Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2007 - Szeptember
Székely Csaba

Paródiák

Lövétei Lázár László

Végem

Véget érek én is, mint egy gyászmise.
Lent például a nagylábujjamnál
érek véget, azon túl nincs semmi se,
csak a cipőm, esetleg egy szandál
orra, csak hát az már nem én vagyok.
Vagy nem is tudom…………………
……………………….Na, meghalok.



Öreg vagyok, és meg fogok halni

Valamit a falra kéne kenni,
utána meg lenyalni, megenni…
De inkább csak várni azt, ami jön:
némi világvége, csepp vízözön,
vagy egy gázszerelő. Vagy a halál –
hisz tízéves vagyok, ideje már.

Különös, hogy még mindig élek.
Tiszta szívvel betörnék, de félek;
hát inkább csak a kertemet lesem,
ücsörgök az ágyon hősiesen,
s hallgatom, hogy fő a víz, sül a hús…
életem végül is eseménydús,

tegnap is láttam egy pókot a falon.
Bőven elég nekem ennyi izgalom.
Jó volna inkább száraz kútba esni,
vagy mérget inni… valami ilyesmi.
Az emberélet útjának felén
elalszom a tévé előtt, el én.


***


Demény Péter

Az erdélyi esszéíró
(Erdélyi esszé – én írtam)

Erdélyi esszét írni érdekes elfoglaltság. Balázs Imre József írja egy tanulmányában: „de még mennyire!” Mert olyan ez, mintha a szerző felöltené vasárnapi kardigánját, s zsebében egy motorkerékpárral kifeküdne a Kolozsvár-Gyergyóalfalu autópályára, s közben kék pudingot kenne a lovak szügyére. Persze attól függ, hogy a szerző rézből vagy alumíniumból készült csajkából hajtotta ki aznap a legyeket.
Miért?
Többféle válasz lehetséges. De egyiket sem fogom elárulni. Az olvasás végül is felfejtése mindannak a képlékeny teveszőrlekvár eszmeiségnek, amelyet Szilágyi Domokos „kín-fertőző létminimum-felettiségnek” nevezett, mi viszont inkább automata mosógép mellett helyezkedő kapcsolószekrénynek hívunk. Más szóval az ő dolga. Mint Cs. Gyimesi Éva mondja egyik tanulmányában, rátapintva a lényegre: „de még mennyire!”
Hiszen a vers tulajdonképpen olyan, mint egy fekete kanálisba ejtett pornószínész: nem világít, viszont mélyre hatol. De jobb is így. Mert ezáltal felfokozható a ceruza szerepe, mellyel a logosz ereje a papírra veti a néma h-t. Hát igen. Ezt a ceruzát hegyezi ki esszéjében Balázs Imre József, amikor azt írja: „naná!” És ami ebben a gondolatban megjelenik, az nem más, mint Salat Levente. Mert iszonyatos erővel világlik ki a gondolatiság. Nem is gondoltam volna. Ezzel az önreflexív gesztussal kísérelhetjük meg összecsomózni a higgadt emlékezet gyolcsát Nemes Nagy Ágnesnél, és ez voltaképpen rokonítható Farkas Árpádnak azzal a gondolatával, hogy Kányádi Sándor.
Cs. Gyimesi Éva is erre utalhat, amikor azt írja tanulmányában: „naná!”
Hasonlítsuk össze az erdélyi és a világirodalmi példát.
„Szállok a szárnyak szelén, / Úgy megkúrnálak, Helén!” – írja Orbán János Dénes a Korunkban megjelent tanulmányában. Ezzel szemben mindannyian tudjuk, hogy a világirodalmi példa – nevezzük itt Balázs Imre Józsefnek – a következőképpen értelmezi a léttel való kiegyezést: „Megjön a vidra, / aztán elmegy.” Figyeljük meg, ahogy hozzáteszi: „de még mennyire!”
Míg OJD a hellén eszmeiségre utalva próbál visszatérni a forrásokhoz, vagyis a könnyebbik utat választja, BIJ úgy vöröslik fel nékem majd kilenc-tíz emberöltő régiségben, mintha lába kelne valamennyi rögnek. Ennyiben vállalja a nemzedékhez-való-nem-tartozást, és ezzel egyidőben Kántor Lajos gondolatával is ellentmond, meg nem is.
Ezek után kétségkívül elmondhatjuk, hogy van itt valami. Vagy ha nincs, akkor lesz. Mint Cs. Gyimesi Éva is találón jegyzi meg egyik esszéjében: „naná!”


***


Balázs Imre József
Gyere ki a vidra

A vidra kibújik odújából,
aztán visszabújik.
A vidra bekeríti házát,
aztán kikeríti.
A vidra felmegy a dombtetőre,
aztán visszajön.
A vidra lehajtja fejét,
aztán felemeli.
A vidra lefekszik a fűbe,
aztán felkel.
A vidra sok érdekes dolgot művel.


A vidra három magányossága
                    Vidra Gábornak

A vidra magányos.
A vidra magányos.
A vidra magányos.


Vidrák népi dala
(vidrettó)

Kakukkfű illata
szállt a tavak felett,
ezért aztán ettem
egy kis lazacbelet.
Tóba alábuktam
ezüstpitykés halért,
csukám levetettem,
mindenki elalélt.

Nem fogok több halat,
ahhoz öreg vagyok,
csontom gyenge, számban
tíz aranyfog ragyog,
csömör járja májam,
lábam golyó fúrja,
asszonyomat otthon
másik vidra eteti.

Szemem fénye szikkad,
gyomrom korog, herseg,
mit tehetnék, írok
még száz vidra-verset.
Nem szoktam, nem szoktam,
népdalt énekelni,
ígyhát most sem fogok,
legfennebb ha rímel.


.: tartalomjegyzék