Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - április
2019 - Március
2019 - Február
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2006 - Október
Tófalvi Zoltán

A Szoboszlai-per (III.rész)



42. Gróf Mikó László, jogász, Maros-Torda és Udvarhely vármegye egykori
főispánja, földbirtokos – tíz évi fegyházbüntetésre és személyi vagyona elkobzására ítélték.
Sz. Jedd község, 1897. június 22. Szülei: Árpád és Anna, földbirtokosok, 300 hold földterület tulajdonosai voltak.
A letartóztatásakor (1957. november 24.) raktáros, nős, három gyermek édesapja, Marosvásárhelyen kényszerlakhelyen, mostoha körülmények között tengette az életét.
A rendkívül óvatos, a kommunista diktatúra retorzióját a bőrén megtapasztaló Mikó László a „beszervezését” a Huszár Józsefhez fűződő barátságának „köszönhette”.
Huszár József arra próbálta rávenni, hogy utazzon Székelyudvarhelyre, a lányához, és ott a Szoboszlai Aladár vezette Keresztény Demokrata Párt számára új tagokat toborozzon. Mikó László visszautasította Huszár József kérését, kijelentette: ő már megjárta, letartóztatták, jelen pillanatban is állandó megfigyelés alatt áll, hetente kell jelentkeznie a marosvásárhelyi Milícián.
Kun Zsigmond 1957 elején – a felgöngyölítés időszakában – meghívta magához. Ekkor arról panaszkodott, hogy Huszár József megpróbálta őt beszervezni. Fodor Pál perében is letartóztatták és kihallgatták.
1957 júliusában Székelyudvarhelyen a lányánál tartózkodott. Ekkor ismerkedett meg Fodor Pál vasútépítő mérnökkel. Így tudta meg, hogy Fodor Pál is kidolgozott egy tervezetet az erdélyi kérdés megoldására. A vádirat alaposan csúsztatott, amikor azt állította, hogy Fodor Pál tervezete Erdély Magyarországhoz való csatolását tartalmazta, és Márton Áron római katolikus püspök legyen az erdélyi magyarság politikai vezetője. Fodor Pál a magyar-román lakossságcserével kapcsolatosan és kizárólag elméleti színten dolgozott ki egy tervezetet, amelyet valóban bemutatott Márton Áronnak. Azt is külön vádpontként fogalmazták meg, hogy Fodor Pál tervezetéről beszélt a két fiának, Istvánnak és Lászlónak. A per folyamán tanúként kihallgatták István nevű fiát és a bátyját, Mikó Árpádot. Ez utóbbi azt vallotta: valósággal menekült Huszár József elől. István fiának is azt írta az egyik levelében: „Ne álljon szóba Huszár Józseffel!”
Mikó László ügyét azért csapták a Szoboszlai-perhez, mert annak a felgöngyölítése előbbre tartott, mint a Fodor Pál által vezetett csoporté. A nagyobbik fia, Mikó István, és testvére, Mikó András is több hónapot töltött vizsgálati fogságban, báró Bánffy Istvánnal, illetve Pietsch Bélával is szembesítették.
A Kolozsvári III. Hadtest hadbírósága 1958. május 30-án – 48. rendű vádlottként – a 199/1950. számú törvényerejű rendelet 6. szakasza, az 1. szakasz, „c” pontja, valamint a 4. szakasz és a Btk. 25. szakasza, 6. pontja alapján – a bűnrészesség vádját a feljelentés elmulasztására módosították – tíz évi fegyházbüntetésre és személyi vagyona elkobzására ítélték. A Legfelsőbb Törvényszék Katonai Kollégiuma 1958. július 24-én az alapfokon hozott ítéletet helybenhagyta.
Mikó László Temesváron, Aradon, Galacon és Szamosújváron raboskodott. 1964-ben szabadult a börtönből.
Forrás: CNSAS, Fond Penal, 157. számú ügyirat, 7. kötet.

43. Báró Bánffy István, földbirtokos, a Kereskedelmi Akadémia végzettje, zászlós – 15 évi kényszermunkára és személyi vagyona elkobzására ítélték.
Sz. Kolozsvár, 1919. április 3. Szülei: András és Jozefina, földbirtokosok, az aranyosgerendi kastély, az 1921. évi földreform után is 150 hektár és hatalmas erdőségek tulajdonosai voltak.
A letartóztatásakor (1957. november 25.) a kolozsvári Román Állami Opera és Filharmónia alkalmazottja volt, nős, gyermektelen, a felesége báró Apor Erzsébet.
Báró Bánffy Istvánnal kapcsolatosan számos legenda kering. Ezek egy részét ő maga terjesztette. Többek között azt: „Nem ismertem el semmit! Még a csillagos eget is letagadtam!” Élete végéig elítélte azokat, akikből a vallatók akár zsarolással, akár fenyegetéssel a vádlott-társakra terhelő vallomást tudtak kicsikarni. Visszaemlékezése szerint különböző időszakokban tizennégy és fél évet ült börtönben. Színesen tudott mesélni börtönélményeiről. Gyakran arisztokrata sorstársait is gyáva frátereknek nevezte. A vallatás, az ítélet egész folyamatára ő emlékezett a legpontosabban.
A tények: 1956 augusztusában Kolozsváron meglátogatta őt régi barátja, báró Huszár József. Ekkor értesült arról, hogy Szoboszlai Aladár vezetésével „egy felforgató szervezet” jött létre, amelynek célja „az RNK népi demokratikus rendszerének erőszakos megdöntése, ennek érdekében államcsínyt készítettek elő”.
Huszár József arról is beszámolt Bánffy Istvánnak, hogy a szervezetnek Kolozsváron is tagokra van szüksége, ezért felkérte: csatlakozzon a Keresztény Demokrata Párthoz. Azzal bízta meg, hogy a megfelelő időpontban, amikor a szervezet tagjai „Acélsas” jelszóval jelentkeznek nála, akkor kalauzolja őket és mutassa meg, hol található a Szekuritáté, a Milícia, a néptanács székháza, hol van a posta- és telefonpalota, valamint más intézmények székházai.
