Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2015 - Október
Xantus Boróka

A ma vagy a holnap görbe tükre?

„A könyvben szereplő összes hivatal és esemény a képzelet szülötte” – ez a megjegyzés áll Nagy Koppány Zsolt új kötetének elején, amely valószínűleg azonnal felcsigázza a legtöbb olvasó kíváncsiságát. A Nem kell vala megvénülnöd 2.0 valóban olyan mű, amely előszeretettel épít a hivatali és a céges világból ismert hétköznapi helyzetekre és a közbeszédben a két munkaszférával kapcsolatban meghonosodott klisékre. A három lazán összefonódó kisregényt tartalmazó kötet a végletekig karikírozza az említett területeket, majd egy sötétebb világot megjelenítő, de ugyancsak humoros elbeszélésű negatív utópiával zárul.

A történetek narrátora és a szituációs komédiákba illő esetek elszenvedője Fényező Nagyjuhász János, akit különböző életszakaszaiban – fiatal-, férfi- és öregkor – állami hivatalnokként, céges angol tanárként és a munkából visszavonult, kiszolgáltatott idősként ismerhetünk meg.

Az első rész, a Feljegyzések a hivatalból címével egyszerre játszik rá Dosztojevszkij Feljegyzések az egérlyukból című regényére és vonja be a mai hivatali nyelv szakzsargonját, az aktát jelölő feljegyzést. A 21. századi csinovnyik napjai üresek és egyhangúak, mint elődjéé, s bár látszólag más tevékenységeket folytat, az életforma lényege ugyanaz. A sóhivatalban nincsenek valódi feladatok, a papírtologatás annyira kevés, hogy az alkalmazottak unalmukban elnyúló kávé- és cigaretta-szünetekkel, vagy pornófilmnézéssel ütik el az időt. A főnöknő idősödő és szeszélyes, a titkárnő fiatal és csinos – igazi típusok –, a kissé esetlen hős kettejük között lavírozva végül az előbbi hálójába kerül. Nagyjuhász szinte teljes mértékben alkalmazkodik a hivatalnoki létforma elvárásaihoz, egy ponton azonban normaszegővé válik: regényt ír a munkahelyéről. Ennek eredménye az adminisztrációs szféra légkörét leginkább karikírozó – ugyanakkor önironikus – jelenet, amikor a tettéért számon kért irodai alkalmazott élet és irodalom, reprezentáció és valóság különbségét magyarázza: „Editth... ez fikció! Művészet. Ez nem az élet. Ez irodalom.” Természetesen nemhogy javítana, csak ront a helyzetén: menthetetlenül kirúgják.

Az angoltanár evangéliumában Nagyjuhász kényszerűen munkát vált, céges angoltanítással próbál boldogulni, s az erre irányuló kísérleteiről szóló karcolatok talán sikerültebbek és frappánsabbak, mint az előző kisregény poénokra kihegyezett részletei. A történetek csattanói a hol érdektelen, hol kötekedő tanítványok, a beképzelt és üresfejű újgazdagok viselkedésére és az oktató hiányos tudására épülnek. A rövid írások során csak sejtetett krisztusi párhuzam az Epilógusban teljesedik ki, a Károli-biblia nyelvezetével előadott angoltanár-sors az utolsó vacsoráig jut el, amikor a Júdás-szerepet betöltő tanítvány egy fogas kérdéssel árulja el mesterét: „Mondd el énnékem mesterem, a te szájaddal, hogy ez a Particzipium milyen helyet foglal el ebben az egész angol grammaticában, és mi az oka, meg pláne czélja néki ebben az egész mindenségben s szépséges universumban, mely az angol nyelv, mert ahogy tegnap elmondád, bizony akképpen én meg nem érthetém s elmémmel fel nem foghatám!” A mester azonban nem tud válaszolni, így az angoltanár ironikus evangéliuma nem megdicsőüléssel, hanem bukással végződik: a kudarctól megszégyenülve pokolra száll, és azon elmélkedik, miért nem maradt apja foglalkozásánál, az ácsmesterségnél.

Terjedelmében a legnagyobb részt – egymagában tesz ki annyit, mint az előző kettő együtt véve – az utolsó kisregény, a Nem kell vala megvénülnöd 2.0képezi. Ez a cím is irodalmi előzménnyel rendelkezik: egyrészt Shakespeare Lear királyának egyik sorát kölcsönzi, másrészt John Wain amerikai író Nuncle című elbeszélésének magyar fordítóját szintén ez a sor ihlette meg. Nagy Koppány Zsolt regényében a 2.0 jelzi a megelőzöttséghez való tudatos viszonyulást.

