Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2015 - Május
Szőcs Géza

Tanúhegyek (1.)

Szörényi Levente hetvenedik születésnapjának közeledtével eszembe jutott egy sok évvel ezelőtti közös tervünk, ma úgy szokás mondani: projektünk.

Szörényi kétrészes operát tervezett. Az első rész a Maszada várába visszavonult, a rómaiak ellen halálukig védekező zsidók sorsából merítette volna üzeneteit. A második rész a várvédő valdensek hőseposzából. Engem kért fel szövegírónak.

Ekkor készült az itt olvasható szövegvázlat az első részhez. Kérném figyelembe venni, hogy ez még abszolút csak egyféle első közelítés – teljesen nyitva bármiféle irányba történő elmozdítás fele. Mind dramaturgiailag, mind a cselekményt, mind a jellemeket, szereplőket illetően: ős-skicc – a nyelvi regiszterek s a stiláris minták értelmében is. Az archaizáló népitől a slam-modorig minden szóba jöhetett volna – ahogyan azt a zeneszerző kérte volna. Úgy éreztem, bármely irányba tudom fejleszteni a vázlatot.

Szörényi Levente azonban, miNt kiderült, kórusműre, kórus-operára gondolt. Nagy zenei tömbökben tervezte megírni a művet, lényegében – ha jól értettem – egyéni szereplők nélkül. Ehhez kellett volna megfelelő szövegblokkokat írnom.

Ekkor jöttem rá, hogy erre teljességgel alkalmatlan vagyok. Nem tudok személytelenül, sokak nevében fogalmazni, és nem tudom a történelmet általánosítva, kollektíve felfogni és értelmezni – csakis egyéni sorsokra lebontva, csakis azokon keresztül. Most értettem meg, miért menekültem már az iskolában a kórus-tagság elől. Pedig szerettem hallgatni a kórusokat. Csak résztvenni bennük, azt nem.

A zeneszerző születésnapjára mégis helyesnek gondoltam közölni ennek a tervezett közös munkánknak egyetlen írásbeli lenyomatát. 

S ha kézbevenné a Székelyföldnek ezt a lapszámát, valahol Ős-Buda romjai fölött vagy a Holdvilág-árokban, hát ezekről az oldalakról is sok szerencsét kívánok neki, s hogy isten sokáig éltesse – míg meg nem leli Árpád sírját, legalább addig.

 

1. JERUZSÁLEMI TÉR

 

JOSUÉ
Jövendőt látni bűn.

Utolsó órád üt most.

Ígyhát most térdre, Sára.
Ütött a végső órád.

Imádkozz, térden állva.
 

SÁRA
Ha térden állok, ha egyenesen,
Látom, amit ti nem fogtok látni sosem:

Mert azt a látást nem bírja meg a szem.

 

JOSUÉ

Érdekes képzelődés.

 

SÁRA

Látnom adatott, mit nektek sohasem.
 

JOSUÉ
Nem látsz semmit, lányom,    eljátszol a majddal.
Játszol a jövővel,    fából készült karddal.
Eljátszogatsz véle,    s azt képzeled, jól áll.

 

SÁRA

Itt állsz a jelenben, de csak az vagy benne,
Aki az időknek kezdetekor voltál.

 

JÓSUÉ

Most már a múlt időt is látod?
 

SÁRA
Az idők elején tisztán láttam
A mai napot, ugyanitt álltam.

 

JÓSUÉ

És én?

 

SÁRA
Ugyanígy beszéltél, azt mondtad, hogy térdre…

 

JÓSUÉ

…Le a kövezetre, le a tér kövére?!

 

SÁRA

Ezt mondtad akkor is.
 

JOSUÉ
Figyelj reám, Sára, mit láttál még, mondod…?

 

SÁRA

Attól neked már csak

Növekszik a gondod…

 

JÓSUÉ
Semmit se láttál.
Lehet, nincs még késő mindent visszavonnod.
Imádkozzál, Sára... boruljál le térdre.
Borulj le a kőre – le a tér kövére.

