Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Szeptember
2019 - Augusztus
2019 - Július
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2015 - április
Czegő Zoltán

A huszadik század széle, hossza

Ne lepje meg az olvasót, hogy Gazda József új könyve* olvastán, annak műfaját is kerestem. A könyv hétszáz oldalon mutatja fel élőben a 20. századi magyarság hányattatását, az ország földarabolását és szétosztását nagyhatalmi parancsra. Elsősorban azt a romániai vesszőfutást, amelyet még az agyrém-ítéletet megkomponáló nagyhatalmak sem tudtak volna elképzelni, ha egyáltalán percig is érdekelte volna őket, hogy miféle kezekbe kerül az ezer éves erdélyi kultúra, beleértve ebbe a magyar mellett a az itteni német és zsidó kultúrát is.

Műfaja ennek az óriási vállalkozásnak, amely már kész mű? Monumentális történelmi esszé. Lírában ápolt nemzeti jeremiád. Egy nemzet eposzi rettenete. Történelmi énregény. Ne soroljuk tovább. Erdélyt illetően Bánffy Miklós trilógiája lehet fekvő társa egy közös ravatalozóban.

Regénynek nevezi a szerző a művet, amely valójában történelmi freskó, sikoltva tör át rajta a történelem máglyáján perzselődők jajkiáltása. Történelmi tényekről van szó, de  többről is: a történelemnek szenvedő alanyként való megtapasztalásáról.

Regény ez, mert csak így tudta a szerző megközelíteni a valóságos sorsot, Sóhajd embereinek életével szemléltetve, vérben és könnyben pácolva. S még meg sem közelítettem a balladás versekkel, népdal-kesergőkkel a temetőkig lecsupált regény valós arcát! Idézek: „Elmenni innen! Ez szinte egyetlen kiút. Igen, az egyetlen út – ha nem akartál beolvadni – kifelé vezet. Elmenni s esetleg majd visszajönni. Visszatérni. Akinek volt mersze visszatérni. Szárnyaszegetté válnak a családok.” Makkai Sándor református püspök, író vetette papírra 1936-ban Romániában, hogy kisebbségben nem lehet élni. És ezt azután még sokszor leírta.

Nem lehet, de kell. Ezt tudom, ezt mondom másokkal, kevesekkel, hazatérőként. Világháborús katonaénekek, operettben illatosított műdalok, Reményik, Ady, Dsida, sokak kegyetlen siratói festik így az eget, miközben a román hatalom sírásói velünk ásatják saját sírjainkat.

Ebben a Gazda-féle kódexben mintegy előrevetítődik a jövő, amikor a toprongyos román seregek minden hadüzenet nélkül, éjjel, sötétben betörnek a szövetséges Osztrák-Magyar Monarchiába, az akkor odatartozó Erdélybe, rabolnak, gyilkolnak, tartományokat pusztítanak el (ahogy tették 1849-ben Avram Iancu csapatai). Vetítve itt a magyarság jövendője, a későbbi s mai állapotok. Azt mondom, hogy történelmi regény, de annál több. Nem sima epika: a dőlt betűs részek – följegyzések, emlékezések – hús-vér, valóságos, tényleg élt emberek meghurcoltatásáról adnak hírt. Élő, eredeti székely nyelvhasználat jelenik meg ezekben a közbeiktatott szövegekben. Ha más oldalról nézem, mondhatom azt is: sirató a máglya mellett a nemzet egy tagjától. A front bekebelezi a székelyeket, miközben az otthonlevőket elárasztják a bezúduló román fegyveres csapatok. Ezt mondja föl a nép a maga nyelvén, ezt írják meg az olasz, az orosz frontra... A búzát learattuk, kicsépeltük...jó lenne, ha hazajönne az is, aki elvetette...

Gazdánál „szól a sorszene... a történelem szele hajtja a dolgokat. De honnan fúj a szél?” És látom, érzem, hogy tudja maga a szerző is, honnan. Amit sokan, rengetegen ma sem mernek tudni nálunk. „1914-ben fájni kezdett a világ, a világ lelke...” Az ismeretlen Nagy Erőt ismeri a szerző, ezért annyi nagy betűs, Ady-féle szimbolikus megnevezés. Gazdának könnyű (?!) siratnia, mert rengeteg keserű sirató szinonimánk van.

És jön, hogyne, ama bolsevik-féle Tanácsköztársaság, Károlyi Mihály s Kún (Kohn) Béla után jön az igazi, a teljes kommunizmus Romániánkra is! Haláltáborok, államosítás, kényszerlakhelyek és kényszermunkások... Ez már több szabadesésnél egy nép életében, ez sortűz a megásatott árok fölött. Gazda – akár az ő rajongva szeretett népe – istenhithez rohan, filozofál, apellál az Ember, a homo nevében s érette. Milyen eredménnyel? Látható.

Irodalmunkban jelentős mű készült, páratlan a maga nemében. Kérdezzük magunk is: juthat-e alacsonyabbra az Ember? És ki beszél itt ma európai kultúráról, amikor egy európai keresztény népet pusztítanak el egy részvétlen földrész szeme láttára?! Ilyen hosszú ez a könyv? Ez csak vázlat a valóságról. Mert ilyen gonosz és hosszú volt az a század, a huszadik. És valakinek meg kellett ezt a könyvet írnia. Gazda József vállalta.

 

* Gazda József: Vezényelt történelem. Budapest, 2014, Hét Krajcár Kiadó.




.: tartalomjegyzék