Az ítélet szövege is egyértelműen tartalmazza: báró Bánffy István visszautasította a Szoboszlai Aladár vezette szervezethez való csatlakozást. Mindezek ellenére – visszaemlékezéseiben is többször említi – élénken foglalkoztatta a szervezkedés minden mozzanata. A második sikertelen államcsíny-kísérlet után őmaga kérdezte meg Huszár Józsefet: mi van a szervezettel? Mire Huszár József azt felelte: a magyar forradalmat leverték, a szervezkedés egyelőre nem aktuális.
Lélekjelenlétére jellemző, hogy a letartóztatásakor egyetlen mozdulattal a kezéből a párna alá dugta egyetlen vagyonát, az aranyórát, amelyet a felesége később értékesített, s annak árából tartotta fenn magát.
A Kolozsvári III. Hadtest hadbírósága 1958. május 30-án hazaárulás vádjával – 43. rendű vádlottként – a 199/1950. számú törvényerejű rendelet 1. szakasza, „c” pontja, a 4. és 7. szakasza, öszekapcsolva a Btk. 25. szakasza, 6. pontja és 31. szakasza alapján Crîsnic (Kriznik) Arcadie-val (Árpáddal) együtt 15 évi fegyházbüntetésre és személyi vagyona elkobzására ítélte. A Legfelsőbb Törvényszék Katonai Kollégiuma 1958. július 24-én az alapfokon hozott ítéletet helybenhagyta. Bánffy István dr. Dargor Vasile védőügyvéd révén fellebezést nyújtott be a Legfelsőbb Törvényszék Katonai Kollégiumához.
Báró Bánffy István Aradon, Galacon és a Duna-delta munkatáboraiban raboskodott. Mindvégig megőrizte a mindenen átsegítő humorát, szarkazmusát. Könyörtlenül mindenkiről elmondta a maga véleményét. A börtönben a rabtársai szívesen aludtak vele egy priccsen, mert a háborúban térdtől lefele elveszítette a jobb lábát, s éjszakára lecsatolta a protézisét. Így több hely jutott a szorosan egymás mellett fekvőknek. A Duna-deltában tartotta a lelket rabtársaiban. 1964. augusztus 20-án szabadult a börtönből.
Kiszabadulása után képkereskedéssel foglalkozott. Az 1989. évi rendszerváltás után a család egyetlen itthon maradt tagjaként visszakapta az aranyosgerendi kastélyt és a földterület egy részét. Sajnos ahhoz már nem volt ereje, hogy a kastélyt, a gazdasági épületeket renováltassa. Az egyik legszebb műemlék-kastély jelenleg is félig romokban hever. 2005-ben hunyt el. Három évvel a halála előtt sikerült elkészíteni vele az exhausztív interjút.
Forrás: CNSAS, Fond Penal, 157. számú ügyirat, 7. kötet.

44. Rend László, kereskedelmi akadémiát végzett állattenyésztő mérnök – 17
évi kényszermunkára és személyi vagyona elkobzására ítélték.
Sz. Szentdemeter, 1907. május 31. Szülei: László és Klára, tisztviselők voltak.
A letartóztatásakor (1957. november 24.) a marosvásárhelyi ezüstróka tenyészet vezetője volt. A letartóztatása miatt tiltakoztak a telep munkásai, ez ideig-óráig megzavarta ugyan az államvédelmi hatóságokat, de a gőzhengert megállítani nem tudták.
A vádirat szerint: Rend Lászlót 1956 nyarán a lakásán felkereste a régi barátja, báró Huszár József. A ezüstróka tenyésztés nemzetközi szinten is elismert szakembere a bárót meghívta a telepre. A látogatás után egy félreeső helyen Huszár József a Keresztény Demokrata Párt elnevezésű ellenforradalmi szervezetről beszélt. A vádiratban csak Rend László kihallgatása során említik, hogy a párt tulajdonképpen hét évvel korábban, tehát 1951 óta működik. Huszár József Rend Lászlót is felkérte: legyen tagja a „felforgató szervezet”-nek, amelynek célja a népi demokratikus rendszer erőszakos megdöntése. Az államcsíny tervezett időpontj: 1956 augusztus vége. A vádirat szerint Rend László megígérte: támogatja a tervezett akciót, ha éppen nem utazik el Lengyelországba, ahogyan azt már korábban eldöntötték. Egyértelmű: a mind jobban éleződő osztályharc nevében Marosvásárhely és környéke egyik nagy tiszteletnek örvendő állattenyésztő szakemberét akarták ellehetetleníteni, kiiktatni, földbirtokos szármzása miatt.
A másik bizar vádpont: Huszár József az ő javaslatára szervezte be Mikó László egykori főispánt. Azért is furcsa ez az állítás, mert a vádiratban, az ítélet szövegében tételesen is megfogalmazták: Mikó László visszautasította Huszár József beszervezési kísérletét.
Mindezek ellenére a Kolozsvári III. Hadtest hadbírósága 1958. május 30-án úgy módosította a jogi besorolást, hogy a bűnrészesség vádja helyett „az ország belső és külső biztonsága elleni szervezkedés” bűncslekménye elkövetéséért 46. rendű vádlottként, a 199/1950. számú törvényerejű rendelet 1. szakasza „c” pontja, összekapcsolva a 7. szakasz, valamint a Btk. 25. szakasza 6. pontja, és az említett törvényerejű rendelet 4. szakasza alapján 17 évi kényszermunkára és személyi vagyona elkobzására ítélte. A Legfelsőbb Törvényszék Katonai Kollégiuma 1958. július 24-én az alapfokon hozott ítéletet helybenhagyta.
Rend László Temesváron, Aradon, Jilaván, Galacon és a Duna-deltában raboskodott. 1964-ben szabadult a börtönből. A kitűnő szakember igazi életműve a marosvásárhelyi állatkert létrehozása volt. Itt dolgozott egészen haláláig. Sem a börtön, sem a megalázás nem tudta megtörni.
Forrás: CNSAS, Fond Penal, 157. számú ügyirat, 7. kötet.

45. Ferencz Béla-Ervin, Ferenc-rendi szerzetes – életfogytiglani kényszermunkára és személyi vagyona elkobzására ítélték.
