Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2015 - November
Varga László Edgár

Versek

A NÉVADÁS ÖNBIZALMA

 

„És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.”

1. Mózes 2, 19

 

 

a névadás bölcsessége kéne

a teremtést elkezdeni újra

mintha madár szállna a költő fejére

de nem volna súlya

 

*

a művész urak ha betintáznak

a szimpla szerda bárban

s nevet keresnek egy-két önmaguknak

összevitatkoznak bizonnyal

hogy ki írt szebb szonettet arról

milyen nehéz másnaposan

félhomályos hajlatokból kilesni

magukat kérető nők

kecses kis fülkagylójából kiszürcsölni

a mindennapi ihletet

míg a háttérben fejét csóválva elhalad

comandante arany jános

 

ilyenkor a hangoskodás se ritka

sőt hrabal szerint megtörténik

hogy a realisták összeverekednek a szürrealistákkal

és egyáltalán akkora cirkuszt csinálnak

hogy a pultból a donnának kell közbelépni

mert ez azért már mégiscsak disznóság

 

adok én nektek ihletet részeg faszok

– dohog még magában sokáig

miután kirúgott mindenkit a picsába

 

*

találkozni – ha ugyan ily találkát vállal

– az anatole france és a zrínyi miklós sarkán

az idővel sőt tán a halállal magával:

bot a jobb kezében s én lépkednék a balján

 

mint afféle nagybeteg szürkearcú pára

aki még elmenőben nevet adna annak

mit hátrahagy erre a szép földi világra

az ismeretlenekre akik még itt maradnak

 

szóval csak úgy amolyan könnyed nonsalansszal

címet adni egy végül meg nem írt regénynek

és otthagyni egy szalvétán egy kocsmaasztal

szélén mely így talán még beillik reménynek

 

már megbocsásson de ma ez jár a fejemben

bár tudom hogy ön borra szerelemre vágyik

de tán elnézi hogy végiggondolom csendben

ezt a dolgot míg újra eljutunk az ágyig

 

*

félig álomban és félig ébren

forogtam ágyamon jobbra-balra

őrjáratát tartotta a hold is

az égbolt szigorú peckes yardja

így hát felkeltem mint kosztolányi

szemben a házak: megannyi ketrec

az utcaképből ítélve mindegy volt

hogy kolozsvár vagy épp budapest lesz

a díszlet egy éji színdarabhoz

melynek elfeledtek címet adni

s a szerző neve is ismeretlen

de hogy zajlik éppen kár tagadni

 

kezdhetném hogy „ismered a házam”

de nem ismered s engem sem ismersz

holott ez is egy otthonos század

melyben nem nézel fel és nem is mersz

köszönni már a tükörképednek...

 

szóval éjszaka volt s nevet kerestem

kortársaimnak – hátha elképednek

 

*

legyél az ódám és az oltalom

elégiám és oldalbordalom

és ha már azt hinném kidőltem

legyél a himnusz minden időben

elrejtve mint ág a lombban

egy kézirat legyél az iroda-lomban

míg elfogysz mint a hó a naptól

legyél egy vázlat önmagadról

s ha megkérdem minek nevezzelek

mond azt hogy mindegy csak legyek

 

még legyek

 

*

és persze megint magamnál kötök ki

akár egy nárcisztikus tengerész

egy tükör előtt álló adyendre

vagy egy folyton részeg petrigyörgy

aki nem ér el persze ma sem

a napsütötte sávig

és már mindegy neki hogy szajna vagy szamos

csak vázlatol míg a fejében elkattog

egy mindig-első villamos

 

járkálj csak (...) míg feljön a nap

vagy leszáll az est hangtalan

feladvány: egy pont a köldök

köré kell festenem magam

 

*

most délelőtt és keserű a kávé

belenézek egy-két könyvbe lapba

s bár hiányozna most is elkerül még

a névadás könnyed önbizalma

mert bár fennkölten tartom homlokom

még messze nem tudom hogy hogy nevezzem

e fertály óra lakatlan szigetjét

melynél lehorgonyozva megpihentem

elképzelni flóráját faunáját

nevet találni fáknak és füveknek

míg egy délelőtti megriadt galamb

nekicsapódik az ablaküvegnek

 

 

KOVÁCS ÚR

 

most már ezerszer írom le naponta

hogy megalvadt szememben a láng

és hogy soha senki nem látott engem

a huszonötös troli végállomásán éjjel

abban a lehetetlen színű (lila) nyakkendőben

ahogy elégetek egy cetlit a neveddel

 

nyaranta kitárt ablakkal

wagnert hallgat kovács úr tűnődve

és egy hajdani asszonyra gondol

aki már maga is történelem

 

ha a teraszról meglát int

és a konyakos poharát mutatja

ami annyit tesz: menjek már át inni

de nekem egy csehov-kötetre téve áll a laptopom

(kivételesen nem drámák – novellák)

és valami olyasmit írok éppen

hogy megalvadt szememben a láng

és hogy soha senki nem látott satöbbi

szóval amit szoktam ilyenkor

mert valamit mégiscsak tenni kell

amíg a valkűrök kegyetlenül lovagolnak

kovács nyitott ablakán át épp felém

 

macskám metaxa ilyenkor mindig nyugtalan lesz

és a szobába tévedt legyeket hajkurássza

ami lássuk be úrimacskához méltatlan viselkedés

 

de most már ezerszer írom le naponta

hogy ég a villany a hófehér szobában

és hogy a beállott körülmények folytán

megalvadt

szememben

satöbbi




.: tartalomjegyzék