Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2015 - április
Karácsonyi Zsolt

Versek

AZ ÖTÖDIK

 

Rab vagy az első napon,

és rab vagy a másodikon.

 

Rab vagy a fénylő éjszakában,

rab a fényben, rab a homályban,

rab a csókokra nyíló szájban,

rab vagy, rab vagy, és megint rab vagy,

engedelmes az akaratnak,

engedelmes felhőnek, fénynek,

engedelmes a küldetésnek,

vagy legalább visszafogott vagy,

vagy legalább már nem is kérded,

hogy holnap, milyen rab leszel.

 

Szabad, hogy rab legyél még inkább,

hogy ami sötét, az is tisztább,

hogy, ami tisztább, az is sötétebb

legyen, mint az egyszerű képlet,

hogy négy fal nélkül is csak rab vagy,

rab másoknak és önmagadnak,

rab a földnek és rab az égnek,

a semminek, a mindenségnek.

 

Négy pont között az ötödik: rab vagy,

ha fejlődsz, úgyse önmagadnak,

elengednek, vagy épp elkapnak,

akkor is, mégis, megint rab vagy.

 

Rab reggelinél és ebédnél,

rab éhségnél és ölelésnél,

rab némaságban és a szóban,

a végül ki sem mondhatóban,

és rab vagy abban, amit mondtál,

ami csak az elmédben kószál,

hogy rab vagy, vagy, hogy mégse rab vagy,

a képzelgésben, hogy szabad vagy,

és abban is, hogy vagy és nem vagy,

hogy közelít és aztán elhagy,

hogy elhagy aztán közelít még,

a rabság és a hideg veríték.

 

És rab vagy az ellágyulásban,

a keménységben, akarásban,

kieggyezve, megint csak rab vagy,

ha zargatnak, ha békén hagynak.

 

Rab a sikerben, rab a lejtőn,

a városban és kint, az erdőn.

Rab vagy, amíg kimondod: rab vagy,

és akkor is, ha tudod, nem az vagy.

 

Rab délelőttben, délutánban,

temetőben, és bent az ágyban,

rab a holdban és rab a napban,

az akaratlan akaratban,

rab vagy csúnyán és rab vagy szépen,

kimerhetetlen merítésben,

az üldözőben, üldözöttben,

és rab vagy minden szóközödben.

 

Rab vagy, rab vagy, megint csak rab vagy.

 

-----------------------------------

 

És felébredsz egy délutánban,

minden derűs, minden hibátlan,

eszel és adsz, ha enni kérnek,

őrült vagy és eszementséget

nem követsz el, az istenért sem,

az ördögért, ugye, végképp nem.

 

Aztán az Isten, vagy a szolgák,

a téglát megint köréd hordják.

Míg száraz minden, belül ázik

valami, nézz el Bahcsiszerájig,

vagy még messzebbre: ott a tenger.

 

Csak hullámzik, de nem emel fel.

 

 

MEDÁLIÁK

 

1.

Vihar lesz vagy záporeső,

megrezdül tőle a tető,

vagy csak zizeg, vagy zuhog,

vagy csak bőröm alá csorog.

Hogy is van ez, nem is kérdem,

készen állva, vagy csak térden,

mindegy úgy is, megint nyár lesz,

hazugság és igazság lesz,

egymásnak feszül a kettő,

és csak nézi a Teremtő.

 

2.

Édes komám, oltsd a szomjam,

nem lelem magam a borban,

nem lelem égen, se vízben,

szakadásban, ölelésben,

mert a felhő tovatűnt és

nem is volt benne a sejtés,

csak a gond, az szállt alatta,

annak sem lett foggantja,

pedig a felkéklő elmét

feloldozta a verejték.

 

3.

Valaki ha tűzön járna,

az énrám úgysem találna.

Három szarvas jár az erdőn,

három napja keres engem.

Agancsa hull mindháromnak,

de rám ők mégsem találnak.

Egy a fenti világ titka,

egy aki azt eltaszítja,

egy kiben e kettő régen

ott ég, nem lel az se, mégsem.

 

4.

Nem tűntem el, nem öltek meg,

szikár jegek öleltek meg,

ama híres égi kertben

jártam én is, jártam én is.

Oszlik a köd, éget a nap,

éget a nap, sűrű az éj,

azt suttogja, aki nincsen:

„Tőlem ne félj, tőlem ne félj.

Vagy ha mégis, vagy ha mégis,

félelmed oltsa a szomjam,

amíg végleg elfelejtem:

nem is voltam, nem is voltam.”

 

5.

Nem voltam én, nem voltam én,

nem én voltam, én nem voltam,

csak a nyomok voltak, ahogy

mindig feléd vándoroltam,

csak a hold volt és csak a nap,

csak, hogy majd kiválasztalak,

csak, hogy válasz kerül végre,

miért kerültem fel az égre,

pedig nem is vagyok csillag,

ami mindig feléd csillog.

 

 

DOKTOR ZSIVÁGÓ SZÉTNÉZ, ÖSSZEDŐL

 

A világ összes sarkáig látni innen,

vagy még tovább, ameddig tart a hit.

És elviseljük mindezt hajnalig.

 

De ébredünk, és látni kezd a nap.

Kín öröme: sugarak hullanak.

Tartjuk magunkat: gyógyíthatatlanul.

 

Míg odafenn víg felhők siklanak,

érdes deszka feszül két oldalunknak.

 

Mégsincs vége daloknak és boroknak.

 

Elnehezül és táncra perdül minden.

A világ összes sarkáig látni innen.




.: tartalomjegyzék