Sz. Gergyószárhegy, 1920. május 10. Szülei: Dénes és Viktória, „kulákok”, tizennyolc hektár földterület tulajdonosai voltak.
A letartóztatásakor (1957. december 4.) a máriaradnai kolostorban szolgált, és a letartóztatott Fritz Rudolf atya helyébe őt nevezték ki a lippai német plébánia főesperesének.
Ferencz Béla-Ervin a Szoboszlai-per élő emlékezete, egyfajta kútfő, visszaemlékezései nagyon sokat segítettek a per számos fejezetének tisztázásában. Ervin atya a gyulafehérvári római katolikus teológia elvégzése után bölcsészeti tudományokból és történelemből is tanári oklevelet szerzett. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen filozófiából suma cum laude minősítéssel vizsgázott.
Meghatározó szerepe volt abban, hogy Szoboszlai Aladár felhagyott a békepapsággal. A Máriaradnára érkező hívek figyelmét felhívták arra, hogy ne hallgassák a békepapok miséit. A Márton Áronhoz hű plébánosok a békepapokat – köztük Szoboszlai Aladárt is – kiközösítették. Amikor áthelyezték Temesságra, többször felkereste Ferencz Béla-Ervin atyát. Szoboszlai Aladárt hosszú beszélgetések, gyónások után a máriaradnai templomban oldották fel. Ezt követően fogott hozzá a Keresztény Demokrata Párt programjának részletes kidolgozásához.
Ferencz Béla-Ervin alaposan ismerte a marxista filozófiát. Filozófiát és szociológiát tanított a ferences teológiai hallgatóknak. Teológia tanára együtt tanult Habsburg Ottóval a leuveni egyetemen. Szoboszlai Aladár számára Ervin atya rendkívül gazdag történelmi és szociológiai tárgyú könyvtára jelentette az alapot.
A vádirat csak arra összpontosít: Szoboszlai Aladár 1955 nyarán a máriaradnai kolostorban meglátogatta Ferencz Béla-Ervin szerzetest. Ekkor beszélgettek legelőször a genfi konferencia nyomán kialakult kelet-közép-európai helyzetről. Szoboszlai Aladár ezt követően megemlítette, hogy olyan, a keresztény ideológián alapuló pártot akar létrehozni, amely a rendszerváltás esetén akár az ország kormányzását is a kezébe veheti. A fegyveres felkelés Magyarországon és Romániában történő egyidejű kirobbantásával a magyar-román kérdést is meg lehet oldani, Arad központtal hidat lehet építeni a két nép és a két nemzet között.
Szoboszlai Aladár nemcsak a párt céljait ismertette, hanem Ferencz Béla-Ervinnek átadta a program egy példányát is. Arra kérte, hogy a maga során szervezzen be új tagokat. Ervin atya a Keresztény Demokrata Párt programját és kiáltványát elvitte Szentmiklósi Ferenchez, egykori székelyudvarhelyi magyartanárához, későbbi római katolikus plébánoshoz, cserkészparancsnokhoz, Márton Áron bizalmasához. (Az 1946-ban alakult román parlamentben ő volt az egyetlen római katolikus.)
Amikor elolvasta, csak annyit jegyzett meg: ez kitűnő lenne Németországban vagy Olaszországban, de nem a kommunisták uralma alá került Romániában. Arra is megkérte Ervin atyát, hogy a Keresztény Demokrata Párt programját senkinek ne mutassa meg, arról se tegyen említést, hogy ő valaha is látta, olvasta a programot. Ferencz Béla-Ervin ekkor döbbent rá arra, hogy a hatalom szemében rendkívül veszélyes Szoboszlai Aladár szervezkedési kísérlete.
A mozgalom irányítója minden lépéséről beszámolt Ferencz Béla Ervinnek. Így 1956 július elején azért kereste fel, hogy bejelentse: hivatalos útlevéllel turistaként Magyarországra utazik. Azt is megemlítette: Magyarországon kapcsolatot teremt az egykori politikusokkal, a rendszer mai ellenségeivel, és megpróbálja őket meggyőzni a magyar-román konföderáció fontosságáról. Ferencz Béla-Ervin ekkor említette a Magyarországon élő unokatestvére, Ferencz Lajos nevét.
Szoboszlai Aladár a magyarországi útja után először Ervin atyát kereste fel. Beszélt a magyarországi erjedésről, de a feszült politikai helyzetről is. Ekkor említette, hogy a romániai államcsínyt támogatja a caracali tankezred parancsnoka is.
Ferencz Béla-Ervin vallomása nyomán válik egyértelművé, hogy Szoboszlai Aladár hogyan is képzelte el a kommunista hatalom megdöntését végrehajtó fegyveres felkelést. Drăgăniţă Constantin alezredes katonai alakulata Bukarestben elfoglalja a kormány, a minisztériumok épületeit, a rádióadót, majd felolvassák az új rendszer győzelmét beharangozó kiáltványt. A konspiratív sejtek tagjai 1956. augusztus 28-án este a rádióban elhangzó proklamációból értesülnek majd arról, hogy az államcsíny sikeres volt. Ezt követően azon a településen, ahol élnek, laknak, kirobbantják a fegyveres lázadást. Így az egész ország területén, illetve Magyarországon is diadalmaskodik a rendszerváltás, megalakulhat a magyar-román konföderáció. A vádirat szerint Szoboszlai Aladár először Ervin atyának beszélt arról, hogy a szervezet tagjai megtámadják a katonai fegyver- és lőszerraktárakat, így felfegyverezhetik a székelyeket, majd közösen indulnak Bukarestbe.
Így válik érthetővé, hogy a mozgalom beszervezett, leendő tagjai, illetve szimpatizánsai 1956. augusztus 28-án, illetve október 28-án miért várják olyan izgatottan a rádióban elhangzó híreket. Szoboszlai Aladár 1956 szeptember elején újból felkereste Ervin atyát, s bejelentette: az államcsíny elmaradt, mert az emberei a megbeszélt időpontban és helyszínen nem jelentek meg.