                           De mi ez a lárma?!
 

NÉP
Követ reá, gyertek! Hulljon már a vére!

Követ rá! Követ rá! Hulljon a vére!
 

JOSUÉ
Úgy látszik, már késő,

                   úgy látom, már jönnek.
Immár senki-semmi nem ment meg már téged.
 

SÁRA

Nem olyan, mint váratlan zápor, gyors zuhé:
Nem nagy titok a jövő, Josué.
Érdeklődjél. Most már minden zsidó tudja:
Merre visz a végzet sötét alagútja.

 

JOSUÉ

Annyira én is látom a jövőt, hogy tudjam: még le sem nyugszik

a nap, és tested, melyet a kövek addigra összezúznak, hideg lesz már

és mozdulatlan.

 

SÁRA

Szép lesz az a látvány, gyönyörködhetsz benne.

S légy büszke, nagy hős:

legyőztetek egy gyönge lányt.

 

JOSUÉ

Nem én, nem mi, Sára: a Törvény győz le téged.

 

SÁRA

Legyőzheted azt, ki a jövőbe lát.

De nem győzheted le a jövőt magát.

 

JOSUÉ

Hogy?

 

SÁRA

Ki a jövőbe lát, az legyőzhető.

De a jövő, ő le nem győzhető.

 

JOSUÉ

Szemtelen vagy és vakmerő…

 

SÁRA

Szerencsétlen, én az vagyok.

Szegény lány, nem ám nagymenő,

Mint egyes felkent főpapok.

 

Aki jós, azt hinnéd, boldog ő?!

 

Azt hiszed, örülök annak, amit látok?

Hogy nem élnék a kegyelemmel,

Nem látni– én ezt szeretném, mióta…

Mily boldog az, ki látni nem mer.

 

JOSUÉ

Nem szabad.

Sem ésszel nem, se szerelemmel.

 

SÁRA

Boldogok vagytok, Jósué:

Boldog, ki nem néz a holnapokba,

Hogy ne lásson semmit, fogvacogva.

 

JOSUÉ

Most meg kell halnod, Sára lányom.

 

SÁRA

Másfele visz egy titkos lábnyom.

 

TÖMEG

Meg kell most már halnia, halnia, halnia!

 

FLAVIUS SILVA (katonákkal)

Álljunk meg itten, katonák.

 

Áve, Josué, szent ember, áve.

Ki ez a nő itt,

            és mért van gúzsba kötve

És arcát mért takarja zsák?

 

(Tárgyilagosan, prózai, konkrét hanghordozással:)

Milyen római törvényt sértett meg ez a nő?

 

JOSUÉ

Nemes katona, Flavius Silva,

Üdvöz légy köztünk,

                      de kérlek, hogy távozz.

Ez itt? – római törvényt nem szegett meg.

 

Ő nagyobb bűnben vétkes:

Isten törvényét hágta át

Ezért hal nemsokára

Rettentő s csúf halált.

 

FLAVIUS SILVA

Hogy élet vagy halál, ne felejtsd el,

Ebben Róma dönt, nem az Isten:

Nem az az isten, akit gondolsz.

 

JOSUÉ

Kicsoda nem?

 

FLAVIUS SILVA

Nem az az isten, kit te gondolsz annak.

 

JOSUÉ

Flavius Silva, kérlek, hogy távozz.

 

FLAVIUS SILVA

Nem tudom, ki ez, de semmi bűne,

Te mondtad magad, hogy semmi bűne.

Látja vagy sem az eljövő időt,

A császárt csöppet sem zavarja.

Róma nem látja bűnösnek őt.

Megszabadítom ezt a nőt.

 

JOSUÉ

Megakadályozom.

 

TÖMEG

Megkövezni! Halált reá!

 

FLAVIUS SILVA

Érdekes helyzet, Josué.

Nézzük csak, mi is történt:

Te szeged meg a törvényt.

Az egyetlent, mi itt e földön

Törvénynek számít.

             Ez Róma törvénye, Josué.

 

JOSUÉ

Ez itt nem Róma.

