Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2015 - Október
Borsodi L. László

Prózaversek

Idegen vidék

 

KÉNYSZERLAKHELY

 

Elégtétel, hogy végül mégse jöttél, megnyugtat, hogy nem maradt semmim. Elképzelt mozdulataid nem szerveződnek renddé, kőfelületű szavaid büntetlenül horzsolhatnak. Nem érdekel, hogy magunk között mit beszéltünk, s hogy mi lesz a mértékkel, amit együtt karcolgattunk.

Következmények nélkül, így könnyebb, hiszen nincsen erkölcsi felelősség. Csak a nappalok ragyogása van, és a sötétség, amely kényszerlakhelyem felállványozott falakkal.

 

IDEGEN HANGSÚLYOK

 

A repülés izgalmát még egyszer átélnéd, vagy kompra ülnél egy másik kontinens felé, de erősebb a szégyenérzeted. Visszatart a félelem, hogy ismét rád találnak idegen ízek, illatok, ónsúlyú esők, és a bűntudat, mely minden mozdulatod zátonya.

Ez még a nyár, és a forróságot szelídítő szél megvigasztal, de majd egyre erősödik, szétfújja a nyarat, és hideget hoz, végtelen hóesést. Idegen kiejtések bántanak, idegen hangsúlyok bántalmaznak. Számolnál, de nem tudsz megbocsátani, hogy ők az erősebbek, s hiába sírsz: későre jár.

 

KÖVEK, KAVICSOK

 

Templom, váróterem vagy hullaház? Belépsz, mert másként nem tehetsz. Testetlen alakok járnak körbe, óvatosan lépkedsz, semmihez nem nyúlsz, senkihez nem érsz.

Valaki hátulról nyakadba röhög, s bár összerezzensz, fegyelmezett maradsz, mint Lót. Most nők, férfiak hangja közeledik, érzed, rólad beszélnek, de szavaik eléd, melléd lecsapódó kövek, kavicsok, nem érted, miről, mi végre. Ezekből építenél magadnak házat, búvóhelyet, de tudod: a megoldás nem benned, nem itt, és nem várnád meg, ami következik.

 

MÉRTÉKEINK

 

A mértéket eltalálni, mindig erre vágytál: a megfelelő hangerőt, az érintés súlyát, a szavak színét. De be kellett érned bizalmatlanságommal: meleg takaró helyett a vizes lepedő nyújtotta hidegrázással. Mert én nem ígértem semmit, hát nem vagyok adósod. Ezért maradtam ennyire szikár, ennyire hűséges.

Dermedten figyelem önzetlen mozdulatodat, közeledő némaságodat, tekintetedből a fájdalmat, közönyt. Kiáltanék, hogy így nem lehet, nem szabad, de alakodat fölveszi a szél. Attól tartok, végképp elijesztelek.

 

IDEGEN VIDÉK

 

Hiába tartanék veled, idegen vidékre tévedsz, és elpártol tőled az alázat. Magamra hagysz a parton, hideg utcákon én is magadra hagylak, téglavörös házfalaknál ismeretlent játszom.

Levegőért kapkodsz, esős tereken arcokat nézel, várod, hogy megérkezésed kitaláljam, de lassan elmosódik a parti sáv, és engem nem sürget semmi. Mellém szegődik a nyugalom.

 

HAJNALI HAJÓK

 

Heverünk a parton. Te mintha nem is élnél. A mozgásodat kellene ellesnem, némaságodat illene megtanulnom, ahogyan látszólag nem teszel semmit, de közben szándékaiddal verekszel, és terveid között feléled magad, elkötelezettségedből ahogyan semmit fel nem adsz, és semmit meg nem osztasz, hogy magányodból építgethesd tornyodat.

A legjobb az lenne, ha mindig így maradnál. Az lenne a legjobb, ha nem mondanál semmit, de két cigaretta elszívása között az én időm telik. Mire megérkeznek a hajnali hajók hangos tülköléssel, rám sem ismersz. Tökéletesen távol leszek. Ezt remélem.

 

AZ ÁTVÁLTOZÁS BOLDOGSÁGA

 

Végül átváltoznak a szamócamellű lányok, elmozdulnak a férfiak, tovaszortyognak a vének, ezek a félisten-paródiák. Végül magad maradsz árnyékoddal, önmagad árnya leszel. Elbágyadva keresgélsz, nem tudod, mit. Imát mormolnál, elfeledted. Imát mormolnál. Kinek? Nem szólsz, nem szólítanak meg. Úgy rémlik, már jártál itt, de most sem érted, miért. Csak a bűntudat maradt veled, hűséges kutya, de kétségeid nincsenek, kétségbe nem esel.

Könnyű vagy, akár egy fűszál. Boldognak hinnének, ha látnának, hiszen fölötted felragyog a fény.




.: tartalomjegyzék