Szoboszlai Aladár arra kérte Ferencz Béla-Ervint, hogy személyesen utazzon Ozsdolára, keresse fel Kosza József plébánost, és próbálják mozgósítani az ottaniakat. A rendházbeli főnöke azonban nem engedte el. 1956 szeptemberében Mezei Mózes Levente esztelneki Ferenc-rendi szerzetes gyóntatni érkezett Máriaradnára. Ferencz Béla-Ervin őt kérte meg, hogy vállalkozzon a futár szerepére. Mezei Mózes Levente ezt a megbizatást ugyan visszautasította, de novemberben a történtekről mégis beszámolt Kosza Józsefnek.
Szoboszlai Aladár Pataki Olga apácát – Alexia nővért – küldte Ferencz Béla-Ervinhez, hogy adja át a Keresztény Demokrata Párt programját.
A magyar forradalom és szabadságharc időszakában Ferencz Béla-Ervin és szerzetestársai állandó jelleggel a rádiót hallgatták. Nemcsak a forradalmi harcok történései foglalkoztatták: híreket vártak a Szoboszlai Aladár által új időpontra tervezett fegyveres lázadásról. 1956. november 4-én a magyar forradalmat vérbefojtották.
Ferencz Béla-Ervin 1957 januárjában újra találkozott Szoboszlai Aladárral. A mozgalom vezetője megerősítette: terveiről nem mondott le, megpróbál kapcsolatot teremteni a nyugati hatalmakkal, tőlük kér anyagi és erkölcsi segítséget.
Amikor a letartóztatások megkezdődtek, Ferencz Béla-Ervin megpróbálta eltüntetni a nyomokat. Ekkor kérte meg Ţăran Mariát, hogy menjen Aradra és a Szoboszlai Aladár szobájából gyűjtse össze a dolgozatokat és a tőle kapott könyveket, s valamennyit égesse el. Ţăran Maria így lett a vád egyik tanúja, azt kellett bizonyítania, hogy Ferencz Béla-Ervin megpróbálta eltüntetni a nyomokat. A másik fő vádpont: Szoboszlai Aladár árnyékkormányában ő lett volna a propaganda miniszter.
Ferencz Béla-Ervint 1957. december 4-től 1958. április 18-ig vallatták. Arra próbálták rávenni, hogy a magyar-román katonai együttműködés programjáról tanúskodjon. Ezt ő megtagadta. Annak ellenére, hogy megígérték: csak három hónapi szabadságvesztésre ítélik A tárgyalás során arra is rájött, hogy Szoboszlai Aladár mindvégig próbálta védeni őt, csak utoljára vallotta be, hogy a Keresztény Demokrata Párt programját neki is átadta. A vallomás megtagadásáért Ferencz Béla Ervint csak 1958 szeptember elején vitték át a Szekuritáté temesvári börtönéből az aradi fegyházba.
A Kolozsvári III. Hadtest hadbírósága 1958. május 30-án hazaárulás vádjával – 45. rendű vádlottból 15. rendűvé minősítették! – a 199/1950. számú törvényerejű rendelet 1. szakasza „c” pontja, a 4. és 7. szakasza, valamint a Btk. 25. szakasza 6. pontja alapján – enyhítő körülmények figyelembevételével – életfogytiglani kényszermunkára és személyi vagyona elkobzására ítélte. A Legfelsőbb Törvényszék Katonai Kollégiuma 1958. július 24-én az alapfokon hozott ítéletet helyben hagyta.
Ferencz Béla-Ervin vallomása szerint a Szekuritáté temesvári börtönében az elszenvedett pszichikai terror hatására megőrült. Belladonnát nyomtak le a torkán. Csak Aradon tért magához, ahol a másik három életfogytiglanira ítélttel, Ráduly Gézával, Baróthi Pállal és Kun Zsigmonddal találkozott, Drăgăniţă Iris Maria a női börtönben volt. Mindannyian láncraverve töltötték a napokat és éjszakákat.
Ferencz Béla-Ervin visszaemlékezése szerint a tíz halálraítélt kivégzése előtt Aradon Szoboszlai Aladárt, Ábrahám Árpádot és Orbán Istvánt a szomszédos cellában tartották fogva. Szoboszlai Aladárt az ablakon keresztül utoljára még meggyóntatta. Tőle tudjuk, hogy a szervezkedés vezetője a halálos ítéletet méltósággal, nagy-nagy emberi tartással fogadta.
Ferencz Béla-Ervint Aradról a jilavai börtönbe szállították. Együtt vitték Drăgăniţă Constantin alezredessel, aki mindvégi gyalázta, káromolta a feleségét.
A Szoboszlai-per elítéltjeit a jilavai elosztó börtönből az ország akkori legkegyetlenebb börtönébe, Galacra vitték. 1960 májusában a rabok nagy részét a Duna mente, a Duna-delta megsemmisítő munkatáboraiba hurcolták. Bár a 25 évre és azon felülre ítélteket nem vitték ki dolgozni, Ferencz Béla-Ervin esetében „kivételeztek”: Luciu-Giurgeni-ben raboskodott. Szemtanúja volt több sorstársa tragikus halálának.
1964-ben szabadult a börtönből. Római katolikus papként szolgált tovább. Megérte, hogy 1976-ban részt vehetett a mellényszabóból lett „hadbíró” őrnagy Macskási Pál temetésén, aki – úgymond – az 1956-os romániai perekre „szakosította” magát. A Szoboszlai-perben ő mondta ki a tíz halálos ítéletet, és a példát statuáló ítéleteket.
Életben maradt paptestvérei jó részét – így Mezei Mózes Leventét – ő temette el. Az 1989. évi rendszerváltás után ő lett a gyergyószárhegyi Ferenc-rendi kolostor rednházfőnöke. Ebben a minőségében tevékenykedik ma is. Rendkívül aktív, nagy akaraterővel áldotta meg a Gondviselés. Büszkén vallja és vállalja: ő volt Szoboszlai Aladár ideológiai tanácsadója.
Forrás: CNSAS, Fond Penal, 157. számú ügyirat, 8. és 13. kötet.

46. Ráduly Géza, római katolikus plébános – életfogytiglani kényszermunkára
és személyi vagyona elkobzására ítélték.
Sz. Kézdiszentlélek, 1921. december 15. Szülei: Ferenc és Teréz, kisiparosok, emellett egy hektár földterület tulajdonosai is voltak.
