakra a gonoszság csírája

éppúgy bennünk volt

mint ahogy a jóság csírája is talán

mert gyíkot békát

verebet és minden elérhető ártatlan

állatot képesek voltunk felkoncolni –

hogy miféle ösztönök lappanganak

a gyermekben  talán később a gyóntató pap

ha meg tudta volna mondani

ha meggyóntuk volna

első áldozásunk alkalmával a bűneinket

ha nem lett volna szigorúan

titkos a gyónásunk  s ha egyáltalán

a megbánás és megbocsájtás kérdése

felmerült volna bennünk

de kétlem én azt hogy

igen

 

de hogy a véres tálat

mi hordoztuk az udvaron

disznóöléskor vagy bárányvágáskor

vagy amikor a borjút fejbe kólintották

az bizonyos

 

talán tévedett Jézus Krisztus amikor azt

mondotta engedjétek hozzám jönni

a gyermekeket

talán nem reánk gondolt

akik üldözőbe vettük  akkor

Pólát 

 

aki az ember fia volt

miközben mi voltunk a gonoszok

bennünk lakozott az ördög

minden pompájával és cselekedetével együtt

 

és miért vajon

hogy azokból az évekből most Póla alakja

rajzolódik ki leginkább

mint a megalázott Jézus Krisztus alakja

azokon a filmeken amelyeken megelevenedik

a Biblia

 

mivel voltunk mi vajon jobbak mint azok

akik gátlástalanul kiabálták

feszítsd meg őt

akinek semmi bűne sem volt

 

átéltem én is az evolúciót

a történelmet

az emberré válás gyalázatos útját folyamatát

amikor visszaemlékezem azt mormolom magamban

adj Uram nekem is egy darabkát

a Pilátus-szappanból

hogy moshassak kezet  

                                                                                                                                                  

egy darabot akkorát mint az a marmaládé volt

amit az impéri boltos fakéssel leszelt

és gyalázatos módon

felcsapott arra az arcra –

          

2014. december l3.    

 

BICI

 

Szerre vettem a szomszédságot

minden udvaron egy-egy kutya ugatott

ezért aztán még szóba sem hoztam jövetelem célját

hogy vannak mit csinálnak kérdeztem

mint aki csak úgy illendőségből beköszön

mint aki rég nem nyitott itt kaput –

aztán gondoltam egyet és átmentem a hídon

a kúriába amely tele van gyermekkorom

emlékeivel és most gyermekotthon

Csaba testvér növendékei laknak benne

megkerestem a felügyelőt bemutatkoztam

és elmondtam jövetelem célját

szemben az utcában jobbról a második háznál

az udvaron van egy kiskutya Bici

öklömnyi a kapucsengőt helyettesítette jelt adott

öreg szüleimnek ha valaki jött

hanem most már a szüleim nagyon

öregek  már nem lehet magukra hagyni

őket  apám 95 anyám 88

nem akarnak felkelni az ágyból

alig tudnak tüzet gyújtani  asztalt teríteni

enni és nehezen igazodnak el

a gyógyszeres dobozok között

a napokban elvisszük őket a városba

a húgomékhoz és ott biztonságban lesznek

felügyelet alatt itthon kulcsra zárunk mindent

azonban Bici maradna az udvaron

házőrzőnek egyetlen utolsó lakónak aki még

ide tartozik aki még hozzánk tartozik

a kutyapajtát épp a napokban  javítottam meg

szóval jó lenne ha 

valaki vállalná hogy naponta enni ad neki ott van

két edény az egyikbe az ételt a másikba vizet

kellene tenni legalább naponta egyszer –

a kapu kulcsát itt hagynám a gyerek kizárná

majd bezárná a kaput mert sajnálnám elaltatni

méginkább magára hagyni ezt az állatot –

csak száz méternyire van a kúriától a kapu

teljesen üres maradna Bici nélkül ez a bennvaló

ahol valamikor ökrök tehenek lovak dörömböltek

az istállóban és mindenféle háziállat volt az udvaron

hanem most tényleg csak ez a kicsi kutya maradt

Bici akivel végérvényesen lezárulna az

amit az egyszerűség kedvéért állattartásnak

lehetne nevezni jóllehet a tápot a kerítésen át is

be lehetne dobni mégis úgy gondolom Bicit megilleti

az hogy személyes közelségben lásson valaki embert

hogy valaki személyesen

tegyen  az  edényébe eledelt

Bicinek talán joga van

ahhoz hogy valami új emberi kapcsolat

is  kialakuljon körülötte

ami a hátralévő idejét vagy életét illeti

hogy naponta valaki kinyissa a kaput

hogy naponta kattanjon a kapuzár

hogy valaki megszólítsa Bici ne ugass ne félj

hogy Bici naponta megtapasztalja 

nem hagyták el van aki gondoskodjék róla

akit idővel elfogad vagy meg is szeret

és mondhatni észre sem veszi azt  hogy itt

tulajdonképpen véget ért valami – 

 

hanem változott a képlet

nem kellene elmenni a kúriáig

mondotta a húgom hátha szemben velünk

Rózsika néni és Sanyika a fia elvállalnák

hisz csak pár lépésre van tőlük a kapunk

és valóban vállalták is így hát végül oda vittem be

zsákban a kutyatápot  és a kapukulcsot

addig a kapu előtt a kocsiban a szüleim

úgy várakoztak mint akik nagyon-nagyon

messzi útra indulnak –

 

ott maradt mögöttünk  egy porta amely

valamiféle nyilvántartásban 

beláthatatlan vagy belátható ideig

a következőképpen szerepel:

itt lakik Bici  Kászonimpér falu

Fenyőalja utca nr. 6. 

 

2014. november 26.




.: tartalomjegyzék