Ebben a kisregényben a már idősként feltűnő Nagyjuhász lányánál és vejénél él, meghúzódva egy manzárdszobában, az öregek pusztítását célul kitűző ÖSÖK elől menekülve. A 2050 körül játszódó negatív utópia ugyanis egy olyan jövőt tár az olvasó elé, amelyben összeomlik a nyugdíjrendszer, és a 2000 előtt születettek a társadalom ellenségeivé, üldözöttekké válnak. (Ennek ismeretében válik érthetővé a könyv hátlapján lévő, másik olvasócsalogató megjegyzés: „Az ezredforduló előtt született? Kezdjen aggódni!”.)

A narrációt azonban nem a komorság határozza meg, humoros leírásokat, részleteket bőven találunk itt is – egyik legjobb közülük a tohonya, üresfejű vőt bemutató, de ezáltal Nagyjuhász elé is görbe tükröt tartó Skicc. Az idős elbeszélő félelmei inkább abban a szövegben mutatkoznak meg, amelyet csendes magányában ír, s amelyet a cselekménnyel párhuzamosan lehet követni: „Arra térek magamhoz, hogy egy fal fekszik a mellkasomon. Helyesbítek: nem csak a mellkasomon, hanem az egész testemen. (A mellkasomat nyomja leginkább: talán ezért tértem erre magamhoz.) A lábfejem leszorítva, fejem jobbra fordul. (...)”.

A szereplő-elbeszélő elszigeteltsége meghatározza a regény világával kapcsolatos tudásunkat is: a tetőtéri szoba zártságában élő férfival kapcsolatban végül nem lehet eldönteni, hogy saját családja áldozata, vagy a kinti közhangulat tényleg az idősek ellen irányul.

Már a Feljegyzések a hivatalból tartalmaz a szerzői szándékra, az elbeszélés módjára reflektáló sorokat: „Egy három kötetes könyvet írok, és annak csak az első része szól a hivatalról. (...) És őszintén szólva, mind az első, mind pedig a második kötet csak előjáték a harmadikhoz (...)”. A harmadik fejezetben az előbbihez hasonló kijelentések egyre gyakrabban fordulnak elő. Júlia, a szomszéd ház szintén száműzött öregje azt követően, hogy megtalálja Nagyjuhász naplóját, hosszasan elemzi az olvasottakat, kifogásolja a stílust, a narráció hitelességét, felhívja a figyelmet a szerzői kiszólások nagy számára: „ha te olvasnád azt valami hevenyészett, se nem szociológiai, se nem komoly tudományos fölvezetés után, hogy egyszer csak elkezdik kivégezni az öregeket, elhinnéd?” Nemcsak nagymértékű önreflexióra, öniróniára vall a gesztus, hanem az idézett mondatok érdekes párbeszédbe kerülnek a Nagy Koppány Zsolt szerzői estjein, a vele készült interjúkban elhangzottakkal, ahol hasonlóan beszél a regény keletkezési körülményeiről, a történet elbeszélhetőségéről: „Először a harmadik regényegység készült el, az utópia az ezredforduló előtt születettek kiirtásáról. De annyira felkavarónak és döbbenetesnek, rosszabb pillanataimban pedig el-hihetetlennek tűnt ez a megvalósult kegyetlenség, hogy szükségét éreztem némi enyhítésnek, előjátéknak.”

Ezek szerint a szerző írói műhelytitkokat rejtett el a szövegben, amelyeket esetlegesen felfedezhet a szemfüles olvasó, de az intertextusok beazonosítását már nem bízta a véletlenre, szinten minden átvett idézetet – még a közigazgatási kézikönyvből származókat is – pontosan lehivatkozott. Talán plusz csavar lehetett volna, ha az eredetileg a folyóiratok hasábjain megjelent, majd a regénybe épített karcolatok, részletek, tehát saját írásai bibliográfiai adatait is feltüntette volna.

Nagy Koppány Zsolt eddigi köteteibena szövegirodalom kínálta lehetőségekkel játszott el szívesen, most sem hanyagolta ezeket – elég csak a az evangélium-parafrázisra, a címbeli rájátszásokra és egyéb áthallásokra gondolni –, de legújabb művében regénye megírásának körülményeire is reflektál, az elmondás hogyanja mellett pedig maguk a történetek is azonos hangsúlyt kapnak.

Összességében a Nem kell vala megvénülnöd 2.0 helyenként túlhajtott, de mindenképpen szórakoztató olvasmány lehet a populárisabb műfajok kedvelői számára is.




.: tartalomjegyzék