Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2015 - Február
Horváth Előd Benjámin

Ablak

Figyelj, elmondok akkor mindent.
Arra az esetre, ha már letetted,
végeztél vele. Amikor minden könnyebb.
Vagy csak úgy teszel mintha. Elválik,
ahogy a csepp a testtől.
Szerencsére akkor már fiatalabb leszel.
Az a trip, ami lesz, már más trip.
Ha otthonoddá teszed majd a száműzetést is.
Ne mondd többet, hogy megint,
hanem keress valami mást.
Gondold meg, amíg tekersz egy cigit,
ha ismétled magad, te fogsz unatkozni
a legtöbbet (így van, ez a legnehezebb.
Meg a hülye türelem).
 

Gondolj ablakra. És nincs ilyen kánikula
(de maradhat ágyadban ez a két édes francia).
Hanem tavasznak rohanunk fejjel,
a szeretet fröccsen a falra.
Nem mormolod megrögzötten
a kipróbált igéket. „Virágzás,
virágzás, virágzás.” „Kurva.” „Alma.”
 

Mert folyton szavakkal töltöd ki a lékeket,
aztán elfelejtesz újakat tanulni.
Most már ilyen egyszerű lett. „Gellérthegy.”
„Napkelet.” Ötön bogyót törtök.
Felszívtok egyet-egyet. „Ne drogozz többet.”
„Megint” csak a tengerhez kéne kijutni,
„mon chéri.” Hát hagyd azt a geci ekit.
És tölts több időt emberek között.
Tanuld meg újra szeretni a nőket.
„Különben, Benji, tényleg baj lesz.”
 

Látod, mégse mondok el mindent.
A korhadt ágaidról beszélek,
minden kezed a szélbe törik
és forró, sivatagi ez a szél,
évek óta elakadt a légkondi.
Ezeket most már mind le kéne törni.
Beoltani, tisztogatni, rendszerezni.
 

Gondolj az első bugyira, amit akkor
olyan boldogan sodortál le
két vakfényes női lábról.
„Persze, az is megcsalás volt.”
(„Atyaég. Te aztán tényleg el vagy veszve.”
„Tudom, uram. Ezért áldozok annyit
napkeletre, szexre, drogokra meg szeszre.”)
 

Akkor mondok mást. Tizennégy éves vagy.
Most látsz először csupasz női testet,
ahogy napolajjal keni be magát, ott lenn is,
a gyér szőrzetet, már vagy hétszer is meglested.
Aztán fürdőszoba, boldog önkívületben
hallgatod szíved ritmusát, onanizálsz.
Talán azóta sem láttál szebbet.
„Azóta sem láttam szebbet.”
 

Kezdetnek jó. Ringasd vele kicsit magad.
De ne vidd túlzásba, ez is már a múlt,
ne nyúlkálj bele sokat, hagyd a napolajat.
Gondolj ablakra, amiben állsz. Ne izzadj annyit.
Mondj pár betanult sort, ha éppen nincs mit.
(„Semmit sem hoztunk a világra,
világos, hogy ki sem vihetünk semmit.
Azért ha van ételünk és ruházatunk,
elégedjünk meg vele. Ámen.”)
De inkább maradj hallgatag. Várd meg,
míg elalszanak a franciák, aztán nyisd ki,
hogy beláthassad végre éjkék partodat.




.: tartalomjegyzék