Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2015 - November
Varga Melinda

Versek

SZÜRKEBUNDÁSNAK

 

puha mancsod

angyalpupillád

a szemeden átszűrődő

mennyország

mintha az Isten

vigyázott volna

rám

olyan csendben

türted hogy fáj

eltitkoltad előlem

csakhogy nekem

könnyebb legyen

még a búcsúkor is

nincs mancskopogás

motoszkálás a sarokban

vízlefetyelés

hortyogás

szörcsögés

szöszmötölés

bosszúpisi a nagyszőnyegen

ha magadra hagylak

labdasíratás

troppolás

padlónhempergés

falatkakövetelés

fürdő utáni duzma

puha fül

forró mancs

kézhátbökdösés

olvasás közben

nyöszörgés a szék alatt

ha előkerül

a piros bőrönd a szekrényből

ne hagyj magamra már megint

mondtad

majd lehorgasztottad a fejed

 

a vackod csak egy napra

került fel a szekrény tetejére

most ott van újra

a régi helyén

az ágy mellett

a delfines pokróc is

amin délutánoként sziesztáztál

csak a piros labda került

fel a polcra

a kedvenc könyvek mellé

amelyekről sokat meséltem neked

amelyeket lassan kivűlről tudok

úgy tettél

mintha értenéd őket

belebújtál  a tenyerembe

s reggelente volt amiért

újra mosolyogni

 

*

csöndburokban a szoba

nincs akivel megosszam

az ebédet

hiába nyújtom

a szék mellé le

az apróra vágott húsfalatot

az emlékedet

nem lehet csirkecombbal etetni

semmi nesz

semmi hortyogás

csak piroskockás ruha

maradt utánad

kutyasampon a kád szélén

félig szétrágott keksz

a padlón

a reggeli kávéval nincs miért sietni

minek is felkelni korán

kivel sétáljon az ember

esőben

hóban

tűző napsütésben

ki fog ezután elrángatni

a klaviatúra mellől

és megmutatni az illatokat

a finom átmenetet

tél és tavasz között

az őszi falevelek színpompáját

a vadgesztenyéket a parkban

apró dolgok szinesztéziáját

amire egyébként nem figyelnénk oda

esténként már nincs amiért hazasietnem

a lépcsőház hűvös csendfolyosó

úgyhagyom a villanyt

ha visszajönnél

ne ijedj meg

a kökényszínű szobától

 

HÓPILLANGÓ

 

hóharmatok. jég-regék. tél-cirkáló.

nappalok írisze. éjszakák ezüspupillája.

mint régi könyvek barna lapjai,

összeragadnak a napok. késéllel szeled szét

az időt.

mi újat írhatnék neked,

amit nem tudsz még a januári magányról.

 

tegnap átsétáltam a Sétatéren,

rózsaszín ruhában. észre sem vettem

a mínusz tizenöt fok azúrkék érintését karomon.

a szeretkezések emléke sűrű körtepárlattá érett.

gyakran ízlelgetem, hogy oda ne fagyjak a városkapuhoz.

talán ezért nem lesz belőlem igazi hópillangó,

nem érinthetem lábujjaimmal az eget.

a felhőágyak meséje a gyerekkorral tovatűnik.

semmi sem maradt a naiv lélek istenközelségéből.




.: tartalomjegyzék