Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2015 - Július
Adorjáni Anna

Csörömpöl a szó

Michel Houellebecq: Behódolás – (Budapest, 2015, Magvető Kiadó)

Ki gondolta, hogy 2015-ben Nyugat-Európában lehet olyan kitalált történetet írni, amely valódi életveszélybe sodorja a szerzőjét? Ki gondolta, hogy 2015-ben Nyugat-Európában lehet olyan könyvet írni, amelyből öt nap alatt elkel 120 000 példány? Houellebecq új könyve magyarul Behódolás címen látott napvilágot (kíváncsi lennék, vajon hány példányban), és a témája egyben a kontextusa is: a francia, tágabban a nyugat-európai politikai, társadalmi és gazdasági rendszer.

A szerző egy fiktív, 2022-ben, Franciaországban játszódó regényszerű és formájú történetben beszélteti el melankolikus és cinikus hangú hősével, François-val, a Huysmans-szakértő irodalomprofesszorral a felvilágosodásban gyökerező nyugat-európai szekularizált és individualista kulturális hagyomány csődjét, és ezzel párhuzamosan a patriarchális, család- és vallás-centrikus kultúra meghonosodását a Muzulmán Testvériség nevű párt kormányra kerülésével. Az eladási számok mellett az is mutatja Houellebecq felvetésének aktualitását, hogy Párizsban, ahol a regény játszódik, jelenleg a lakosság kb. 18%-át teszik ki a bevándorlók, a muszlimok aránya pedig 15%, 1.7 millió fő. Az Európai Unióban jelenleg 19 millióra tehető a muszlimok száma, amely mintegy 4%-a a teljes népességének. Európa népességnövekedése az elmúlt 10 évben 85%-ban a bevándorlásból adódott, a muszlim lakosság pedig 10%-kal szaporább a többi európai népcsoportnál.

Houellebecq regénye arra a tézisre épül, hogy a politikai, gazdasági és társadalmi rendszer szabályozza az egyes ember életpályáját, amely ha nem is ellenséges, de közönyös az egyén boldogságával szemben – ez a szemlélet egyébként nem csak a Behódolásra jellemző, a szerző többi regényének cselekményét és karaktereit is erre a meggyőződésre fűzi fel. François, a narrátor kivételesen tehetséges, elismert kutató, szakmai tekintély, anyagi helyzete kielégítő. A szakmai pályára való ráállás, a társadalmi beilleszkedés, a kívánatos társadalmi státusz és anyagi körülmények elérése, a karrier és a siker egyhangú, kiszámítható és színtelen élethez, a szabadság elvesztéséhez, és mély szomorúsághoz vezetnek – állítja a regény és hőse.

Az egyén szakmai és magánéleti döntései mindezek folytán könnyen tipizálhatóak és modellezhetőek. A tanítványai közül választott barátnője, Myriam szerint François például „grunge macsó személyiség”, amellyel nem egyeztethető össze a kifinomult ízlése a lakástextíliák tekintetében. A főhős ezt azzal utasítja el, hogy a lány a magazinok fogyasztói tipológiáját alkalmazza a személyisége leírására. A tudományos nyelvezet, a cinizmus azonban nem csak azt teszi lehetővé hősünk számára, hogy valamilyen módon együtt éljen a boldogtalanságának, az élete megrekedtségének tudatosításával járó rossz közérzettel, depresszióval, hanem ugyanakkor az intimitástól is megfosztja, amikor éppen ezzel a beszélgetéssel megy füstbe az együttléte a lánnyal: „Még dugni sem volt kedvem, vagyis egy kicsit volt kedvem a dugáshoz, de ugyanakkor egy kicsit a meghaláshoz is.”

A kíméletlen megfigyelő, az adott világ varázsainak mérnöke számára a jövő előrelátható, „egyetlen pillanat alatt darabjaira hullhat a politikai rendszer, amelyben gyermekkorom óta éltem, amelyhez hozzászoktam, és ami jól láthatóan repedezett már egy ideje”. Az emberek többnyire a helyzethez illő ruhákban a helyzethez illően viselkednek. De nem csak a strukturális változások, hanem a magánéleti és szakmai döntések is megadott sémát, tipológiát követnek: „az ifjúságom idején érvényben levő szerelmi modell szerint (…) a kora kamaszkorhoz köthető szexuális csapongást követően a fiatalok kizárólagos, szigorú monogámiára épülő szerelmi kapcsolat mellett kötelezték el magukat, amelyben már nem csak a szexuális, hanem a társas tevékenység is belépett a képbe. (…) A változó időtartamú, eltérő mennyiségű szerelmi kapcsolatok arra szolgáltak, hogy valamiféle végső megdicsőülést jelentő, egyetlen kapcsolatba torkolljanak, amelynek házastársi és végleges jellege lesz, és a gyermekek nemzésén keresztül a családalapításhoz vezet.” Ez a cinikus, kvázi-tudományos, távolító nyelvezet teszi egyszerre viccessé és rendkívül szomorúvá, nevetségesen komolytalanná és véresen komollyá Houellebecq regényét. Houellebecq regénye elsősorban azok számára izgalmas olvasmány, akik utópiaként vagy tézisregényként olvassák a könyvet.

