Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2015 - Augusztus
Szepesi Attila

A zöld szatír

– barbár szonettek –

(részlet)

 

„Az események, melyek az időben

Mindig egyformán vannak, voltak, lesznek,

Egymás után jövőnek látszanak…”

(Czóbel Minka)

 

EGY ASSZONY

 

Sosem felejtem el azt a

hisztérikusan sikoltozó középkorú asszonyt, aki

1956. október 25-én

a Szabadság-tér sarkán fel-alá

futkosott fejét fogva eszelősen.

Körülötte döbbenetükbe némult menekülők,

kiskatonák, vasutasok, kópé diákok tolongtak, ő pedig

azt rikoltozta, hörögte fuldokolva: Tüzel… az ávó! Mindenki… meghalt!

A Kossuth-tér felől jött, ahol

elhallgatott már a háztetőkön a géppisztolyok baljós kelepelése.

Fél cipőjét elveszítette, és csak sikoltozta

kiguvadt szemmel: Mindenki… meghalt… mindenki!

Aztán térdre rogyott és felsebzett tenyerével

véresre verte a földet.

 

A RÉGI GALERI

 

Micsoda kompánia volt a hatvanas évekre szét-

széledt régi galeri! A hajdani Tőzsde-palota, a későbbi

Tévé-központ tövében gyűltünk össze és párhuzamosan ment a

snóbli, a foci, az ulti meg a snurr. Itt megvalósult a sokat emlegetett

társadalmi egyenlőség: együtt kergette a labdát a bokazenész

vagabund, a szívekkel és vaginákkal teletetovált esztergályos, meg a

későbbi főügyész. Velük a börtöntöltelék kasszafúró, az okulárés

filosz, a kocsmai tangóharmonikás, a szájbőgős cigány, meg a

pártkarriert befutott közlekedési mérnök. Nem firtatta

senki, ki kicsoda. Volt, aki sebészorvos lett Svájcban, volt, aki

felcsapott fakabátnak, de olyan is, aki besurranó tolvaj maradt. Ma már

csak ritkán hallok hírt róluk. Néhányukat elnyelte azóta – nem is

a pesti, hanem a Hádész borzongató nevével fémjelzett – fekete

alvilág.

 

FELIX PANNÓNIA

 

Ave Felix Pannonia, vándor hadak dúlta téres

puszta, égtájak keresztútján avarok és longobárdok bebolyongta

Hunnia. Vágtató tatárok felperzselte föld. Szent László

lovasainak dobrokolása. Bakonyi remeték didergő

erdeje. Hamvából százszor újra-elevenedő

főnix. Kalevala-szóval Unkaralainen. Rusztaveli

varázslatos nyelvén Ungruli. Süveges püspökök és vijjogó müezzinek

égbökő tornyaival ékeskedő. Ábrándok reménytelen

sivataga. Fogyó emlékeit szemezgető janicsár végvidék, kies

Madzsarisztán. Ungarn, Hungary: barbár róna. Jajszó és zsoltár. Rákóczi

kesergője. Kodály és Bartók lépteire emlékező viharok-dúlta

Transzszilvánia. Talicskás tótoknak ígéret és nyomorúság telke,

Madarsko. Vöröscsillagos tankok letiporta vigasztalan

Vengrija.     

 

HOLDKÓROS

 

Néha szerettem volna holdkóros lenni, álmában

nekilóduló kelekótya, aki imbolyogva

lép roskadt grádicsokon, fehér

lepedőbe bugyolálva, mint a mesék bohókás

balekja. Táruló ajtókon átsuhan, ablakok tükrén látja

görbült magamagát. Teraszok

billegő karfáin egyensúlyoz, háztetők

csikorduló cserepein. Karját

maga előtt kinyújtva halad előre. Csimpaszkodik

kopár tűzfalak rücskeiben, rozsdaette vas-

létrákon. Arcát a hideg égitest felé emeli, tán motyog is

magában. A kormos kémények tövén megpihen, aztán

lódul tovább, előre – botlasztó akadály mit neki! Lép minden

földi nyűgtől elszabadulva. 

 

SARUBAN ÉS DARÓCBAN

 

Egyik beregszászi vendégeskedésemkor Ekkel ükapám

házában szálltam meg, ahol afféle kvázi-rokonok éltek. Ebéd

után fel akartam menni körülszimatolni a padlásra, de lebeszéltek: ott

minden csupa por és pókháló. Én ugyan nem bántam volna – de ha nem, hát

nem! Fájdalomdíjul előkotortak a fiók kusza mélyéből egy

papírdobozt. Elfoszló dokumentumok és kávébarnára üszkösült fotográfiák

lapultak benne. Egyiken egy mosolygó fiatalember, akiről

elmesélték: ükapám öccse, aki egy borgőzös éjszakán el-

kártyázta apai örökségét. Másnap összecsomagolt és nyoma veszett. Csak

három évtized múltán kopogtatott be az atyai

házba, szerzetes-saruban és darócban. Nénje felismerte és könnyek között

borult a nyakába, de ő – bár láthatóan megrendült –, mégis zord

önfegyelemmel és szótlanul elhárította a babusgatást. Kért egy tányér

ételt. A konyhalépcsőn kucorogva megette, majd fejbiccentve távozott.