A letartóztatásakor (1957. november 24.) Gelencén volt római katolikus pap.
Csillogó tehetség, félelmetes emlékezőtehetséggel áldotta meg a Jóisten! – így jellemezték paptestvérei és rabtársai. A szülőfalujából, Kézdiszentlélekről nyolc éven gyalog járt be a Kanta Kézdivásárhelyi Római Katolikus Főgimnáziumba. A Gyulafehérvári Teológiai Főiskolán végezte egyetemi tanulmányait. Római katolikus előljárói kivételes tehetsége láttán a budapesti Központi Egyetemre küldték. A visszaemlékezések szerint Márton Áron póspök 1946-ban szentelte pappá. Előbb Gyergyószentmiklóson volt káplán, majd Gelencére helyezték. Már gyergyószentmiklósi káplánsága idején megismerkedett a Szekuritáté börtöneivel. Székely Gergely malomfalvi plébános visszaemlékezése szerint már 1951 február elején letartóztatták. Nincs adat arról, hogy első letartóztatása után mennyi időt töltött börtönben.
Szoboszlai Aladárt 1945-től, még a gyulafehérvári teológiáról ismerte, baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Szoboszlai Aladár 1955 nyarán a gelencei plébánián meglátogatta Ráduly Gézát. Ekkor beszélt az általa létrehozott „ellenforradalmi szervezetről”, a Keresztény Demokrata Pártról. Arról is beszélt, hogy a szervezetnek elsősorban a „volt kizsákmányolók” és politikusok a tagjai, de a keresztény ideológia alapján a papok is részt vehetnek a rendszer megdöntésére irányuló tevékenységben.
Szoboszlai Aladár ismertette a párt programját és kiáltványát: minden államosított gyárat, üzemet, egykori földbirtokokat vissza kell adni volt tulajdonosaiknak. Az utóbbiaknál a földterület nagysága nem haladhatja meg a családfőnkénti 500 hektárt.
„Egyetértettem egy ilyen párt létrehozásával, mivel elégedetlen voltam a jelenlegi rendszerrel, amely a materialista ideológián alapszik, és bizonyos jelenségeket egészen másként magyaráz, mint az egyház” – mondotta már az első kihallgatáson Ráduly Géza.
Ráduly Géza 1955-ben Imecsfalván is találkozott Szoboszlai Aladárral, Veress Imre helybéli plébános parókiáján. A mozgalom vezetője azzal bízta meg, hogy új tagokat toborozzon. Ráduly Géza Veress Imrét és az ozsdolai plébánost, Kosza Józsefet javasolta. Az utóbbiról megjegyezte, hogy a Szekuritáté korábban egyszer már letartóztatta, mert kapcsolatban állt Pusztai Ferenc és Jeges Dénes „szökevényekkel”, akik fegyveres harcot vívtak a milicistákkal, illetve az államvédelem alakulataival.
Szoboszlai Aladár kérésére Ráduly Géza Ozsdolára utazott, ahol találkozott paptársával, Kosza Józseffel. A megbizatásnak megfelelően beszélt a Keresztény Demokrata Pártról és annak programjáról. Kosza József mindezt nagy figyelemmel hallgatta, amikor azonban a „szökevények” – Pusztai Ferenc és Dézsi Dénes – beszervezésére kérte fel, kategórikusan visszautasított minden kísérletet. (A két szökevényt tűzharcban már jóval korábban agyonlőtték!)
Szoboszlai Aladár 1956 nyarán a gelencei plébánián újból meglátogatta Ráduly Gézát. Kijelentette: a szervezet célja a népi demokratikus rendszer erőszakos, államcsíny révén való megdöntése. A vádirat szerint: Ráduly Géza mindezzel teljes mértékben egyetértett. Szoboszlai arról is tájékoztatta, hogy az „ellenforradalmi szervezetet” egy magasrangú katonatiszt is támogatja, aki páncélos alakulatával elfoglalja a bukaresti rádióadót, a minisztériumok épületeit, majd a rádióban beolvassák a győzelmet bejelentő közleményt, és az imperialista államok bukaresti nagykövetségeivel megkezdik a tárgyalásokat.
Ráduly Géza újból megpróbálta beszervezni Kosza Józsefet, az ozsdolai plébános azonban ezúttal is visszautasította. 1956 augusztusában Szoboszlai Aladárral együtt látogatták meg Kosza Józsefet, de a kísérletük ezúttal is eredménytelen volt. Szoboszlai Aladár jelezte: Ráduly Gézát idejében értesíti az államcsíny kezdetéről. Ez azonban elmaradt, szeptemberben azonban megjelent Huszár József. Ráduly Géza elővigyázatosságból visszautasította, hogy az ellenforradalmi szervezet kérdéseiről tárgyaljon.
A Kolozsvári III. Hadtest hadbírósága 1958. május 30-án hazaárulás vádjával – 46. rendű vádlottból 12. rendű vádlottnak minősítették! – a 199/1950. számú törvényerejű rendelet 1. szakasza „c” pontja, a 4. és 7. szakasza, összekapcsolva a Btk. 25. szakasza 6. pontja alapján négy vádlott társával együtt életfogytiglani kényszermunkára és személyi vagyona elkobzására ítélte. A Legfelsőbb Törvényszék Katonai Kollégiuma 1958. július 24-én az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Ráduly Géza Temesváron, Aradon, Jilaván, Galacon, Luciu-Giurgeni-ben raboskodott. 1964-ben szabadult a börtönből. Hét évig egy cellában volt Ferencz Béla-Ervinnel. Kiszabadulása után kanonoki ranggal irodaigazgatóként dolgozott. Többen hangoztatták: első lett volna a püspök után! Azt írta a boldog emlékezetű Márton Áron püspöknek: „Kegyelmes úr, ha én oda bemegyek két hét múlva vagy a püspök úr megy el Fehérvárról, vagy én.” Jól ismerte saját összeférhetetlen természetét. Madéfalván, majd Tusnádon szolgált. Azonnal templomjavítási munkálatokba kezdett. 1985. január 29-én Tusnádon hunyt el.
