Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2015 - Május
Gajdó Ágnes

Nyomkeresés ingoványos talajon

Bíró-Balogh Tamás: Mint aki a sínek közé esett. Kosztolányi Dezső életrajzához– 

 

Bíró-Balogh Tamás szépíróként indult az 1990-es évek elején, stílusára elsősorban az irónia, a groteszk humor volt jellemző. Az Egy füzet magánélete című pepita kötete 1993-ban jelent meg az Ab Ovo Kiadónál, novellákat, félperceseket, jelenéseket tartalmaz. Karinthy mellett Kosztolányi Dezső is hatott az akkor még Balogh Tamás néven publikáló szerző prózájára. Később a szépirodalmi munkát háttérbe szorították az irodalomtörténészi-filológiai kutatások. A Szegedi Tudományegyetem doktoranduszát, majd a Modern Magyar Irodalmi Tanszék munkatársát Ilia Mihály és Lengyel András vette pártfogásába, s nekik köszönhető, hogy az ifjú kutató figyelme egyre inkább a filológiára irányult. A szívós és elkötelezett kutatómunka eredménye vitathatatlan: Bíró-Balogh többek között sajtó alá rendezte Kosztolányi Aranysárkányának ifjúsági változatát (2004), valamint Schöpflin Aladár levelezését (2004); felfedezte és kiadta Nemes Nagy Ágnes addig ismeretlen regényét, Az öt fenyőt (2005). Tevékenységét a szakma is elismerte, Nyerges András például „a filológia ifjú vitézé”-nek kiáltotta ki Bíró-Baloghot: „ez a fiatal filosz tehetséges, szertelen és izgatott, azaz beillene poétának is, Balogh Tamás erudíciója azonban kifejezetten filológiai tehetségre vall, az ilyesmi pedig nálunk a fehér hollónál is ritkább.” (Élet és Irodalom, 2007/13.)

Nyerges megállapítása óta eltelt hét esztendő. Bíró-Balogh Tamás azóta is fáradhatatlanul kutat, aprólékos munkával igyekszik minden létező szálat kibogozni, minden lehetséges nyomot megfejteni. Több évtizede gyűjti például Radnóti Miklós dedikációit, de megvizsgálja a mások által érdektelennek tartott mosócédulákat, sajtpapírokat, és nemegyszer veszélyes területekre is merészkedik. Mint például a Kosztolányiról szóló, nemrég megjelent tanulmánykötetében. A következetes filológiai munka itt is tetten érhető, ám a téma meglehetősen kényes volta miatt a könyv vélhetően nagy vihart kavar. A Mint aki a sínek közé esett Kosztolányi Dezső életrajzához járul hozzá néhány rövidebb-hosszabb tanulmánnyal, amelyek zöme az író 1919 és 1921 közötti újságírói ténykedését, szerepvállalását tárja fel igen részletesen.

Bíró-Balogh rámutat arra, hogy „nincs Kosztolányi életrajzi kronológia, és nincs Kosztolányi-bibliográfia, így műveinek nemhogy kritikai, de valós összkiadása sincs. A kortársi visszaemlékezéseket sem gyűjtötték még össze. Mindezek nélkül pedig lehetetlen teljes, hiteles életrajzot írni.” (10.) A szerző sorra veszi a Kosztolányi-kutatás legújabb eredményeit, és megállapítja, hogy abban az időben, amikor „Kosztolányi első számú kedvence lett az értelmező iskoláknak, azok éppen az életrajzi kutatások fölöslegességét, sőt a megértésre vonatkozó káros hatását vallották. Magyarán: elmaradt a Kosztolányi-»nyomok« felkutatása, összegyűjtése, illetve annak, ami van, az értelmezése.” (18.) Nem csak a korabeli sajtóban érdemes nyomozni, sokat elárulnak a levelek is, ezért az életrajzíráshoz – véli Bíró-Balogh Lengyel Andrással egyetértve – elengedhetetlenek. 

A kötet több tanulmányában mégis egy-egy újságcikk vagy publicisztikai sorozat áll a vizsgálódás középpontjában. A Pardon-rovat történetéhez vagy az Egy Kosztolányi-cikk és kontextusa című dolgozat az Uj Nemzedék évfolyamainak alapos tanulmányozása közben született. Bíró-Balogh a Függelékben közzé teszi Kosztolányi A magyar irodalom és az ő irodalmuk című, hétrészes, erőteljesen antiszemita beállítottságú cikksorozatát, amely 1920. szeptember 25. és október 24. között jelent meg a lapban, név nélkül. Kosztolányi itt sem, ahogy a Pardon-glosszáknál sem vállalta nevét az esetleges sajtópereket elkerülendő. A stilisztikai elemzés, az árulkodó szófordulatok Kosztolányi szerzőségére utalnak.

A kötetben olvashatunk Kosztolányi egy elkerült sajtóperéről, melynek megoldásához Móra Ferenc segítségét kérte, és szó esik aVérző Magyarország című irredenta antológiáról is, melynek második kiadását Kosztolányi dolgozta át és szerkesztette. A Kosztolányi Dezső és a Széphalom című tanulmány a költő szegedi kapcsolatait, a szerkesztő Zolnai Bélához fűződő kapcsolatát tárja föl, bemutatva nemcsak a szakmai viszony, hanem a két karizmatikus személyiség változásait is.

Bíró-Balogh szinte mindent felfejt, ami filológusi szemmel és érzékkel a Kosztolányi-publicisztikából kiolvasható. Mint írja, „Kosztolányi életének nyomait jobbára magam kerestem és próbáltam olvasni belőlük.” (37.) Az antiszemitizmus és irredentizmus kérdése azonban nyilvánvalóan még további, megfontolt és körültekintő vizsgálódásokat igényel ahhoz, hogy hiteles és teljes Kosztolányi-életrajz szülessék, de az első lépést az ingoványos talajon a szerző megtette. Az Irodalmi Jelenben Boldog Zoltán úgy összegez: „Bíró-Balogh Tamás kötete zavarba ejtő, hiszen feszegeti a tabukat, miközben újabb fontos kétségeket ír hozzá Kosztolányi nem létező életrajzához. Vagy éppen a legproblémásabb időszak tárgyalásával kezdi el azt.” (http://irodalmijelen.hu/2014-nov-10-1542/kosztolanyi-dezso-az-antiszemita-revizionista-zsarnok – letöltve 2014. november 18.)

Egy biztos: a majdani Kosztolányi-életrajzhoz értékes építőkövek találhatók Bíró-Balogh izgalmas tanulmánykötetében.




.: tartalomjegyzék