2022-ben, Franciaország fővárosában, amely igencsak hasonlít az általunk is ismert francia fővároshoz, miközben François egykedvűen tartja irodalomkurzusait az egyetemen, publikál a Tizenkilencedik Századi Szemlében, kollégáival megtárgyalja „az egyetemi hierarchián belüli kinevezéseket és karriermozgásokat”, szerelmi és szexuális életének sivársága felett kesereg, a választásokon megjelenik Mohammed Ben Abbes, a Muzulmán Testvériség képviselője a francia politikai életből ismert valós szereplők mellett. Mohammed Ben Abbes a választásokat kísérő polgárháborús események közepette meggyőzi a tévénéző-választó polgárokat, hogy semmi ijesztő nincs a küszöbön álló változásban. Következetes nyugalommal kormányra kerül, felszámolja a világi oktatást és bevezeti a többnejűséget, a gazdasági és külügyminisztériumokat pedig átengedi koalíciós partnerének, a szocialistáknak.

François egyetemi oktatói állását csak a muzulmán hitre való áttéréssel őrizheti meg. Hogyan, milyen értékek, sémák, beidegződések mentén dönt hősünk, aki számára „már semminek sem volt tétje, leszámítva, hogy milyen indiai készételt melegít fel vacsorára a mikróban”, egy ilyen új, szokatlan döntéshelyzetben?

Mohamed Ben Abbes szerint „akié a gyerek, azé a jövő, és kész”. Franciaország évszázadok óta nagy hangsúlyt fektet az oktatásra, az állami fenntartású, erősen centralizált, hierarchikus és vizsgaközpontú francia oktatási rendszer garantálja a bevándorlók integrálását az ország kultúrájába. Az oktatás átvétele és a demográfiai mutatók átbillentése a család intézményének támogatásával és a nemek közti egyenlőség megszűntetésével, erős alternatívának tűnik a Nemzeti Front ideológiájával szemben, aki az európai őslakosok szimbolikus közösségének eszméjével agitál.

Mohammed Ben Abbes aligha tesz mást, mint a 18-19. századi nemzetépítők: a nyelv megkettőzésével ismerős fogalmakkal, otthonosan csengő, pozitív tartalommal telített szavakkal beszél az elkövetkező gyökeres változásokról, tudatában van annak, hogy a legégetőbb, megoldhatatlan, vagy drasztikus változásért kiáltó problémákról az emberek még hallani sem szeretnek. Bár az irodalomelméleti fejtegetések, Huysmans életművének elemzése és értékelése igénybe veszi az olvasó türelmét, nagyszerű ötletnek tartom, hogy az aktuálpolitikai változások hősünkkel újraolvastatják a 19. századi szerző műveit és új értelmezési lehetőségek ötletével gazdagítják. Így valóban a 19. századi szerző lesz az a barát, aki az írásai által „jelen van” (François a regény elején az irodalom kivételességét ebben a jelenlétben fogalmazza meg), aki a forrongások idején Dél-nyugat Franciaországban tett útja során vele tart, aki a változások közepette kitart mellette, és aki lehetővé teheti számára a belépést az új muzulmán hitű és többnejű egyetemi oktatói létformába.

A fentiek fényében nem csoda, hogy Houellebecq takarékos a stilári elemek és a cselekmény felépítésének tekintetében: az egyes szereplők a szócsövei egy-egyideológiának, egy-egy típust testesítenek meg, egyes társadalmi rétegek tipikus, ideáltipikus képviselői a regényben felbukkanó alakok. „Ez a kijelentésem természetesen baromság volt, … de az erőviszony szónak mindig megvan a hatása egy beszélgetésben, az ilyesmi Clausewitz és Szuc-ce olvasóra utal.” A szereplők jellemzése többnyire a fogyasztási szokásaik leírásával történik. A főhős egyetemi kollégája, Lempereur „erős, viszonylag megnyerő jobboldali értelmiségi feelinget áraszt”, aki nem ülne be az egyetemmel szemben levő kávézóba, csak a Delmas-ba. Egy másik kolléganője, Alice „minden körülmények között a helyzethez illő ruhát fogja felvenni”. Houellebecq többnyire megspórolja a szereplők felvezetését: megjelennek, beszélgetnek a főhőssel, majd eltűnnek a regényből.

Jóllehet a leírások terjengőssége, a szereplők monologizálásra való hajlama, néhány jelenet öncélúsága döcögőssé tehetik az olvasást, a Behódolás nyelvezetének cizellálatlansága ellenére rendkívül érzékeny könyv. Érzékenyen és jó érzékkel nyúl egy igen nehéz és komplex témához, érvényes kérdéseket és problémákat fogalmaz meg egy működő és lekerekített történetben. Az is beszél róla, aki nem olvasta. Houellebecq könyve 2015. egyik fontos eseménye.




.: tartalomjegyzék