 

A ZÖLD SZATÍR

 

Mi minden kacatot találtam

a Duna fövenyében:

lila ametisztet, rozsdás ágyúgolyót, áttetsző hegyi-

kristályt. Orsócsigák héja közt római

cseréptörmeléket a lecsorgó szakállú császár arcmásával.

Margarétás török pipakupakot, patkószöget, csorba dzsidát és

hullám-hengergette mamutfogat.

Fő-fő kedvencem mégis az a reneszánsz

kályhacsempe, melyen egy zöld szatír

leskel a lomb közül,

tekintetében nem szűnő tüzekkel.

Mintha a rég halott Pán

elszéledt seregének

kaján hírmondója volna.

 

B-ETŰD

 

Bicskás borharapókban Bacchus barátja,

bicebóca bikaborjú, bőmellű babák, bibircses boszorkák

bohó búbolója, bálványimádó

bandita. Balga betűk

birodalmában bóklászó beavatott. Bolhacirkusz

bakarasznyi bohóca, botrányhős

betyár. Bögyös bártáncosnők bárdolatlan

bámulója, beszari békebírák bátra, berkenyésben bumfordi

bogarász. Baziliszkusz babonás bátyja, bükkerdőn

barangoló bakafántos, bukfencező béka-

királyfi, bandzsa bagoly, búvalbélelt

bölcsek busa balekja. Borostás bámész, bábeli

blablák babérkoszorús bajnoka.

Beregszásztól Budáig bandukoló bikfic bolondgombász. 

 

A KÁRBUNKULUS-TORONY

 

Apám sajnos megsemmisítette

cipszer nagyapó noteszét, melyet még selmecbányai

furfangos diákként írt tele mindenféle ákombákomokkal, olyas-

félékkel, mint az egyiptomi hieroglifák. Ha megkérdezték, mik ezek a

krikszkrakszok, azt válaszolta: régi tátrai erdészek jelzései. Ám apám arra

gyanakodott: erdőmérnök-hallgató korában Artúr papa a rettegett hegyi

rabló, Axamit kincse után kutathatott, ahogy sokan mások, persze

hiába, mert a bujkáló martalóc a Kriván vagy a Kárbunkulus-torony környékén

rejthette el egy barlangban a zsákmányt, mielőtt a császári fogdmegek

fülön csípték és máglyán megégették Eperjes főterén. A hólepett

ormok alatt kanyargó ösvények és szirtfalak tele voltak mindenféle jellel. Az

igazság sosem derült ki, mert amikor – már nagyapó halála után – az ávó

házkutatásai mindennaposakká váltak, apám tűzbe dobta a noteszt, nehogy

meggyanúsítsák valami titkos összeesküvéssel.

 

KÁRTYAVETŐK, TENYÉRJÓSOK

 

Schéner Miska, letetted az ecsetet, kezet se mostál, és most

ki tudja, miféle bumfordi mamlaszok és nyámnyila

kutyaütők menetében bandukolsz bolondul botladozva a sehova se

kanyargó kajla országúton. Mindig szeretted a karneváli

forgatagot, de vajon így képzelted-e időn-túli utolsó utadat? Zúg

körötted a se-múltja, se-jövője szél, és vihogó busók figuráznak, csalfa

kártyavetők, tenyérjósok, gólyalábon billegő talján mutatványosok, moreszka-

táncot ropó nyalka vándorcigányok. Odébb csengettyűt

 rázó pápista ministránsok, idétlen tangóharmonikát nyeggető

fekélyes koldusok és arcukat

veszített bélpoklosok ballagnak. Micsoda középkori örvény! Gondolom, mielőtt

felkerekedtél, fejed búbjára lökted három hetyke kalapod és

lecsorgó szakállad végigsimítva álltál be a

kajánul kavargó gyülevész álca-seregbe.

 

CSUANG-CE

 

Az ürességben álmok keringenek,

kongó térben vad ábrándok, titkos jaj-

szavak. Micsoda légi

karnevál: szörnyarcokkal áramlik a levegő. Szél-

boszorkák vijjognak. Egymáson át-

tűnőben alkimisták éjféli gyertyalángja és

Gábriel, a négyszárnyú angyal – kardja szívünk felé mutat. Haldokló

bolyong utoljára a gyerekkori

kert mohos fái közt. Felégett világvégi városokban

emberforma véglények kóvályognak – falók-ürítkezők.

Zúgó ősvizek: fogatlan csecsemők emléktelen emlékei. Ördöglátó

sámánok megigézett sivalkodása fojtó füst alatt. Dübögő

dobok az idő mélyéből – köröttük róka-, medve-, hiénapofák.

Csuang-ce lepkét, a lepke Csuang-cét álmodik.




.: tartalomjegyzék