 

FLAVIUS SILVA

                        De, ez itt Róma.

 

JOSUÉ

Római, ne lépd át határait:

Ez az élő Isten országa itt.

 

FLAVIUS SILVA

Melyben Róma törvénye mit se számít?

 

JOSUÉ

Te mondtad, Flavius Silva.

 

FLAVIUS SILVA

Visszavonod még! Ríva, sírva!

Katonák, gyerünk! Szabadítsátok meg

Ezt itt, ezt meg lefogni!

 

JOSUÉ

Ez Isten országa, nem Rómáé!

A Törvényt, azt sem érted,

S nem ám a bölcs beszédet. 

E lány előttünk bűnös!

S bűnös az Úr előtt is!

Mert a jövőbe nézett!

 

FLAVIUS SILVA

Melyből rád néz a végzet.

Hallod Josué, hangod de nagyra nőtt!

Oldozzátok el ezt a nőt.

Mit tettél? Milyen fiatal vagy!

Mi a bűnöd? A jövőt látod?

 

SÁRA

Ne nézz a szemembe, gyűlölöm Rómát.

 

FLAVIUS SILVA

Dehogynem nézek. Gyűlölj csak bátran.

 

SÁRA

Veszélyes vagyok.

 

FLAVIUS SILVA

Roppant veszélyes, szinte félek.

 

SÁRA
Szabadulj tőlem.

 

FLAVIUS SILVA

Magadtól menekülsz,

                  gyönge lélek.

A jövőről beszéljünk inkább.

 

SÁRA

Itt van a jövő, kezedbe írva.

 

FLAVIUS SILVA

A jövő, az benne van kezemben.

De nincs megírva semmi benne,

Mert soha semmi nincs megírva

S így tenyeremben sincsen Írás.

 

SÁRA

A jövendő előbb-utóbb,

        én ezt nem szeretném, de

                                  megérkezik.

És a te utad, százados,

            halott zsidók szegélyezik

mint fekete, néma nép.

 

JOSUÉ

Miattam némiképp?

 

SÁRA

Gyűlöllek, ne merj szemembe nézni

Gyilkos szemeddel

Ne nézz az én szemembe.

 

FLAVIUS SILVA

Mulattatsz,

Látom, nem akárki vagy.

 

SÁRA

Háború lesz, s te sokra viszed.

 

FLAVIUS SILVA

Katona vagyok.

 

SÁRA

                        És fényes nevet szerzel

Népemet legyőzve

Fegyverrel és csellel.

 

FLAVIUS SILVA

Jól van, leányzó, vigyázz magadra.

Hagyd el a várost, menekülj innen.

 

(Tárgyilagosra váltva:)

Még ma húzz el innen.

 

SÁRA

Találkozunk még, Flavius Silva.

 

FLAVIUS SILVA

Mind nagyobbakat mondasz, Sybilla.

 

SÁRA

Mert mind jobban látom a szemed.

Látjuk még egymást,

Messzire innen és máskor.

 

FLAVIUS SILVA

Katonák, gyerünk. Dolgunk van máshol.

 

2. TÍZ ÉV MÚLVA, MASZADA VÁRA ALATT

 

SÁRA

Tíz év telt csak el, Flavius Silva,

És lehullt minden körülöttetek.

Jeruzsálem temploma sincs már

Nem tudjuk, mért tűrték ezt a szent egek.

Csak ez a szikla itt,

Isten földjéből nem maradt semmi más.

Csak egyetlenegy pont maradt:

Mint egy kis darab látomás.

Itt állunk épp e vár alatt,

 

Maszadát is elvennéd, Flavius Silva?

 

FLAVIUS SILVA

Ismerlek, te vagy Sára a múltból,

Aki látja a jövőt. Ezt láttad?

 

SÁRA

Nemcsak ezt láttam, láttalak

A Legio Fretensis élén, hadvezér.

Láttam a Sorsot, láttam mindent.

De most kérlek, hogy ne kísértsd,

Ne kísértsed az Élő Istent.