Forrás: CSAS, Fond Penal, 157. számú ügyirat, 8. kötet; Hetényi Varga Károly: im. 472. oldal; Péterszabó Ilona: im. 80–81. oldal.

47. Kosza József, római katolikus plébános – a feljelentés elmulasztásáért tíz évi fegyházbüntetésre és személyi vagyona elkobzására ítélték .
Sz. Csíkjenőfalva, 1912. június 2-án. Szülei: Félix és Juliánna, földművesek, négy hektár földterület tulajdonosai voltak.
A letartóztatásakor (1957. november 24.) ozsdolai plébános volt.
Kosza Józsefet valóban ártatlanul ítélték el! Többször is megjárta a Szekuritáté börtöneit, rendkívül óvatos és elővigyázatos volt, ráfogták, hogy tudott a szervezkedésről, de nem jelentette az államvédelmi hatóságnak.
Életútját, papi pályáját döntő mértékben meghatározta, hogy gimnáziumi tanulmányait a nagymúltú csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban végezte, ott, ahol Márton Áron, illetve Fodor Pál és annyi erdélyi 56-os elítélt is tanult. A teológiai tanulmányokat Gyulafehérváron végezte, 1934-ben Majláth Gusztáv erdélyi megyéspüspök szentelte pappá. Csíkszentgyörgyön káplánként szolgált 1936-ig, majd Borszékre helyezték plébánosnak. Innen hívták be tábori lelkésznek a magyar hadseregbe, ahol hadnagyi rangban szolgált. Két évet töltött szovjet hadifogságban, 1947-ben tért vissza egyházmegyéjébe. Ozsdolára helyezték plébánosnak.
1953. szeptember 3-án Ozsdolán letartóztatták, majd a brassói börtönben tartották vizsgálati fogságban. Azzal vádolták, hogy a „szökevényként” emlegetett, majd a Milícia és a Szekuritáté alakulataival tűzharcban elesett Pusztai Ferenccel és Dézsi Dénessel tartott fenn kapcsolatot, élelmet juttatott el hozzájuk, sőt meg is áldoztatta őket. Áthozták a marosvásárhelyi börtönbe, majd Brassóban a katonai törvényszék a társadalmi rend elleni szervezkedés vádjával egyévi fogházbüntetésre ítélték. Marosvásárhelyen raboskodott. 1954. július 1-jén szabadult. Ozsdolán ott folytatta a munkát, ahol abbahagyta.
Ráduly Géza gelencei paptestvére 1955 nyarán felkereste őt az ozsdolai plébánián. A vádirat szerint Ráduly Géza már ekkor beszélt a Szoboszlai Aladár által létrehozott Keresztény Demokrata Pártról és annak programjáról. Ugyanakkor arra is kérte, vegye fel a kapcsolatot Pusztai Ferenc és Dézsi Dénes szökevényekkel, próbálja meg őket beszervezni.
A kirakatper jellegét egyértelműen bizonyítja, hogy Kosza József vallomásában adatokkal bizonyította: a két „szökevényt”, illetve harmadik társukat, Jegest azért sem lehetett beszervezni, mert Dézsi Dénest Boros Lajos ozsdolai pártitkár udvarában 1954. augusztus 23-án a milicisták agyonlőtték (egyes feltételezések szerint a súlyosan sebesült férfinak a társa adta meg a kegyelemlövést), Pusztai Ferenc elmenekült ugyan, de 1955. augusztus 10-ről 11-re virradó éjszaka az almásréti malom mellett őt is lekaszabolták egy géppisztolysorozattal, majd a holttestét három napon át az ozsdolai piacra kirakták. Nemsokára Jeges is elesett az államvédelmisekkel folytatott tűzharcban. Mindezek ellenére az ítéletben is az olvasható, hogy Szoboszlai Aladár a „szökevények” beszervezéséért kereste fel Kosza József plébánost.
1956 nyarán újból meglátogatta őt Ráduly Géza plébános. Ezúttal kategórikusan visszautasította a beszervezési felkérést. 1956. augusztus 26-án Szoboszlai Aladár Ráduly Gézával együtt kereste fel. Szoboszlai Aladár abban reménykedett, hogy a szervezkedés számára sikerül megnyernie a Fogarasi Havasokban és Ozsdola környékén az államvédelmi alakulatokkal fegyveresen harcoló „szökevények”-et. Kosza József lett volna az összekötő kapocs.
Szoboszlai Aladár beszélt az általa létrehozott Keresztény Demokrata Pártról és arról, hogy a lakosság körében egyre nagyobb az elégedetlenség, a szervezet célja a rendszer erőszakos megdöntése. Mivel Ozsdolán a második világháborút követően sok fegyver maradt, arra kérte Kosza Józsefet: próbáljon fegyvert szerezni. Kosza József ezúttal is visszautasított bármilyen felkérést. Szomorú tapasztalatai voltak a Szekuritáté börtöneiből: három nap és három éjszakán át az „izoláréban” arra kényszerítették, hogy végig lábon álljon, ezért egész életén át állandóan dagadt a lába. Két nap múlva Gelencén felelősségre vonta Ráduly Géza paptársát: miért hozta a nyakára Szoboszlai Aladárt? A mozgalom vezetőjétől pedig azt kérdezte: mi történik, ha az államcsínyt vérbefojtják? Szoboszlai Aladár erre azt válaszolta: vannak repülőgépek, amelyekkel el lehet menekülni, pisztoly is akad, amivel főbe lője magát.
Kosza Józsefet a Kolozsvári III. Hadtest hadbírósága 1958. május 30-án – 50. rendű vádlottként – a feljelentés elmulasztásáért Drăgăniţă Constantin alezredessel egy csoportban tíz évi fegyházbüntetésre és személyi vagyona elkobzására ítélte a 199/1950. számú törvényerejű rendelet 6., 4. és 1. szakasza „c” pontja, valamint a Btk. 25. szakasza 6. pontja alapján. A Legfelsőbb Törvényszék katonai Kollégiuma 1958. július 24-én az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Bakó Ferenc rabtársa Szoboszlai Aladár felelőtlenségét azzal az üzenettel próbálta bizonyítani, amelyet Kosza József ozsdolai plébánoshoz eljuttatott: növelje meg az emberei számát nyolcezerrel! Hol volt, honnan lett volna Kosza Józsefnek nyolcezer embere?
