Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2015 - November
Ferenczes István

Búcsúzóban (Márton Áron utolsó fényképe alá)

Sírni kellene, lehunyt szemmel, hangtalan zokogni,

ahogyan csak az árvák tudnak az üresen maradt házban,

sírni, sírni, sírni kellene Márton Ágoston s Kurkó Julianna

esendő fia előtt, amint Mária titkos értelmű rózsái közé készül

hullani, mögötte, az eltévedt, orgyilkos golyók által kilyuggatott levegő

krátereiben fehér pillangók, tiszavirágok, százszorszépek, a betlehemi

jászol kisdedének angyalkái lebegtetik lelkét, föl az erdélyi

harangok légszomjas kelyhébe, ó, Erdély, te infarktus

utáni szív, megnagyobbodott, aritmiás, Isten időmértéke szerinti,

olykor alig dobbanó szív, száz év annyi, mint egy perc, ki-kihagy,

leáll, aztán felsikolt, akárcsak az övé, állni látszik az idő, pedig

csak ősz jön Szent Mihály lován, viszi a hiábavaló háborúkat, 

Doberdó repeszgránátjainak stigmáit, a szétszaggatott hazát,

egyházmegyét, közönséges kirablását a templomnak s az iskolának,

az aszályba száműzött népre zúdított sarcokat, a csavaros bilincset

a szederjesre dagadt csuklókon, a rabláncok katatón zörgéseit,

a mondvacsinált, törvényszéki cirkuszokat, az életfogytiglani

kényszermunkát az országbitorlók szertelenre képzelt hazájának

elárulásáért, és még tengernyi vád a hazugságok pöcegödréből,

és a betonhideg börtönök örökkévalósága, kőpriccs

a kübli szomszédságában, ezernyi cselszövés, hivatalok cinikus

packázásai, álszent humanizmus a kényszerlakhelyek körül,

poloskák inváziója a lehallgatható repedésekben, spiclihadak, aj, hány és hány búzgómócsing, álegyéniség hitte magát fontosnak általa, akiben

mindenek ellenére sem hatalmasodott el a gyűlölet, akinél

megbocsájtásra leltek a pribékek is, mert szent volt,

szent, szent már életében, túl van ő már a huszadik század minden

gyalázatán, talmi hatalmak siralomházain, mint az Egyeskő mészkő-

morzsalékai csorognak arcáról a múltak s hívságai a teremtett világnak,

halhatatlan lelkéért még harcol a test, a fájdalmaknak kegyetlen orgiája, hát legyetek irgalmatlanok, ne adjatok morfiumot, tiszta öntudattal akarom kimondani, circumdederunt me, a világ legtisztább mondatát: „Édesanyám, édesanyám...”

 

Csíkszereda, 2015. szeptember




.: tartalomjegyzék