 

FLAVIUS SILVA

Egyfajta zsidó Sybilla vagy,

Nagy lett a híred… hát akkor, Sára.

Hogy is ne látnád, mi lesz itt mindjárt.

Maszada tornya nem marad állva.

 

SÁRA
Mégsem lesz tietek, Flavius Silva.

Ledől a torony, ledől – hiába.

Nem győztesként fogtok betörni a várba,

Te most nem győzhetsz, hadvezér.

Ezek a zsidók itt halhatatlanok.

Itt most te nem győzhetsz: itt csak Isten győzhet.

Vonulj el innen és ne akarjál többet.

 

FLAVIUS SILVA

Ha te a jövőt oly tisztán látod,

Mint ahogy mondják: azt is kell látnod,

Hogy Flavius nem fog elvonulni innen.

 

Mert nem hátrálok egyetlen tapodtat sem.

Az én császárom és a te Istened,

Ők ütköznek meg most Maszadánál,

A sziklán és a vár falánál.

A császárom s az Istened.

 

SÁRA

Igen, de vajon ők harcolnak?

Végső fokon az emberek.

 

FLAVIUS SLVA

Beviszem Rómát a váratokba,

          beviszem oda bármi áron.

 

SÁRA

Mint mondtad, énnékem Istenem van…

 

FLAVIUS SILVA

Nekem az nincs, de van császárom.

 

SÁRA

És azt hiszed, hogy boldogabb vagy?

 

FLAVIUS SILVA

Ezt én kérdem tőled.

 

SÁRA

Nem, ezt most én kérdeztem.

 

FLAVIUS SILVA

Megmondtam, kim van énnekem:

császárom van, nem istenem.

 

SÁRA

Nők és gyerekek vannak bent, hadvezér!

 

FLAVIUS SILVA

A béke minden háborút megér.

 

SÁRA

Nők és gyerekek halnak meg, hogyha holnap…

 

FLAVIUS SILVA

Élve maradnak mind, hogyha holnap

               megadják maguk a harcosok.

Most még helyükön várakoznak

a felhők közé felhozott

               római faltörő kosok.

 

SÁRA

Amerre szétnézel, tied minden,

Hagyd meg nekünk e sziklát itten.

 

FLAVIUS SILVA

Jaj, eszüket vesztett esszénusok!

Nincsen tovább, esélyük sincsen.

             Sem egy se nincs, se sok.

 

SÁRA

Mire gondolsz? Betöröd holnap a várkaput?

 

FLAVIUS SILVA

Nincs már a vártól visszaút.

 

SÁRA

Eleázár nagy harcos, ne feledd,

Josué mély hívő s vakmerő.

 

FLAVIUS SILVA

Én mentettelek meg tőle, nő!

Ide figyelj, jövőbe látó Sára.

Egyet tehetsz egy-sziklányi hazádért.

Menj fel a várba, beszélj a férfiakkal.

Ne a papokkal, de a férfiakkal.

A papok gyűlölnek, jól tudom,

De a nép csügg a jóslaton.

Beszélj velük, hogy adják föl a várat,

A maradék Izrael sorsa nálad.

 

SÁRA

Ocsmányságra kérsz engem, római!

 

FLAVIUS SILVA

De megteszed, azt is tudom, hogy mért teszed meg.

 

SÁRA

Szívembe látsz?

 

FLAVIUS SILVA

                        Jövőbe látsz, te gyönge Sára?

 

SÁRA

Szívembe látsz, te gyilkos római.

Megteszem, de érted teszem meg, tudod.

 

FLAVIUS SILVA

Egy szív fog várni. Menj.

                          Én maradok.

 

3. SÁRA MASZADA KAPUJÁNÁL

 

SÁRA

Az ég üzenetét hozom, testvérek,

Testvéreim az Úrban, itt vagyok.

 

ESSZÉNUSOK (elfogják)

Hogy kerülsz ide fel, esztelen bolond!?

Majd Josué előtt elmondod, mi a gond.