Kosza József Temesváron, Aradon, Galacon és az osztrovi kolónián, a Duna-deltában raboskodott. 1964. augusztus 3-án a 411. számú törvényerejű rendelet alapján szabadult. Egészségi állapota a börtönben nagyon megromlott. Visszahelyezték az ozsdolai plébániára. 1975 és 1985 között Nyújtódon főesperes, majd nyugdíjba vonult. 1987-ben súlyos agyvérzést kapott. 1997. március 1-jén hunyt el. Csíkjenőfalván temették el.
Forrás: CNSAS, Fond Penal, 157. számú ügyirat, 8. Kötet, 144–166. oldal;
Hetényi Varga Károly: im. 430–431. oldal; Péterszabó Ilona: im. 69–70. oldal;
A Pusztai-Dézsi-Jeges-féle fegyveres ellenállással kapcsolatosan: Székelyföld, 2002 áprilisi szám, 43–118. oldal; Kosza József írásos visszaemlékezései. Csíkjenőfalva, 1993. március 19.

48. Mezei Mózes Levente, Ferenc-rendi szerzetes – húsz évi kényszermunkára és személyi vagyona elkobzására ítélték.
Sz. Zetelaka, 1914. december 21. Szülei: Mózes és Mária, földművesek, három hektár földterület tulajdonosai voltak.
Mezei Mózes Levente Székelyudvarhelyen és Csíksomlyón végezte gimnáziumi tanulmányait. Vajdahunyadon és a Rendi Főiskolán szerzett teológiai képzettséget. Pappá szentelése után 1938-ban beiratkozott a Kolozsvári Ferdinánd Egyetemre, ahol matematika és fizika szakon tanári oklvelet kapott. Tanulmányi évei alatt is nyelvtehetségnek számított, nyolc nyelven beszélt és írt. A Székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban tanított 1948-ig, az államosításig. Móka álnéven novellákat és karcolatokat közölt.
A letartóztatásakor (1957. november 30.) Kézdimartonoson volt plébános.
Ferencz Béla-Ervin szerzetestársa a temetésén 1993. február 10-én a fogarasi templomban azzal kezdte a gyászbeszédét: "Miattam került be a Szoboszlai-perbe, a börtönbe, és én őmiatta." Az ítélet szövege szerint ez az állítás és önvád nem igaz!
Mezei Mózes Leventét 1956. augusztus 15-én Esztelnekről azért küldték Máriaradnára, hogy segédkezzen a búcsújárók gyóntatásában. Erre Szentmártoni Bálint – Odorik atya – is felkérte. Ferencz Béla-Ervin révén ismerkedett meg Szoboszlai Aladárral.
A búcsú befejezése után, 1956. augusztus 17-én Máriaradnától Aradig a vonaton együtt utazott Szoboszlai Aladárral. Utazás közben a folyósón beszélgettek. Szoboszlai Aladár megemlítette: nemrég tért vissza Magyarországról, ahol különböző, egykori politikusokkal tárgyalt. Szoboszlai Aladár azt is megemlítette, hogy Magyarországon államcsínyt készítenek elő, hogy erőszakkal megdöntsék az ottani népi demokratikus rendszert.
Szoboszlai Aladár azt is közölte: egy „ellenforradalmi szervezetet” hozott létre, amelynek az ország minden részében tagjai vannak, a céljuk: az RNK államrendjének megdöntése. Ezért 1956. augusztus 28-ra államcsínyt szerveztek. Szoboszlai Aladár Mezei Mózes Leventének is elmondta: az államcsínyre Magyarországon és Romániában azonos időben kerül sor. Szoboszlai Aladár arra kérte Mezei Mózes Leventét: hazatérte után keresse fel Kosza József ozsdolai és Ráduly Géza gelencei plébánost, közölje velük: növeljék „az elenforradalmi szervezet” tagjainak létszámát! Szoboszlai a jelszót is közölte: „Acélsas”.
Ferencz Béla-Ervin vallomásában azt állította, hogy Szoboszlai Aladár arra kérte, hogy közvetítsen egy üzenetet Brassóba. A fenti üzenetet tehát Szoboszlai Aladár fogalmazta meg, Ferencz Béla-Ervin csak megerősítette.
Mezei Mózes Levente 1956 augusztusában nem utazott el Ozsdolára, az üzenetet csak novemberben közölte Kosza Józseffel. Azzal is vádolták, hogy „az ellenforradalmi szervezet programját és célkitűzéseit, a tervezett állmcsínyt ismertette Tamás Ágoston paptársával, Hajdú Gézával és Hadnagy Jánossal, hogy mindkettőjüket beszervezze”. Mezei Mózes Levente a tárgyaláson a Ferencz Béla-Ervin elleni ítélet meghozatalakor a vád tanúja volt. A Szekuritáté ördögi módszerei közé tartozott, hogy a kínzással, pszichikai terrorral kicsikart vallomásokat az ítélet meghozatalakor bizonyítékként használták fel.
A Kolozsvári III. Hadtest hadbírósága 1958. május 30-án hazaárulás vádjával – 48. rendű vádlottból 29. rendű vádlottnak minősítette – húsz évi kényszermunkára és személyi vagyona elkobzására ítélte, a 199/1950. számú törvényerejű rendelet 1. szakasza „c” pontja, összekapcsolva a 4. és 7. szakasza, valamint a Btk. 25. szakasza 6. pontja alapján. A Legfelsőbb Törvényszék Katonai Kollégiuma 1958. július 24-én az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Mezei Mózes Levente Temesváron, Aradon, Jilaván, Galacon és a Duna-deltában raboskodott. A börtönben is élő lexikon, nyelvtanár volt. Nagyon sok rab tőle tanult nyugati nyelveket. Súlyos betegen, 1964-ben szabadult a börtönből.
Kiszabadulása után Homoródkarácsonyfalván, Medgyesen és Fogarason volt plébános. Érszükület miatt a féllábát amputálták. Így is tovább folytatta lelkészi munkáját. 1993. február 10-én hunyt el. Jakubinyi György érsek temette el, 1993. február 13-án. Ferencz Béla-Ervin szerzetestársa mondott gyászbeszédet.
