Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2015 - Június
Ágh István

Makett-falu

A Fő utca nagy, hosszúkás asztallapon húzódik végig,

nincs mögötte mező, csak a szélső ház jelzi, hogy  lehetne,

a telek sarkán álló fenyő és a templomtorony  között

feszülő   pókfonálon lóg  egy bogár, megdermedt vércsepp,

kinyúlik az akácos  védőernyője észak felé a semmibe,

erre  már  vízelvezető árok sincs, csak a zölden lecsorgott festék,

üres telkek szántóföldje a derékszögű hajlék után,

fészket  képzelhettek ide a szülők családos gyermekeiknek,

 

ahogy a másik oldalon is terem a kert  beépítetlen,

aztán  az utca mindkét felén pirosan váltakoznak a cseréptetők

a szürke zsuppal, a pálcikán csutakból készült fák, az udvarokban

leképzett pajta, disznóól, kutyaház, trágyadomb, és az

árnyékszék, mint valami őrbódé,  árnyékában  a falnak,

egy-egy karvaly tépte  galambdúc, mint mákgubó a szárán,

a  felvégen még keskeny utca   az alvégnél  szélesedő

térbe tágul, közepén tavat jelez egy tintafolt, szederfa

 

borul a kőkeresztre, azon fölül a templom, oldalt a paplak

kúriás büszkeséggel sárgáll az elemi népiskolára,

lejjebb  a sarokban  az  egyetlen kapu mögé bújt három porta,

a domb alatt a kanász s a harangozó háza a kovácsműhellyel,

átellenben félszemű portál,  a befalazott kocsma,  szatócsbolt,

a kanyar után  a templom  dombja mögé fordul  az út

a dimbes-dombos temetőig, hol kalligrafikus  keresztek mutatják,

itt fekszenek  egymás fölött a röghöz kötöttek nemzedékei.

 

Ezt látják, ha megtalálnák valamely múzeum raktárában

a rég kipusztult település makettjét, s ha letörlik

róla a port, s a leltári szám nyomába eredve kiderítik,

melyik falu volt a világ melyik részén és idejében,

talán még történetére is találnak adatot valahol,

akkor majd  kiáshatják az utcákat, már egzotikus tájban

falat, cserepet, vasat hozhatnak napvilágra,

és az egymástól elmozdult  csontokat, hajdani fejét

 

valakinek, az immár semmi illetőséggel nem bíró koponyát,

az utód nélküli holtak után, a fölösleges sírkövekből

magasodó,  újfajta kunhalmokat tárnak föl,

a  mezők figyelembe se vett domborzatából fölfedezett,

kórótól borzas, pipacsos márványbányákat, a kőlapokra

 ismeretlen nevek és semmitmondó évszámok,

s az élők utolsó gesztusaként a Nyugodj békében!

s más efféle komolyan vett közhelyek vannak fölírva.

 

Az életre kellene emlékeztetnie, ami a halálra

figyelmeztet, csak az itt született, rég elfelejtett

költők idézhetnék föl az emberi teljességet,

ha művük előkerülne, s ha még fontos valakinek,

hogy a temető fölött a szerelem lidércei lobognak,

s micsoda utódok fogannak a halottas ágyak szalmazsákján,

illattal, madárénekkel, harangszóval töltenék  meg a levegőt

a versek, mint a zászlós,  feltámadási körmenet az utcát.

 

Valaki most is álmodik egy nem létező faluról,

melynek házai, mint a dinnyecsősz  zsupp tetős verme,

bár nem tudja, hasonlít rá az arctalan földben lakó,

nem érti, miféle ok szerint álmodja mindig ugyanazt,

s valahányszor megismétlődik az alkonyi szürkületbe vont

falukép, átjárja szervezetét a halhatatlan  apa hiánya,

mintha kit magában rejt, ott élne étlen-szomjan

a nyirkos,  szalmás vackon,  elérhetetlen messzeségben.




.: tartalomjegyzék