 

SÁRA

...az ördöggel magával,

még ez is jobb egy fokkal,

mint megértetni bármit

a szikáriusokkal…

 

SÁRA (már Josué előtt)

Fontos üzenetem van, Josué…

 

JOSUÉ

Már tíz éve tudom, hogy egyszer még

Szemtől szembe fogunk állni,

                               jövőlátó Sára.

 

Néha még én is tudom, mi fog történni.

Bár ezt a tudást elátkozom.

 

SÁRA

Rómaiak üzenetét hozom.

 

JOSUÉ

Eltipróink: cinkosaid?

 

SÁRA

Ne mutasd gyengébbnek magad,

Mint amennyire gyenge vagy.

Hallgasd meg, főpap, mit üzennek

A hadvezérnek és a szentnek.

 

JOSUÉ

Római üzenet, egyenest tetőled,

Rémesebb el sem képzelhető.

Meghalsz, még mielőtt elmondanád.

 

SÁRA

Hallgassuk meg a népet, Josué,

Kíváncsiak-e az üzenetre.

 

JOSUÉ

A nép? Tehát tudod, hogy veled vannak.

Elbűvöli őket, hogy a jövő,

Mint az időjárás, megfejthető.

 

SÁRA

Ilyet sosem mondtam én, Josué.

Nem megfejthető, hanem látható.

Adj hálát, hogy tolmácsolom neked.

 

Népünk e várnak

Jövendőjét várja.

 

JOSUÉ

A te varázsod sosem csak a tied volt, Sára:

Mögötte állt mindig a nép ostobasága.

De meghalsz, mielőtt bármit mondanál.

 

SÁRA

Kérdezzük meg őket is, Josué.

 

JOSUÉ

Szembeállítod Izrael népét

Izrael papjával, cselszövő?

 

SÁRA

Hátha tudom, hogy mit hoz a jövő…

 

JOSUÉ

Jól van, jól van, most higgadtnak kell lenni.

Erődünk áll még, és velünk van az Isten,

Majd az ostrom után elszámolunk.

Ez itt egy kő, leányom,

Vedd fel és vidd magaddal,

Tanuld addig a kő beszédét,

Te bűnös, érthetetlen angyal.

 

SÁRA

Hova vigyem?

 

JOSUÉ

                        Hát a börtönbe, ott a helyed.

Most nincs időnk rád: vigyétek innen.

 

(Börtönbe viszik)

 

SÁRA (látomás)

De miért fehér leplekbe bújva?

 

Fölnéznek fehér lepleikben,

És lenéz rájuk az űr mezítlen,

 

És lenéznek akkor a mieink

A Holt-tengerre a vár fokáról.

 

 

Eleázár hitvesét látom, Esztert!

Eleázár kisfiát látom!

Áll a vár fokán, ugrani készül,

A nő kemény, egyetlen fia szédül,

Ne ugorj, hadvezér hitvese,

Ne ugorj, hadvezér kisfia,

Ne szédülj, áll a vár alattad,

 

Nem kell e kép nekem, nagy Úr,

         mért éppen nekem adtad,

Nem akarom, vedd vissza tőlem,

         most visszaadom Neked!

 

ELEÁZÁR

Mekkora áldozat lehet elég,

Hogy megvédjük

A föld izraeli felét,

Mely csak egyetlen pont már, a Maszada?

Segíts, Isten, dehogy a győzelemre,

Hanem a számoláshoz adj erőt:

Mennyi vért kell áldoznunk Néked

Hogy megvédd a föld izraeli felét?

 

AZ OSTROM UTÁN

 

(Eszter és Eleázár a sötétben, arcukat eltakarva a börtönhöz mennek)

 

ELEÁZÁR

Micsoda asszonyt kaptam én, Eszter, veled:

Mellettem vagy békében, harcban,

Egy órája a vár fokán álltál,

És visszavertünk minden rómait.

Római testek kezdenek hűlni

Ki tudja, hány láb mélyen alattunk.

 

ESZTER

Hát amit kértek, azt mind megadtuk.

 

ELEÁZÁR

Isten ajándéka-e vajon

Egy olyan asszony, aki kardot ragad?