Forrás: CNSAS, Fond Penal, 157. számú ügyirat, 8. kötet; Péterszabó Ilona: im. 76. oldal.

49. Dénes Dávid, római katolikus plébános – húsz évi kényszermunkára és személyi vagyona elkobzására ítélték.
Sz. Gyergyóújfalu, 1924. december 30. Szülei: Márton és Anna, földművesek, három hektár földterület tulajdonosai voltak.
Letartóztatásakor (1957. december 25., karácsony első napján) hátszegi római katolikus plébános volt.
Dénes Dávid Gyergyószentmiklóson kezdte el a gimnáziumi tanulmányait, a második világégés azonban alaposan beleszólt az életébe: 1944 őszén leventeként Nyugat-Magyarországra került, majd rövid ideig szovjet hadofogságba esett. Leventés múltja miatt a vizsgálati fogságban és a börtönben horthysta-fasisztaként, a Szálasi-féle hadsereg tagjaként emlegették. A székesfehérvári hadifogolytáborból a szovjetek mint kopjást szedték elő, három hónapon át a KGB pincéiben vallatták.
A háború forgatagából és a szovjet hadifogságból hazakerülve, 1946-ban Székelyudvarhelyen érettségizett, majd beiratkozott a gyulafehérvári római katolikus teológiára. Titkos ordináriusát akkor tartóztatták le, amikor őt pappá kellett volna szentelni. Ezért Csiszár Sándor egykori bukaresti érseket, akit kényszerlakhelyre Szászvárosba hurcoltak, arra kérte meg, hogy titokban szentelje pappá. Erre 1951. május 4-én a szászvárosi apácák kolostorában került sor. A szentelésére szökve érkezett és úgy is távozott. Szoboszlai Aladár még megtarthatta ünnepélyes primíciáját, Dénes Dávidnak ez csak negyven év múlva, 1991. július 2-án adatott meg.
Titokban történt pappá szentelése után dr. Jakab Antal titkos ordinárius Hátszegre küldte, mint diakónust, mert Gergelyffy Nándor plébánost letartóztatták.
Szoboszlai Aladárt még abból az időből ismerte, amikor mindketten gyulafehérvári teológusok voltak. Érthető, hogy Szoboszlai az elsők között próbálta meg beszervezni Dénes Dávidot. 1956 tavaszán Hátszegen felkereste a paptestvérét. Ismertette a Keresztény Demokrata Párt programját és arra irányuló célkitűzését, hogy „erőszakkal megdöntsék a népi demokratikus rendszert, s az országban visszaállítsák a tőkés-földesúri társadalmat”. Dénes Dávid ezzel kapcsolatosan kijelentette:
„…minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hazamegyek és beszélek a Szálasi-féle hadseregben szolgáló volt kollégáimmal. Kijelentettem: mindannyian megbízható személyek.”
Dénes Dávid megígérte: a mozgalom vezetőjét felkeresi a temessági plébánián, hogy részletesen megtárgyalják „az ellenforradalmi szervezet” tevékenységét, és jelenthesse az új tagok beszervezését.
Az ítélet megfogalmazója azt is hozzáteszi: Dénes Dávid csak formálisan lett a szervezet tagja, úgy látta, hogy nem érkezett el az idő a rendszer megdöntésére, ezért nem szervezett be új tagokat.
Szoboszlai Aladár 1956 augusztusában Hátszegen újból meglátogatta Dénes Dávidot. Ezúttal a Gyöngyösön élő édesapja is vele volt. Szoboszlai ismertette: az államcsíny tervezett időpontja 1956. augusztus 28-a. Dénes Dávidot azzal bízta meg, hogy utazzon haza Gyergyóújfaluba, szerezzen fegyvert és toborozzon új tagokat, akikkel 1956. augusztus 26-án este legyen a csíkszeredai vasútállomáson, onnan induljanak a bukaresti Északi pályaudvarra.
Dénes Dávid azzal az indokkal nem teljesítette a megbizatást, hogy túlságosan rövid volt az idő. Elkövette azt a meggondolatlanságot, hogy a Szoboszlai-féle szervezkedésről beszélt László Sándor kőrösbányai plébánosnak is.
A Kolozsvári III. Hadtest hadbírósága 1958. május 30-án hazaárulás vádjával - 49. rendű vádlottból 30. rendűvé minősítve – a 199/1950. számú törvényerejű rendelet 1. szakasza „c” pontja, a 4. és 7. szakasza, valamint a Btk. 25. szakasza 6. pontja alapján húsz évi kényszermunkára és személyi vagyona elkobzására ítélte. A Legfelsőbb Törvényszék Katonai Kollégiuma 1958. július 24-én az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Dénes Dávid Temesváron, Aradon, Jilaván, Galacon, Botoşani-ban, Peripraván és Szamosújváron raboskodott. A legsúlyosabb börtön a galaci és botoşani-i volt, ahol állati körülmények között tartották a rabokat.
Dénes Dávid 1964-ben szabadult a börtönből. Ehedi plébános lett. Az 1989. évi rendszerváltást követően aktív szerepet vállalt, megírta és közölte szenvedései történetét. Eheden hunyt el 2003-ban.
Forrás: CNSAS, Fond Penal, 157. számú ügyirat, 8. kötet; Új Ember, 1991. február 24.; Léstyán Ferenc: Az erdélyi római katolikus püspökség a kommunista rendszer első évei alatt. Régió, 1991/3. szám.

50. Pataki Olga, szociális nővér – húsz évi kényszermunkára és személyi vagyona elkobzására ítélték.
Sz. Nagyvárad, 1911. augusztus 28. Szülei: Emil és Stefánia, vagyontalan tisztviselők voltak.
Letartóztatásakor (1958. január 17.) felsőkereskedelmi végzettséggel, az 1950-ben betiltott Szociális Nővérek Társaságának tagjaként a vádirat szerint „illegális” karitatív tevékenységet fejtett ki.
Alexia nővér – ahogyan rendtársai és a hívek ismerték – a családtól nagyon mély vallásos nevelést kapott. Édesanyja Bécsből került Nagyvá


.: tartalomjegyzék