Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2015 - Augusztus
Turczi István

Versek

NÉPDAL

Gondolj el valamit, ami jólesik. Mondd: asszonyod fürdik a tóban. Ismételd meg: fürdik a tóban. Illessz hozzá tájat: opálos, tagolatlan derengésből sződd újra alakját. Bízd magad a csöndre, és nagyon figyelj. Láthatod: ahogy hosszú vizes haját előre-hátra dobja, megremeg a föld. Szél fésüli, víz a tükre. Meghitt füvek beillatozzák. Fenyők vigyázzák méltóságát. Felhők utánozzák mozdulatait. Madárraj dicséri, miközben pillantásod aranypora messziről hull rá. Az est csak egy borzongás szemhéjad alatt. Csípőt, hasat, kebleket, végtelen megtérések helyeit világítja be a tűlevelekről aláhulló nedves fény. Kitartó szitakötők surrannak bőre és emléke közé. Tedd meghitté: kezedben lebbenjen rétpuhaságú törülköző. Már kész a rajz; ujjaid, e fázékony madarak, hozzárepülhetnek végre, mielőtt elfödi előled a gyorsan leszálló éj-paraván.

BUKÁS

Föld alatti birodalmadban csupa ragyogás az élet. Szelíden visszafelé folydogáló vizek. Vegytiszta halak, néma madarak, megüresedett emlékekre gombostűzött lepkék. És a levegő: szárnyak antitézise. Földágyék-mélyi  évszaktalan rügyezés. Úgy teszünk, mintha nem értenénk, de minden világos. Egyazon védtelenség mélyére lökve, dermedt-boldogan állunk, mint az egyenletes fényben szétosztott ítélet. Egykori barátaink mind idegenek. De nem félünk egymástól, meghitt füvekből főzünk levest. Játékkockák labirintusában lakunk, amióta megszűnt az elkülönülés. Nem vezetnek utak, nincsenek irányok, nincs rossz választás, sőt választás sincs. Új lények töltik be a kimúlt nyelv keltette űrt. És még lejjebb, ami szinte már magasság, a szavak helyén, e semmihez sem fogható bukás árványi csöndje vár.

SZIVACSKŐ

Mintha virradna a szivacskőben. Most ne gondolj rá, elfeledheted, hogy feledésből vagyunk gyúrva. Dicsérd a bőkezű eget. Némaságát némán viszonozd, ne szórd meg, szokásod szerint, vörös átkokkal. Nem szem keverte színeket fogsz látni, becsüld meg. Arra járhatsz, amerre senki, nem kell gyomorfalat másznod reggeltől reggelig. Ám legnagyobb utad is a tenyereden marad. Aztán megszakad, de ne siessünk előre. Végre a többiekből is láthatsz mást, nem csak egy indítékot. Mindegy, merre tartasz, valaki mindig lesz, aki épp szembe megy veled. Míg te világegyetemed égi szögét és  fényes köldökét figyeled, esetleg földet vagy poézist művelsz, mások házalnak sebeiddel. Kis pihenőnek tekinteni a szót persze kockázatos. Várni, hogy valamikor talán majd egyetlen ön-zengő tömör és megalitikus költemény hasadhasson belőled, rád vall. Mintha virradna a szivacskőben.

COGITO ÚR BÓLINT, TEHÁT VAGYOK

[Remake: Zbigniew Herbert]

 

Most, hogy magunkra maradtunk, végre beszélhetünk egymással mint férfi a férfival. Tudom, kifakadásom nem kíván római jellemet. Hajlamos vagyok elveszni a részletekben, és fel van jegyezve néhány más baklövésem is. Így aztán egyenlőtlen a küzdelem, bár drámai epizódokban bővelkedik. Például a saját halál esete, melynek dátuma ízlésem szerint biztosan nem vonul be a történelembe. Olyannak képzelem, ahogy búcsúzáskor elmozdul a táj. Közeledik a távol, távolodik a közelség. Vonatra szállsz, és igeidőt váltanak a sínek. Amióta a tárgyak oly sötéten, gyűlölködve kerülnek, többet gondolok rá. Eldönthetetlen, álom-diktátum ez, vagy éber nézet, amely mögött valaki más már lesben áll. Rég eladtam könnyeim, kerteket sem ápolgatok fejemben, és most nem könnyű felcserélni a tápláló kínt új reményre. Majd kinézek egy jó száraz helyet, és elásom utolsónak szánt szavaimat.

KÍGYÓSZISZ ÉS KONTYVIRÁG            

[Remake: Jaroslav Seifert]

Kérdezitek: mit tudnak még a nők. Mindent, nyilvánvalóan.Övék a Mennyek országa. Ez egy késő esti tévévetélkedő, csak felnőtteknek. Ők írják, játsszák, rendezik, és nekünk is jut pár használható szerep. Minden egyes adás kész aromaterápia. Költőien: mint kancsót párával a víz, lényüket titkuk betölti. Értik, amit mi másként értünk. Szemükben homokóra. Türelmesen nézik, ahogy a vágy újraönti arcunk. Szítják a bőr alatt megérintett tüzet. Alkut kötnek, ruhát és testet váltanak, azután ismertetik jogainkat. Mosolyukban kígyószisz kékje keveredik a foltos kontyvirág mérgező zöldjével. Csak azt ne hagyjátok bebeszélni magatoknak, hogy nem ezt akartátok? De ha történetesen menekülnétek,  velem együtt nem tudjátok miért, hova. Meglehet, igazatok van, szeretkezés után az a rövid csönd a halálhoz hasonlít.

 

BÉCSI TALÁLKOZÁS KASSÁKKAL, 1925 TAVASZÁN

[Remake: William Carlos Williams]

 

Érzi, barátom, az önkívület illatát? Harang, sziréna, kerékrobaj hasít át a gőgös városon. A szél hangja itt, akár egy kiáltványé. Repednek a gipszstukkók, robbannak a csendéletek, lefolynak a lila aktok. Lássa be, nekünk villognak a fények, és a pincér is nekünk paroláz a Kärtnerstrasse egyetlen olcsónak mondható teraszán. És a nők, ez az igazi atonális zene.A világon nincs jó, amit ne nőktől kapnánk. Demonstráljuk az alázatot. Hallgassunk, ahogy a torkunkon kifér. Beszéltessük március aranyhullámait magunk helyett. Olyan sokáig éltünk a föld alatt. Tanuljuk el a szükségen túli formát. Csukott szemmel keverjünk új színeket. Más vörös kell úgyis, ha elered az orrunk vére. Lehetnénk akár boldogok is, de minek, ha boldogok vagyunk. Megharcolt kezek találkozása a miénk, versbe fogható. Ha majd hazaengedik, vigye magával ezt a délutánt is.      




.: tartalomjegyzék