 

ESZTER

Ott volt a helyem, nagyszerű uram,

Eleázár.

              Ha kell, a kapuban,

Ha kell, a várfal meredek fokán,

Mindig veled és melletted, uram.

 

ELEÁZÁR

Nem helyes viszont, amit most teszünk.

A törvény ellen tenni sose jó.

Meggyalázzam-e Isten nevét

Én, a megáldott alattvaló?

 

ESZTER
Hallgass, ne okoskodj.

Te akartad megtudni a jövőt.

 

ELEÁZÁR

De ez a lány. Isten tiltása mit neki?!

Szóba sem állhatnék vele!

 

ESZTER

S ha vele van az Úr üzenete?

Csitt, az őrök!

 

ELEÁZÁR

Szegény őreim, alig élnek.

 

ESZTER

Csitt!

 

ELEÁZÁR

Kiszabadítjuk? Erre vetemedtem?

 

ESZTER

A várfalon sem voltál egyedül,

Amit most teszünk, tegyük azt is ketten.

 

ELEÁZÁR (az őröknek)

A lányt. Fontos ügyben viszem.

Mozduljatok! Le a láncaival!

 

(Kiszabadítják Sárát)

 

Sára, Sára, jövendőmondó,

Te a csillagokból, vagy akárhonnan

Látod azt, amit én ma tudtam meg:

Nincs több esélyünk, még egy roham lesz,

És elvesztünk, elvész Izrael.

 

SÁRA

Tudom, Eleázár, tudom.

 

ELEÁZÁR

És mit tudsz még, jövendőmondó,

Akivel szóba állni bűn?

 

SÁRA

Az Ég nem dönt soha senki helyett,

A válaszoknak nem keres helyet,

Az Ég, mondjuk ki, csak hatalmas.

 

ELEÁZÁR

Mondd ki, Sára, hogy nyugodtan alhass.

 

SÁRA

Jelet mutat az Ég, és nem cselekszik.

 

ELEÁZÁR

Meddig áll Izrael, tudod-e, hogy meddig?

 

SÁRA

Eleázár, add a kezed, no nézd meg,

Benne látod meg az egészet:

Minden, ami Maszada s Izrael

Sorsát jelenti, itt van rejtve el.

A te kezedben van a sorsunk!

 

ELEÁZÁR

Nézem, Sára, és nem értek semmit.

 

SÁRA
Ez sem lep meg. Rejtsd el a feleséged,

Rejtsd el fiad, ennyit mondok most néked,

Ők a zálogai a túlélésnek.

 

ELEÁZÁR

Semmit sem értek, és szót fogadok.

 

SÁRA

Hozzátok gyorsan a fiatokat.

 

(Megtörténik)

 

Figyeljetek, velem üzen az Ég,

Hármunknak most el kell bújnunk. Erre gyertek!

 

ESZTER
Én ennél büszkébb vagyok.

Ha jön a római, azt mondom, jöjjön,

Nem félek én senkitől itt a földön.

 

SÁRA
Eszter, nem a rómaiak: ma itt

Nem ők törnek terád, hanem a sajátjaid!

 

ELEÁZÁR (felkelti a védőket)

Hősök! Hősök! Hősök a várban,

Van az a halál, mely maga áldás,

Van az az élet, amely csak átok.

Meg kell halnunk, mindannyiunknak.

Ezért szólok most, hősök, hozzátok.

 

(Josué a szeretteire rohan egy tőrrel)

 

JOSUÉ

Eleázár, ezt kéri Isten!

Az Ég üzent… Maszadának halnia kell,

Nincsen Igazság,

Maszada elvész, Izraelnek vége,

 

S ha nincs már Igazság, ezt kéri Isten!

Sem asszony, sem gyermek, sem kisded

Nem maradhat élve! Ne maradjon élve!

 

KÓRUS
Nem ezt akarta, nem ezt akarta

Az Ég nem ezt, az Ég ezt sosem,

Az Ég nem ezt akarta.

 

(Mészárlás)




.: tartalomjegyzék